Fesztbaum Béla: “Tulajdonképpen önmagát szülte meg az este”

2019 november 17. vasárnap, 16:50

Ötéves jubileumához érkezett a Seress Rezső dalaiból és életéből készült est az Óbudai Társaskörben. Fesztbaum Béla és a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar előadásában újra megszólalnak a Dalok a Kispipából november 24-én.

Az otthonakulturaban.blog.hu cikkéből:

“Egy fantasztikusan jó hangulatú, különleges emlékű este volt, egészen pontosan emlékszem rá. Már csak azért is, mert a végére nagyon berekedtem és elment a hangom – másnap a Vígszínházban alig tudtam beszélni. Azért mégiscsak egy komoly, zenés teljesítmény ez az előadás, közel két órát végigbeszél, végigénekel ilyenkor az ember, izgultam is nagyon. Szóval az egész jó érzésére, a kellemes arculcsapására emlékszem, hogy hát igen, jaj de jó, hogy ezt csináljuk!” – idézte fel Fesztbaum Béla annak az öt évvel ezelőtti estének a hangulatát, amikor először játszották közönség előtt a Dalok a Kispipából előadást.

Fotó: Rózsavölgyi Szalon

“Örültem a felkérésnek, ismertem Seress Rezső történetét, nem sokkal azelőtt olvastam Müller Péter darabját, de nem voltam különösebben nagy Seress-rajongó, vagy ismerő. Nagyjából tudtam róla, hogy ő írta a Szomorú vasárnapot és a Szeressük egymást gyerekeket. Az nyilvánvaló volt, hogy nem kell és nem is lehet a színdarabot előadni, hanem egy teljesen más jellegű estén kell megidézni az alakját. Egy gyors szerkesztés során tulajdonképpen önmagát szülte meg az este, azt kellett átgondolnom, hogy mi mindenről lehet beszélni a dalok és Seress Rezső kapcsán, így aztán picit evés közben jött meg az étvágy. Az első este szeretetteljes fogadtatása eldöntötte bennem, hogy miért szeretem őt, hogy mi is az, ami megfogja a közönséget, és amivel nekem, mint előadónak jó érzés estéről estére találkozni” – hangsúlyozta a színész.

Fesztbaum Béla szerint nagyon érdekes kettősség árad a Seress-jelenségből. “Egyfelől szórakoztató ripacs, képzetlen bárzongorista, rossz, vagy kevésbé rossz viccekkel, mintha kabaréfigura lenne, csak zongorával: dumál a közönséggel, és ha kell felvidítja. Másfelől képzetlenségében – vagy talán pont amiatt, mindegy is – rendkívül érzékeny és finomlelkű művész, aki a humor és a ripacséria mellett nyitott az élet mélyebb szövedékének a vizsgálatára, a tragikumra, a nagy tömegek számára befogadható könnyes lírára. Az este végül is ezt a kettős kis figurát igyekszik megmutatni. Talán ez szüli a legendáját is és talán más is ezt szereti benne, hogy olyan ismerős, hogy olyan jól tud hozzánk szólni, immár évtizedek óta” – fogalmazott a Vígszínház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.