Schilling Árpád: “Csak az áldozatok tudják leleplezni a tettest”

2019 november 20. szerda, 20:27

Facebook posztban reagált a Katona József Színház közleményére Schilling Árpád.

Az előzményekről:

Kedden a budapesti Katona József Színház közleményt adott ki, amelyben a teátrum tudatta, hogy menesztette egyik alkalmazottját, mert az erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a dolgozókkal.

A sértettek írásbeli bejelentése után vizsgálóbizottságot állítottak fel, és a külső szakértők bevonásával lefolytatott vizsgálat nyomán a vezetőség azt a döntést hozta, hogy azonnali hatállyal, november 19-től kezdve az illető nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.

A sértettek számára a színház pszichológust biztosít, ezzel az ügyet lezártnak tekinti.

Szerdán újabb közlemény jelent meg a teátrum közösségi oldalán, ennek szerzője Gothár Péter rendező, aki, maga kérte, hogy a színház adja közre gondolatait. A rendező szavai szerint “egy évvel ezelőtt erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledett” egy munkatársnőjéhez, amiért emlékei szerint bocsánatot kért és kapott is pár nappal később. Gothár Péter nyilvánosan is megismétli bocsánatkérését.

Schilling Árpád

Schilling Árpád azt írta:

“Aki a színpadon fiatal színésznőket fogdos, és ezt rendezői módszernek nevezi, az aljas ember. Minden tiszteletem azoké a bátor kolléganőké, akik végre belátták, hogy ez nem mehet tovább, nem fertőzheti a légkört, nem szedhet újabb áldozatokat, valahogy meg kell állítani. Borzalmas nehéz egy fiatal embernek fölvállalni egy elismert művésszel szemben, hogy amit az művészet címszó alatt csinál, az bizony zaklatás. Tanított engem is az illető. Akit nem tartott tehetségesnek, azt porig alázta. (Ellentétben az olyan tisztességes és kiváló tanárokkal, mint Székely Gábor!) Mindig volt, aki megúszta, és volt, aki nem. Fogalmam sem volt róla, mit lehet tenni az ilyenekkel, azon kívül, hogy az ember megalázkodott és szívta a fogát. A mostani eset is példázza, hogy csak az áldozatok tudják leleplezni a a tettest. Ha van támogatás, ha van empátia, akkor ez sikerülhet.

Gratulálok a Katonának, hogy lezárta végre ezt az ügyet, amelyről annyian tudtunk már évek óta, de vagy nem volt jogunk, vagy nem volt bátorságunk megnevezni az illetőt. Remélem, hogy az SZFE és a többi érintett színház is felébred most már, és megelőzi, hogy újabb hasonló esetek történhessenek. Az illetőnek pedig azt kívánom, hogy kapjon kellő segítséget, hogy legyen ereje kiállni a nyilvánosság elé, és Marton Lászlóval ellentétben, komolyan és kimerítően kérjen bocsánatot mindazoktól, akiket végigtapizott testileg vagy lelkileg. 

Újra felhívom az intézményvezetők figyelmét (politikai hovatartozás ebben a kérdésben irreleváns) arra, hogy nem a lebukás jelenti a kockázatot a színház számára, hanem a bűnismétlés! Ne a nézőszámot méricskéljétek, hanem a lelkiismeretet! Hajrá!”