Nagy Zsolt: “Nem fenntartható ez a struktúra tovább”

2019 november 21. csütörtök, 7:55

A Drakulics elvtársról, a szocializmusról és át nem vett díjakról is beszélt Nagy Zsolt a Magyar Narancsnak.

A Magyar Narancs cikkéből:

“Nagyon tetszett nekem, hogy nem szöveges poénok vannak, nem ízléstelen humorkodás, hanem maga a helyzet válik szarkasztikussá, vagy egy beszélgetés egészen különössé. De a sztori lényege az emberi történet. Ez valójában egy romantikus vígjáték, követhető figurákkal, igazi sorsokkal. Mindegyik szerethető a maga esendőségével, akár S. Végh figurája is, aki ott siratja a kutyáját a zongoránál. Közben egy olyan teremben van, ahol azt tanulják, hogyan kell megfigyelni valakit. Őrület az egész” – fejtette ki a színész, miért vállalta el a Drakulics elvtárs című film főszerepét.

Kádár mondja a filmben, hogy „az agyalakú Kárpát-medencében én örökéletű voltam, vagyok, és leszek”. A felvetésre, miszerint a Drakulics most is játszódhatna, Nagy Zsolt elmondta: “Nagyon sok embert motivál ez a fajta hatalmi felfogás – ki hova tud feljutni. Évezredek óta ezek a minták működtetik az egész világot, amiből most már a világnak lett elege, mert elfogyott minden tartalék. Nem fenntartható ez a struktúra tovább. A fogyasztói társadalom meghalt. Nem bírja tovább a természet. És hiába tagadja ezt Trump meg a hatalmasok, másik struktúrában kell gondolkodni. A közös tudás ott van bennünk, csak valahogy át kellene alakítani, és okosabban működtetni ennek a 8 milliárd embernek az életét.”

Nagy Zsolt / Örkény Színház / A legyek – olvasópróba / Fotó: Horváth Judit

A kérdésre, hogy mit tart azokról, akik nosztalgiával gondolnak a szocializmusra, így válaszolt: “Nem ítélkezem. Fél évvel azután, hogy ’56 novemberében ennek az egésznek vége lett, Kádár beszédét félmillió ember hallgatta a Hősök terén. Ahogy Petri György mondja: az emberek gyávák, szemetek, de ez végül is megbocsátható, mert élni akarnak. Az élet sokkal fontosabb. A spionok fölött sem ítélkezem, meg a besúgók fölött sem, mert nem tudod, hogy egy olyan helyzetben, ahol egy őrült választás elé állítanak, te hogyan döntenél. Ez a Szabó István-történet is. Mit tudom én, hogy mit léptem volna, ha azt mondják, hogy mind a négy fiam életét ellehetetlenítik. Semmi mást nem kellene csinálnom, csak a munkatársaimról írni jelentéseket. Nem tudom, mit mondanék. Azzal együtt persze, hogy voltak olyan emberek, akik az életüket áldozták, vagy azt mondták, hogy akkor inkább nem megy egyetemre a gyerek.”

Nagy Zsolt arról is beszélt, mi ma a felelőssége egy színésznek Magyarországon: “A művész kommunikál a közeggel. Itt kezdődik a személyes döntés felelőssége: hogy miben nem veszek részt, mert azt gondolom az adott dologról, hogy népbutító. Ezzel a felelősséggel okosan és nagyon óvatosan kell bánni most. (…) Én azt gondolom, ha ellenvéleményed van ezzel a hatalmi struktúrával szemben, akkor ezt artikulálni kell. Nagyon sok lemondással jár, de akkor is muszáj így kommunikálni. Ezért nem megyek be az m1-be, és ezért nem veszek át díjat sem. ‘Gyere, kutya, itt van a kis díjad!’ Nem! Nem akarok a hatalom képviselőivel egy platformon lenni, együtt megjelenni velük egy színpadon, és egy gondolati térben sem szeretnék velük együtt szerepelni.”

A teljes interjú itt olvasható.