“Úgy érzem, hogy hazaérkeztem” – Dobó Enikő válaszolt

2019 november 21. csütörtök, 9:04

Hét évig játszott Kecskeméten, szeptembertől a Vígszínház társulatának tagja. Dobó Enikőt a Deszkavízió kérdezte.

A Deszkavízió cikkéből:

“Már az előző évadban gondolkoztam azon, hogy fontos lenne új impulzusokat kapni, tanulni, fejleszteni magam. A Kecskeméten eltöltött hét év után azt éreztem, hogy rengeteg tapasztalatot szívtam magamba, számos gyönyörű szerepet kaptam a vezetőségtől, és ami fontos, hogy minden műfajban bizonyíthattam az évek alatt, de egy belső hang azt súgta, muszáj új vizekre eveznem. Megfogalmaztam magamnak, hogy szükségem van a vérfrissítésre, mert el fogok kényelmesedni, ha így maradok. Gondolkodtam, mit lehetne tenni ez ellen, sokat beszélgettem volt osztálytársaimmal, barátaimmal, hogy szerintük mit tegyek. Kopek Janka javasolta végül, hogy keressem fel Eszenyi Enikőt. Májusban írtam neki egy e-mailt, hogy szeretném, ha a jövőben majd meghallgatna, kíváncsi lennék az őszinte véleményére. Egyből válaszolt is, hogy pont keres valakit Rolla szerepére a Mágnás Miskába. Amikor találkoztunk, egy órát dolgozott velem, utána közölte, hogy nem csak erre az egy előadásra, hanem a teljes évadra leszerződtetne” – mesélte Dobó Enikő.

Dobó Enikő / Fotó: Vígszínház

A színésznő elmondta, Kecskeméten már készen volt a következő évad terve, benne a leendő szerepeivel. Szerencsére Cseke Péter igazgató megértő volt, tudta ő is, hogy egy ilyen lehetőséget egyszerűen nem lehet visszautasítani. “Ez hatalmas ajándék az élettől és ő büszke rám, velem örül. Lehet túlzásnak tűnik, de a Vígszínház a hazai színjátszás koronája: Budapest szívében, egy ilyen grandiózus épületben, ilyen kaliberű színművészekkel dolgozni maga a beteljesült álom. Olyan érzés, mintha minden nap karácsony lenne. A Mágnás Miska mellett szerepátvételeim is voltak, most lesz a hatodik bemutatóm” – mondta Dobó Enikő.

“Költői túlzásnak hathat és tudom, már-már közhely, de én tényleg úgy érzem, hogy hazaérkeztem. Annyira jó a csapat, mindannyian közvetlenek és szerények. De nem csak a színészek, hanem a műszaktól a titkárságig, mindenki egy nagy család! Mikor ruhapróbám volt és ott álltam már jó ideje a varrodában, megkérdezték, hogy kérek-e egy kávét. Ezek nagyon apró dolgok, de roppant jól esik a figyelmesség az embernek. Ráadásul az egész színházban olyan profizmust látok, ami lenyűgöz. Az öltöztetőktől kezdve a súgón át az ügyelőig, mindenki! Itt úgy tudok bemenni a színpadra, hogy semmi mással nem kell foglalkoznom, csak az előadással és a szerepemmel” – hangsúlyozta a Vígszínház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.