Duda Éva koreográfus, rendező: “Nekem a függetlenség nagyon fontos”

2019 november 29. péntek, 7:34

Rendszeresen dolgozik kőszínházi zenés darabokban, de saját, kísérletező kortárstánc-társulata is van – Duda Éva koreográfus, rendezőt a Magyar Narancs kérdezte.

A teljes interjú a MAGYAR NARANCSBAN olvasható.

A kérdésre, a kortárs tánc vagy a kőszínház volt előbb az életében, Duda Éva elmondta: „A Táncművészeti Főiskola és a Színművészeti Egyetem kooperációban indított koreográfus szakára jártam, közben mindenféle táncos munkákat is elvállaltam, hogy megéljek. Húsz éve egy ilyen alkalommal kerültem kapcsolatba Kerényi Miklós Gáborral, aki főként operarendezőként volt ekkor ismert, és ő dobott be a mély vízbe avval, hogy 22 éves koromban felajánlotta, készítsek koreográfiát a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Hoffmann meséihez. Persze hogy vállaltam, majdnem kiugrottam a bőrömből, és ez volt az első alkalmazott koreográfiai munkám. Közben a kortárs táncba is belemerültem, és a főiskola alatt csináltam kisebb koreográfiákat a Trafóban az Inspiráció estekre és a Pólusokra. Soha nem voltam színházzal állandó szerződésben és a mai napig sem vagyok. Nekem a függetlenség nagyon fontos.”

Arról, van-e átjárás a kétféle koreográfia között, kifejtette: “Régen nem dívott átjárni egyik műfajból a másikba. Sokszor a szememre vetették, mi az a borzalom, amit az Operettben csinálok, amikor a MU Színházban meg kortárs darabokat mutatok be. Az opera-, az operett- és a musicalkoreográfiának is szigorú szabályai vannak, amelyeket tiszteletben tartok. Elsősorban a rendező igényeihez igazodom, de azon belül van szabadságom abban, milyen mozgásvilágot komponálok, és mindig igyekszem egyéni motívumokkal dolgozni. Van olyan darab, amelyben nagyon tisztán kell egy stílust hozni, de van, amikor lehet vegyíteni a stíluselemeket, és azt nagyon szeretem, mert a szokványos kliséktől szívesen elrugaszkodom. (…) Vannak koreográfusok, akiknek az a célja, hogy egyféle módszert fejlesszenek tökéletesre, stílust teremtsenek. Vannak, akik meg szeretnek hemzsegni és mindenféle dolgokat kipróbálni, mint én. Szívesen kísérletezem hat táncossal egy kis színpadon, de nagyon bírom a show-műfajt is, mert iszonyú jó dolog hatvan vagy épp száz emberre mozgást komponálni, olyan, mintha egy óriási szimfonikus zenekart vezényelne az ember.”

Duda Évát arról is faggatták, mennyire érinti a táncosokat az abúzus kérdése: „Egy táncos elképesztő alázattal bír, mindennapos fizikai és mentális megterhelésnek van kitéve, ráadásul kemény szigorban nevelkedik, nem jellemző, hogy véleményt nyilvánít. A mi szakmánkban azért nem borult ki a bili, mert akinek van története, az is inkább magában tartja, nem veri nagydobra a megaláztatásokat. De nem egy esetről tudok sajnos. Készülök egy nőkről szóló darabbal is a közeljövőben, remélem, sikerül majd erre is kitérni benne.”

A teljes interjú a MAGYAR NARANCSBAN olvasható.
(Magyar Narancs 2019.11.28 – 32,33. oldal)