“Triplán kellett megküzdenem” – Részletek Karinthy Márton kiadatlan naplóbejegyzéseiből

2019 november 29. péntek, 22:27

A Karinthy Színház alapító igazgatóját, Karinthy Mártont hosszan tartó súlyos betegség után, november 6-án érte a halál.  A Fidelio részleteket közölt a művész 70. születésnapján felolvasott szövegből, a nemrég elhunyt színházigazgató eddig kiadatlan naplóbejegyzéseiből.

Részlet:

Naplórészletek 1984-85.

Én nem tudtam azt, kérem, hogy ilyen irtózatosan nehéz színházat vezetni. Erről azért nem volt szó. Mindennap száz döntést kell hozni és reménytelenül megoldhatatlan mind. Pénteken Oszter elvesztette a noteszát és nem ment le Rétságra, Gellérthegyi álmokat játszani. Keresgélés, telefonálgatás oda-vissza, anyós – felesége, Failoni Donatella Olaszországban turnén –, senki nem tud semmit. A stáb megérkezett időben, a díszlet állt, a színészautó időben elindult – nélküle, a partnerével, Tarján Györgyivel. 7 óra előtt még egy telefon, mondom, Tarján álljon ki a közönség elé, mutassa meg a díszletet, hogy a színház rendben megérkezett, csak Oszter akadt el az úton stb.

A rétsági igazgató még a telefonban hallhatóan is halálsápadt, mit tegyen?

Mint utóbb hallom, még a Rétságtól 5 km-re lévő Oszter vadászházba is elkocsiztak, hátha ott találják, de semmi. Végül fél nyolckor lemondták az előadást. Vasárnap én hívom Osztert a Nemzetiben, hogy mi volt. És lesz-e holnap Pesten előadás? Harsányi Gabival már beszélt, mondja, már kidumálta magát, ezért én is megígérem, hogy amit lehet, megteszek: ne kelljen kifizetnie a teljes előadást, 24 ezer forintot. Ha pótlólag megtartjuk az előadást, mentesül, csak az utazási és technikai költséget kell kifizetnie, kb. 5 ezer forintot. Morogva aláírta, közben azért halkan fenyegetőzve, hogy akkor viszont nem adja ide a nekünk szánt showműsorát. Hát ne adja! Így úsztuk meg végül a blamát.

* * *

Tulajdonképpen minden lehetőségem meglenne, hogy a „csúcsra” kerüljek egyszer, csak valami megfoghatatlan erő tart vissza, húz vissza. Ha van egyáltalán ilyen erő, és valóban csak ezen múlik, és nem a tehetségem hiányán, akkor csakis Cini, az apám passzivitása lehet az irányomban.

Nem gátol, nem is tesz ellenem semmit, de azt a két jó szót, azt a jelzést nem adta le soha senkinek a megfelelő pillanatban és helyen, amit bármely apa megtenne, mégoly hülye gyerekéért is, hogy érvényesüljön vagy helyzetbe kerüljön. Ő nem. „Nem szeretem a családi üzleteket” – mondogatja.

Nekem mindent, mindig magamnak kellett elérnem és duplán, triplán megküzdenem a legkisebb lehetőségért, elismerésért is. (…) 

További részleteket ITT olvashat.