Emléktáblát avattak Gera Zoltán tiszteletére a fővárosban

2019 december 01. vasárnap, 12:17

Emléktáblát állított a 2014-ben elhunyt Gera Zoltán, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze tiszteletére a Nemzeti Színház és a MASZK Országos Színészegyesület.

Fotó: Nemzeti Színház

A Stremeny Géza szobrászművész által tervezett emléktábla a művész egykori lakóházába került Budapesten az I. kerület Ponty u 2. számú ház előcsarnokába.

Bitskey Tibor és Kóti Árpád után Gera Zoltán emléktáblája is a MASZK által pályázaton nyert NKA támogatásból valósult meg.

A képen A MASZK képviseletében Vecsei H. Miklós színművész, Simon András színművész és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója.

Fotó: Nemzeti Színház

Gera Zoltán 1923. augusztus 19-én született Szegeden, édesapja színész, édesanyja porcelángyári munkásnő volt. Fényképészinasnak tanult, de már tizenhat évesen a színészi pályára lépett. 1939-ben a budapesti Belvárosi Színházban kezdte, ahol édesapja, Hosszú Zoltán – a Nemzeti Színház örökös tagja – a rendezője is volt. Ahogy később nyilatkozta, apja mellett Páger Antalt és Bilicsi Tivadart tekintette példaképének. Pár hónapos budapesti színjátszás után egy utcai incidenst követően – nem emelte meg kalapját az apjával együtt vele szembejövő színigazgató, Patkós György előtt – aztán éppen apja rúgta ki a neveletlen színészegyesületi növendéket. 1940-től Inke Rezső vándortársulatával járta az országot, majd 1942-44-ben Magyarország első bábszínházában, a Nemzeti Bábjátékban lépett fel. 1944-ben Szegeden játszott az Ifjúsági Színház társulatával, a városban élte át az ostromot, majd a Városi Színház szerződtette epizodistának.

Háromszori próbálkozás után vették fel a Színművészeti Főiskolára. Kollégistaként a British Councilba járt, ahol angol nyelvet tanult, angol könyveket kölcsönzött, amiért társai körében felmerült, esetleg London már be is szervezte. 1950-ben végzett és a Magyar Néphadsereg Színházához (később újra Vígszínházhoz) került, de szerepekkel nem kényeztették el. Az ötvenes évek végén Drezdában Frau Palucca Európa-hírű táncintézményében pantomimet is tanult, és “beszédes” színházi szerepek híján ebben a műfajban aratott sikereket Budapesten az Irodalmi, majd az Egyetemi Színpadon. Testbeszédes tudását kiválóan kamatoztatta későbbi emlékezetes szerepeiben.

Fotó: Kallus György / Világgazdaság

A Néphadsereg Színháza is “megvált” aztán tőle, mivel megpályázott egy Shakespeare-kurzust, melyet a British Drama League szervezett és hirdetett meg. A színháztól nem engedték ki, amit csípős hangú levélben megírt a pályázatot hirdető szervnek Londonba, s mivel már rég figyelték leveleit, telefonjait, lebukott. Államellenes izgatás miatt kilenc hónap börtönt kapott.

Szabadulása után Szolnokra szerződött, majd 1967-ben csatlakozott a Mikroszkóp Színpad alakuló társulatához. 1980-tól a Mafilm, 1987-től a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 1992-től szabadfoglalkozású színészként többek között a Budapesti Kamaraszínház (Tivoli) és a Vidám Színpad deszkáin lépett fel.

Gera Zoltán 1985-ben lett Érdemes Művész, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2002-ben a 33. Magyar Filmszemlén Életmű-díjjal ismerték el munkásságát, 2004-ben elnyerte a kiváló művész címet. 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal, 2013 márciusában pedig Kossuth-díjjal tüntették ki színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult műveltséggel történő megformálásáért, sokoldalú és elmélyült művészetéért, példaértékű életpályája elismeréseként. A Nemzet Színésze díjat 2014 május 8-án vehette át. 2014. november 7-én hunyt el Budapesten.

Forrás: nemzetiszinhaz.hu