“A kultúra alap” – Így zajlott a tüntetés a független kultúráért, a szabad színházakért

2019 december 09. hétfő, 21:21

A Madách téren tüntettek hétfő este 6-tól a színházakat érintő törvénytervezet miatt.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az előzményekről:

A múlt héten kiszivárgott a kormány kulturális törvényjavaslatának, amely lényegében megszüntette volna a Nemzeti Kulturális Alapot, az önkormányzati fenntartású színházak igazgatóinak kinevezését miniszteri egyetértéshez kötötte volna, és megszüntette volna a független színházak működési támogatását. A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott javaslat hétfőn került fel a Parlament honlapjára

Több olyan pontot is kihúztak belőle, ami a korábban nyilvánosságra került változatban még szerepelt. Így kimaradt belőle a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) átalakítása, az emberi erőforrás miniszter egyetértési joga a színházigazgatók kinevezéséhez, és a független színházak támogatásának tilalma is. Nem része a törvényjavaslatnak a tervezett Magyar Nemzeti Kultúrközpont sem.

Fotó: Színház.org

A Nemzeti Kulturális Tanács felállítása azonban része a tervezetnek, és a javaslat különbséget tesz állami és önkormányzati fenntartású színházak között. Amennyiben az önkormányzat nem tud minden forrást fedezni (mint a fővárosi színházak esetében), az önkormányzat a kormányhoz közös működtetésre vonatkozó kérelmet terjeszthet elő, amit a kormány megvizsgál – foglalta össze a jelenlegi helyzetet a Papageno.

A javaslat kapcsán számos színházi alkotó és szervezet tiltakozott.

A Független Előadóművészeti Szövetség petíciót fogalmazott meg, amelyben úgy fogalmazott: a tervezet a “magyar kulturális élet szisztematikus szétverését” jelenti, mindemellett “egyik napról a másikra, egy tollvonással lehetetlenítik el a színházak önálló, szabad működését. Ezzel évi 7 millió nézőt vesznek semmibe.”

Petíciójukat már 50 ezer ember írta alá, a célként kitűzött aláírás 100 ezer ember.

A független kultúráért és a szabad színházakért hétfőn tüntetést is szervezett a FESZ, a Katona József Színház, az Örkény Színház és a Radnóti Színház a Városházánál, ahol felszólalt többek között az Örkény Színházat igazgató Mácsai Pál, Farkas Franciska színésznő, a független színházi társulatot alapító Pintér Béla és Karácsony Gergely főpolgármester is.

A szervezők szerint a törvényjavaslat súlyosan sérti a szakma autonómiáját. 

(Forrás: Színház.org, HVG, Index, 24.hu, 444.hu, Papageno)

Fotó: Színház.org

Beszámoló a tüntetésről:

A szemerkélő eső ellenére fél órával a tüntetés előtt megtelt emberekkel a Madách tér, az első felszólalót már többezren köszöntötték.

Kocsis Gergely, a Katona József Színház színésze közös skandálásra hívta a jelenlévőket, akik dudaszó kíséretében együtt ismételték: „A kultúra alap, a kultúra alap, a kultúra nemzeti alap!” A szólam az esemény több pontján felcsendült.

Barda Beáta és Fullajtár Andrea / Fotó: Színház.org

Fullajtár Andreát a rigmus mellett hangos üdvrivalgás köszöntötte. „Tudsz titkot tartani? Tudsz hallgatni, hallgatni, hallgatni, hogy megvédj egy áldozatot? Tudsz hallgatni, hogy megvédj egy társulatot? Feltartod a kezed és szavazol. Megpróbálsz egy ügyet kivizsgálni. Vállalod a fájdalmas szembenézést, a veszteségeket, vállalod, hogyv utána nem érzel elégtételt, saját szemedben inkább tűnsz kegyetlennek, mint igazságosnak, vállalod ennek a felelősségét és a terheit? Igen? (…) Na jó, akkor nézd, hogy mit tesznek az ügyeddel azok, akiknek ez kapóra jön. Nézd, ahogy meghazudtolják, nézd, ahogy felhasználják, meghazudtolják, kifordítják, ellened hadba állítják, minen eszményed aljasnak, mérgezőnek titulálják, nézd, ahogy teljesítményed negligálják és közpénzzel kitömött propagandájuk üvölti: te vagy a romlott, te vagy az érdemtelen. Nézd, ahogy táblát akasztanak a nyakadba, mert új neved van: zaklatószínház” – kezdte szavait a színésznő, aki a Gothár Péter ügye és a törvénytervezet kapcsán megjelent cikkekre reagálva azt a kérdést vetette fel, vajon mindazok után, ami az elmúlt hetekben történt, tudunk-e még hallgatni.

A tömeg azt az egyöntetű választ adta, hogy „Nem”.

Ezt követően Barda Beáta, a Trafó ügyvezetője szólalt fel, aki arról beszélt, az ő elsődleges feladatuk a függetlenek támogatása, helyzetbe hozása és annak a sokféleségnek a megmutatása, amit ezek az alkotók képviselnek. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a sokféleség kultúrája veszélyben forog, mindenki veszélyben forog, hogy egyetlen gombnyomással meg lehet szüntetni színházakat, újraépíteni őket viszont rettentő nehéz. „Ha az, amitől tartottunk mégis megtörténik, hogyan fogunk majd a fiatalok szemébe nézni, mit mondunk majd nekik? Azt, hogy majd egyszer ti újrakezdtek mindent?” – kérdezte Barda Beáta.

Sodró Eliza / Fotó: Színház.org

Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze a 30 év alatti színészek nyilatkozatát olvasta fel, amelyben a kormányt is megszólította: „Tisztelt Országgyűlés, szeretnénk bemutakozni, mi az a generáció vagyunk, akik 1990 után születtek, amikor Önök a rendszerváltással voltak elfoglalva. Mi szabadságban nőttünk fel és döntöttük el, hogy színészek leszünk. (…) A mi generációnk valamiért nem kapható a gyűlölködésre, szeretünk dolgozni, tiszteljük egymás munkáját és jelezzük, ha valami gondunk van. (…) A törvénytervezet elfogadás esetén nem látjuk biztosítottnak a szakmánk helyzetét. (…) Egyeztessenek a megfelelő szakmai szervezetekkel és vegyék figyelembe az érveiket, álláspontjaikat. (…) Tiltakozunk a független társulatok megszüntetése ellen, és az ellen, hogy hasonló felvetés belekerüljön bármilyen törvénybe” – fogalmazott a színésznő, aki 115 kollégája nevében szólt.

Sodró Eliza, Farkas Franciska / Fotó: Színház.org

Farkas Franciska követte a pódiumon, aki „honleányként” tett vallomást arról, hogy a hazáját szolgálja és hogy hiszi, szabadon mondhat véleményt, anélkül, hogy azzal bármelyik párt érdekeit szolgálná. „Szerintetek paranoiás vagy okos az, aki hallgat? Vajon kell-e bátorság ahhoz, hogy ide kiálljak? Hiszem, hogy ahhoz, amit teszek nem kell bátorság, hiszen itthon vagyok, együtt nőttem fel a demokráciával, (…) és a demokrácia első szabálya az, hogy viselkedj úgy, mint egy demokráciában. Félelemből még nem épült semmi!” – mondta a színésznő.

Farkas Franciska, Sodró Eliza, Jordán Tamás / Fotó: Színház.org

Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója úgy vélekedett, a tüntetésen felszólalók közül mindenkinek van valami vesztenivalója, de a tiszta lelkiismeret iránti igény mindent felülír és arra kötelez, hogy az ember fellépjen a törvény ellen, ami készül megszüntetni a kultúra szabadságát, hiszen – ahogy azt a Mester és Margaritában Jesua mondja: a gyávaság a legnagyobb bűn. „A mai tüntetésen felszólalók közül többen kaptunk levelet Fekete Péter államtitkártól, hogy semmi sem igaz abból, ami a sajtóban eddig megjelent. Ha valóban visszakoznak a törvény készítői, az nektek köszönhető” – tette hozzá Jordán Tamás.

Fotó: MTI

Mácsai Pál Örkény István gondolatait idézte: “A dolgokat létre kell hozni, meg kell csinálni és cselekedni kell, különben napjaink, pillanataink, szándékaink, álmaink szétgurulnak, füstbe mennek, szerte foszlanak. (…) Meg kell maradni annak, akik vagyunk, és meg kell őrizni derűnket, nyugalmunkat, humorunkat.”

Örkény Az élet értelme című novelláját is a közönség elé tárta: “Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmad­rangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”

Mácsai Pál / Fotó: Színház.org

Az Örkény Színház igazgatója arról is beszélt, mekkora baj, ha úgy tekintenek a szellemi alkotásra, az oktatásra vagy a tudományra, mint éles fegyverekre egy érdekharcban és Bibó Istvánt idézte:

„A kultúra lényege, akár az emberi munka technikájáról, akár a szellemi alkotásokról, akár az emberi társadalmak politikai együttélési technikájáról van szó, sohasem valami ideológiai program végrehajtása, hanem mindig a valóság valamely szakaszának a gondos részletmunkán, eddig elért eredmények hagyománytisztelő átvételén, a valóság visszahatásának az alázatos elfogadásán és a gondos kitapogatásán, a próba és tévedés technikáján alapszik. Különösen az európai kultúrának hatalmas értéke az, hogy évszázadok óta kialakította a szakmai, alkotó, szervező, nevelő munka végzőinek az öntudatos csoportjait, akik a maguk művészetének fogásait, belső törvényszerűségét és szakmájuk függetlenségét féltékenyen őrzik minden hatalmi behatással és paranccsal szemben. Ennek a mélyen realista, valóságtisztelő szakmai öntudatnak, mely egyaránt megvan a földszerető parasztban, remeklő kézművesben, modern szakmunkásban, független bíróban, szenvedélyes pedagógusban, egyetemi önkormányzatban, alkotóművészben, tudósban és feltalálóban, két halálos ellensége van: a hatalmi téboly és az eszméiben megveszekedett dogmatizmus. A legborzasztóbb történelmi monstrumok azok, melyek e kettő perverz nászából születnek. Az a gondolat, hogy termelőmunka, szellemi alkotás, bíráskodás, általános és felsőoktatás mind nem más, mint „éles fegyver” ilyen vagy amolyan érdekharcban, teljességgel a megszervezett tudásátadás technikáját és hagyományait ássa alá, valójában az emberi kultúra alapszerkezetét rombolja szét.”

Mácsai Pál után Pintér Béla mondott beszédet, amelyet hajnalban még felkiáltójelekkel tűzdelt tele, ma este – a törvénytervezet megjelenése után – azonban már csupa kérdőjellel olvasott fel: “2019 december 11-én a magyar kormány mégsem szünteti meg a független színházak éves támogatását? A Fidesz-KDNP 2010 óta ugyan alkalmazza a lassú kivéreztetés technikáját velünk szemben, most egy pillanatig lehullt az álarc, de mégsem döfik markolatig a tőrt szívünkbe? Az új törvény hatályba lépésétől kezdve a magyar adófizetők pénzéből mi függetlenek mégis kapunk néhány fillért? Azok a forintok ezentúl nem a Nemzeti Színház milliárdos költségvetését duzzasztják és Mága Zoltán cukorsziruppal gyantázott vonóját sem fogják díszíteni? Kedves Fideszes honatyák és kultúrprominensek, akkor ezután is hozzánk fogtok színházba járni? Mert idáig is hozzánk jöttetek, ha nevetni és sírni akartatok, mert pontosan tudjátok, hogy a színház alapvetően kritikus, ellenzéki vagy ha nem az, akkor kxxva unalmas és hazug. És a kormánypropagandában még elviselitek a hazugságot, de a színházban már ti se!

Pintér Béla / Fotó: Színház.org

Fészkelődtök, ásítoztok, alszotok egyet, mert unjátok, mert ti is a metsző humorú, fájdalmas színházat szeretitek. Ezért mégsem döntöttetek úgy, hogy elpusztítotok minden független színházrendezőt és társulatot, mint ahogy ezt tettétek annak idején a Krétakörrel és a Szputnyikkal is? Mégsem mészároltok le bennünket, mégsem mészároljátok le a legjobb kőszínházakat, elsősorban a Katona József Színházat? Megijedtetek, hogy eljöhet a perc, amikor felelni fogtok a magyarok Istene előtt, mert az ő haragja sújt le rátok? Megijedtetek, hogy bűnhődni fogtok nem is akárhogyan? Megtudtátok, hogy a pokolban kipeckelt szemmel kell majd néznetek Balázs Péter szolnoki rendezéseit, a Magyarország – Wales világbajnoki selejtezőt, és a végtelenített Bayer-showt? Mégsem fogtok bűnhődni, mégsem vagytok gyilkosok, mégsem vagytok a magyar kultúra gyilkosai?” – kérdezte Pintér Béla.

Karácsony Gergely / Fotó: Színház.org

A tüntetésen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is színpadra lépett. “Nagyon nem örülök annak, hogy most nekem is itt kell lennem és újra beszélnem kell arról, hogy kik veszélyeztetik a szabadságunkat. Azért sem örülök, hogy színpadra kell lépnem, mert szerintem a színpad, ahogy a kultúra, nem a politikusoké, hanem a művészeké és a közönségé. Ahogy az Akadémia sem a politikusoké. (…) Bármit is szavaznak majd a Parlamentben, amit elfogadnak, az csak nekik lesz törvény, nekünk diktátum. És ez a diktátum mindenki számára diktátum lesz: kormánypárti polgármesterek számára is diktátum lesz, a kormánypárti színházba járó emberek számára is diktátum lesz, a kormánypárti művészeknek is diktátum lesz. Ez az ügy nem a Fidesz vagy az ellenzék ügye, ez az ügy nem a főváros vagy a vidék ügye, mert a diktátum mindenki számára diktátum, mert az az ügy egy nemzeti ügy, mert a kultúra nemzeti alap. És bár tudjuk, hogy a diktátum mindenkinek szól, de azt is tudjuk, hogy a legjobban Budapestnek szól. Azt is tudjuk, hogy ez a diktátum egy kísérlet arra, hogy megtorolják azt, hogy a október 13-án a budapestiek kiemelték a fejüket a mocsárból és egyenes derékkal eljöttek és arra szavaztak, hogy visszavegyék a saját a városukat. Értjük a diktátum üzenetét. És most mi itt, közösen vissza fogunk üzenni: megvédjük a színházainkat, megvédjük a színészeinket, megvédjük a szabadságunkat” – szögezte le a főpolgármester.

Boross Martin / Fotó: Színház.org

Boross Martin, a STEREO AKT társulat vezetője zárta a tüntetést, aki arról számolt be, hogy már 50 ezren írták alá a FESZ által közzétett petíciót és arra hívta fel a figyelmet, hogy egyedül senki sem tudja megvédeni magát, ezért közös ügyeinkben szükség van az összefogásra. “Most is és a jövőben is nemet kell mondanunk a szabad kulturális élet megszüntetésére, erodálására. A kultúra nem a kormányé, hanem a miénk, embereké, a kultúra közös, a kultúra alap, a kultúra nemzeti alap” – fogalmazott.

Znamenák István fotója

Végül közös akcióra invitált mindenkit és azt kérte, a tüntetők gyújtsanak fényt telefonjaikkal és tekintsenek az Örkény Színház erkélyén fényképező Znamenák István kamerájába egy közös fotó erejéig.

Tudósított: Tóth Berta / Színház.org

Köszönet D. Sándornak és S. Eszternek!