Megszólalt az Újszínház zaklatási botrányát bejelentő levél írója

2019 december 12. csütörtök, 19:46

A Színházi Dolgozók Szakszervezetéhez, illetve Karácsony Gergely főpolgármesterhez is elküldte Szántó Péter, az Újszínház volt ügyelője azt a levelet, amelyben a Mihályi Győző által, 2016-ban elkövetett állítólagos szexuális zaklatásról ír, értesült a HVG.

Szántó Péter sorai:

Az alábbiakban változtatás nélkül közlöm az általam 2019.12.03-án, a Színházi Dolgozók Szakszervezete ügyvezető titkárának, dr. Rihay-Kovács Zitának küldött levelemet:
„Tisztelt Ügyvezető Titkár Asszony! Kedves Zita!

Tekintettel arra, hogy különböző színházi ügyekből kifolyólag ismerjük egymást, és régóta követem a zaklatásokkal kapcsolatos aktív és példamutató tevékenységedet, engedd meg, hogy egy ilyen üggyel terheljelek, mint a SziDoSz ügyvezető titkárát.

Színházi emberként, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori produkciós koordinátoraként, Gothár Péter egykori rendező-asszisztenseként két vizsgaelőadásban, Sárosdi Lilla korábbi munkatársaként egy előadásban, és többek közt az Újszínház egykori ügyelőjeként az elmúlt napok sajtóhíreit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. 

Több, mint 3 éve próbálom megtalálni a megfelelő, bizalmas és biztonságos fórumot, hogy a környezetemben történt esetleges zaklatásról beszélhessek. Az elmúlt években ugyanazokkal a dilemmákkal néztem szembe, mint sokan a “Gothár-ügyben”. 

Elmondhatom-e?
Megnevezhetem-e?
Hallgathatok-e?
Ha az áldozat nem tereli jogi útra, beavatkozhatom-e?

Ezekre a kérdésekre nincs összecsengő jogi és lelkiismereti válasz. Most mégis úgy gondolom, hogy el kell mondanom, mert ez az egész ügy elkezdett politikai háborúvá válni. Eszközként használják fel bizonyos emberek, sajtóorgánumok és politikusok. Nem vagyok naív, de talán azáltal, hogy bebizonyosodik, nem csak az úgynevezett balliberális oldalon történhet ilyen gyalázat, esetleg végre elkezdődhet az ezekhez hasonló ügyek érdemi kezelése. 

Kérem, hogy a mellékelt dokumentum alapján az esetet mielőbb kivizsgálni szíveskedj. Bízom benne, hogy adataimat lehetőség szerint bizalmasan kezeled majd.

Egyúttal szeretnélek tájékoztatni, hogy levelemet elküldtem Karácsony Gergelynek, Budapest Főpolgármesterének is.

Tisztelettel:
szántó péter
színházi ember
telefonszám”

És íme, a teljes „feljelentés”:

„Akkor most, hogy állítólag adott az utóbbi évek legnagyobb színházi botránya, és a színházi szakma megítélése többek szemében újra a középkori (vélt vagy valós) erkölcstelenség megtestesítője, és legalábbis minden nem jobboldali (???) színházi ember feltétlenül balliberális (???) szinházi ember, ebből kifolyólag pedig minimum tettestárs egy szexuális zaklatásban, de senki nem lepődne meg, ha maga is tettestárs lenne… 
Akkor most, hogy a korábbi ügyekkel ellentétben hivatalos közleményt adott ki több színházi szervezet…
Akkor most, hogy politikai ügy lett Gothár Péter cselekedete, és ahogy Máté Gábor az ügyet kezelte…
Akkor most, hogy a pillanatnyi érdeknek megfelelően többen összekeverik véleményüket a törvény betűjével… 
Akkor most, hogy elvileg mindenkinek fontos a zaklatás visszaszorítása…
Akkor most talán van értelme elmondani egy másik történetet egy másik államilag kitüntetett színházi emberről egy másik fővárosi fenntartású színházban.

2016. februárjában az Újszínház Vácott vendégszerepelt a Funtinelli boszorkány című előadásával. (A pontos dátum nyilván visszakereshető a színház archívumában.) Mivel az előadásban részt vett a társulat és a műszak jelentős része, így ezzel párhuzamosan a Paulay Ede utcában csak a Dózsa című monodrámát lehetett műsorra tűzni. A következő napokban viharos gyorsasággal terjedt a hír (pletyka???) a színházban, hogy távollétünkben a monodrámát játszó színész szexuálisan zaklatta az öltöztető kolléganőt. Állítólag leszorította, fogdosta, a ruhája alá nyúlt. A kolléganő valahogy végül kimenekült az öltözőből. Ezt követően az általam ügyelt előadások egyikén egy másik öltöztető kolléga közölte, hogy a továbbiakban minden ügyelői hívás (utasítás) ellenére nem lépnek be az illető öltözőjébe. Az ügy hosszú ideig téma volt a színház minden szegletében, vártuk, milyen következményekkel kell szembenéznie az állítólagos zaklatónak. Mindenki tudta, hogy a kolléganő és édesanyja, (aki szintén a színház munkatársa) Dörner György igazgatóhoz fordult. Mivel két próba közt sok időt töltöttem a színház titkárságán, több kolléga jelenlétében magam is több részletet hallottam az ügyről a sértett édesanyjától. Vagyis a társulat egyre nehezebben tudott pusztán folyosói pletykaként tekinteni a helyzetre. Közben egy két napos erdélyi vendégjáték során újabb történeteket hallhattunk más érintettektől: előadás alatt a sötét folyosón falhoz nyomott és fogdosott színésznőről, illetve egy munkatárs határozott telefonhívásáról az illető irányába, miután megtudta, hogy az ő párját is „megkörnyékezte” a Néma Levente.

Felháborító és kiábrándító volt látni, hogy az illető látszólag minden következmény nélkül megússza tettét. És férfiként többünknek megalázó volt saját tehetetlenségünk, vagy ha úgy tetszik, gyávaságunk, hogy a művész úr egyszer sem esett el a rosszul megvilágított parkolóban. Nem tiltakoztunk, nem kezdeményeztünk társulati ülést. Azt hazudtuk magunknak, hogy nem a mi dolgunk, nem a mi feladatunk. Gyávaságunkat talán azzal (is) magyaráztuk, hogy nem voltunk ott, nem tudjuk mi és hogyan történt pontosan. Így lettünk mindannyian „tettestársak”.

Aztán szintén folyosói hírek szintjén értesültünk arról is, hogy Dörner György magához hívatta a történet szereplőit. Nem volt társulati ülés, nem volt tájékoztatás, és nem volt változás. Az öltöztetőtár vezetőjét arra utasította, hogy a jövőben a kolléganőt ne ossza be a színész mellé munkára. (Ezt ő maga néhány napja személyesen is megerősítette nekem.) Vagyis valami biztosan történt 2016. februárjában az Újszínházban. De hogy pontosan mi, azt azóta sem tudja sem a társulat, sem a színházi szakma.
Hát így maradhatott a Jászai-díjas Mihályi Győző továbbra is az Újszínház tagja, és a Színházi Dolgozók Szakszervezetének minden zaklatási ügyben mélyen hallgató elnöke.

Aztán néhány hónap múltán meglepve tapasztaltam, hogy a színház vezetésére kiírt pályázati eljárás során a pályázatokat véleményező szakmai bizottságban az Újszínház társulatát mindenféle társulati vagy Üzemi Tanács által adott felhatalmazás nélkül Mihályi Győző képviselte a színház egyetlen reprezentatív szakszervezetének vezetője, Németh Zoltán helyett.

És láss csodát, Dörner György ki tudja ki által egy szavazatnyi többséget szerzett az egyébként több szempontból aggályos eljárás során.

Az elmúlt évek során próbáltam továbbvinni az ügyet a nyilvánosság felé, de minden irányból azt a visszajelzést kaptam, hogy jogilag csak a sértett léphet az ügyben. Ha nyilvánosságra hozom a nevet, akár egy rágalmazási perre is számíthatok. Mint egykori munkatársa, végigkövettem Sárosdi Lilla kálváriáját. Nem szeretném hasonló helyzetbe hozni az ügyben érintett áldozatokat sem. Az ő döntésük. És nyilván az is komoly visszatartó erő volt, hogy hogyan tűnt a semmibe a Szikora Jánost érintő vád, miután a sértett végül mégsem jelent meg az ATV stúdiójában. És – mivel jó barátom – pontosan tudom, hogy hogyan vetette ki magából árulóként a színházi szakma Kátai Istvánt, aki a nyilvánosság elé mert lépni Szikora János nevével. 

Most mégis úgy gondolom, hogy el kell mondanom, mert ez az egész ügy elkezdett politikai háborúvá válni. Eszközként használják fel bizonyos emberek, sajtóorgánumok és politikusok. Nem vagyok naív, de talán azáltal, hogy bebizonyosodik, nem csak az úgynevezett balliberális oldalon történhet ilyen eset, esetleg végre elkezdődhet az ezekhez hasonló ügyek érdemi kezelése.

Nem állítom, hogy Mihályi Győző valóban szexuálisan zaklatta az öltöztető kollégát.

Azt állítom, hogy 2016. februárjában erről a 2 ember közti történetről szóltak az újszínházi mindennapjaink.
Azt állítom, hogy a sértett édesanyja szájából többen, több részletet hallottunk erről a történetről.
Azt állítom, hogy több kollégától, több helyről hallottam ehhez hasonló történeteket Mihályi Győzőről.
Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr e történet kapcsán berendelte magához Mihályi Győzőt és az öltöztetőtár vezetőjét.
Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr semmilyen formában nem tájékoztatta a társulat tagjait e történet kapcsán.
Azt állítom, hogy Dörner György igazgató úr érdemben nem vizsgálta a történet valóságalapját oly módon, hogy lehetőséget biztosított volna bárkinek is esetleges hasonló eseményekről beszámolni.
Azt állítom, hogy Mihályi Győző önhatalmúlag, felhatalmazás nélkül vett részt az Újszínház igazgatói pályázatairól javaslatot tevő szakmai bizottságban.”