Básti Juli: “Mi, színészek csak bizalmas légkörben tudunk jól dolgozni”

2019 december 13. péntek, 8:30

A Seveled anyafiguráját kifejezetten neki szánta Orosz Dénes filmrendező, ő pedig élvezte, hogy a szerepben komoly végleteket járhat be. A szinte minden műfajban bizonyító Básti Julival a generációk közötti kapcsolódásokról, hatalmi játszmákról és Gothár Péter ügyéről is kérdezte a HVG.

A teljes interjút ITT olvashatja.

Rengeteg arcát megmutathatja Emma karakterében, aki a Seveled elején még a halálra készül, később viszont már az unokát követel a fiától. Ennek kapcsán Básti Juli elmondta: “A színésznek mindig fontos, hogy legyen mit játszani, valahonnan valahová jusson a szerep. Nagy lehetőség, hogy Emmaként komoly végleteket járhatok be, nagy amplitúdójú érzelmeket mutathatok. A halálra készülő állapotból egészen odáig jut ez a nő, hogy átfesteti a haját, bepasizik, és visszatér a reménykedők, tervezők táborába.”

A kérdésre, az életben hasonló anyatípus-e, mint a Seveled Emmája, azt felelte: “(…) Aggódni például folyamatosan aggódom értük, bár igyekszem nem mindig mutatni mennyire. Fontos meghagyni a kudarcokat is a gyerekeinknek, hiszen abból is tanulnak, méghozzá sokat. Én például nem hallgattam az anyámra, azt gondoltam, mindent jobban tudok nála. Sokszor ráfáztam, mert igaza volt, de mégis jobb volt így, mert tapasztalatra tettem szert. Az életet úgy érdemes végigélni, ha folyton neveljük magunkat és hagyjuk, hogy az élet is neveljen minket.”

Annak kapcsán, hogy a két kisebbik fia külföldön tanul színészetet, elárulta: “Nekem a szüleim miatt, baromi nehéz volt megkapaszkodnom ezen a pályán, egyáltalán venni a bátorságot, hogy rálépjek. Nem szóltam bele a fiaim döntésébe, nem foglaltam állást. Egyébként mindketten most diplomáznak filmszínész szakon. “

Arról is faggatták, érzékel-e bátortalanságot, félénkséget a fiatalabb nemzedék rendezőiben: “Azt tapasztalom, hogy a fiatal generáció szereti és tiszteli a színészeket. Tudják, hogy nem lehet sikert elérni anélkül, hogy ne a legjobbat hozzák ki belőlük. És ez oda-vissza működik. Mi, színészek csak bizalmas légkörben tudunk jól dolgozni, amikor azt érezzük, hogy fontosak vagyunk, elismerik a munkánkat. Sokan nem így gondolták ezt régebben. Nagyon sok rendező volt, van a szakmában, aki meggyötörte, megalázta, összetörte a színészeket, és így akarta kihozni belőlük a legjobbat. Profi színészeknél, tehetséges embereknél ez nem vezet jóra, a megalázottság, a szorongás öli a tehetséget, a kreativitást. Nekem például nagyon fontos még az is, hogy beleszóljak abba, mit viselek, hogy sminkelnek, milyen a hajam, hogy nézek ki. Ha megvonják tőlem a beleszólás jogát, akkor félember vagyok.”

Arról, hogy Kaposvár, a Katona és volt párja, Gothár Péter okán hogyan érinti, hogy a kormánypárti média lincshangulatot szít, ürügyként használja fel a színházi zaklatási botrányt a balliberális oldal ellen, azt nyilatkozta: “Sajnálatos és visszatetsző, amit látok. Gothár tette vétek, talán bűn – nem tudjuk, pontosan mi történt. Nem is csupán az ő története – a Me Too korát éljük –, de semmiképpen nem politikai pártállás kérdése. A politikai meccsek amúgy állandóan napirenden vannak, sajnos egyre durvább formában. Pusztító állapotnak tartom, hogy mindenki csak gyűlölködik, utálkozik, a megértés, a tolerancia legkisebb jele nélkül.”

Azt is hozzátette, a társadalom folyamatosan változik, különbözőképpen határozza meg, hogy mit szabad, mit nem, mi az, ami elfogadható, mi nem. A világon minden foglalkozást érintenek az emberi játszmák, mindenhol van alá-fölérendeltség, nem csak a színházban. “Örülök annak, hogy végre ide is eljutottunk, a nők végre teljes jogot követelnek, nem tűrik tovább a kiszolgáltatottságot. Egyébként én túlságosan indulatos vagyok, felkapom a vizet minden igazságtalanságra, elvesztem a fejem, üvöltenék, káromkodnék, nem hiszem, hogy jól artikulálnék követeléseket, hogy alkalmas lennék arra, hogy bármilyen formában kiálljak és hallassam a hangomat” – szögezte le Básti Juli.

A teljes interjút ITT olvashatja.