Tóth Réka Ágnes: “A bábszínházi írói munka nagyon izgalmas, igazi kihívás”

2019 december 22. vasárnap, 11:36

Verset ír, bábelőadások dramaturgja és túl van első rendezésén. Tóth Réka Ágnest a Kortárs Online kérdezte.

A Kortárs Online cikkéből:

Nagy sikerrel fut monodráma-rendezése, amiben Csinszka, azaz Boncza Berta szövegeit Sztarenki Dóra kelti életre. “Az ötletet az Óbudai Társaskör igazgatója adta, amikor megkeresett, hogy szeretné, ha létrehoznék egy Csinszka-estet az Ady-emlékév alkalmából. Először sima felolvasószínházi előadásnak indult, aztán ahogy egyre több anyagot olvastam hozzá, egészen meglepődtem: lassan kiadta magát egy történet, amit nem kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy indirekt módon fogalmazzon meg egy csomó mindent a nőiségről, művészeti kérdésekről vagy éppen arról, hogyan tud együtt élni két ember, akik között ekkora kor- és művészi különbség van. Szerettem volna egy nem múltidézős előadást létrehozni, mert azt éreztem, ez a téma most is épp olyan aktuális, mint száz évvel ezelőtt volt. Nagyon felkeltette az érdeklődésem, hogy mi lehet az oka, hogy Csinszka az elején verseket is küldött a leveleivel, de amikor összeházasodtak, ezt elvágólag abbahagyta. Mi történhetett a házasság éveiben, ami miatt Csinszka így megtorpant? A muzeális tisztelettel való leszámolás mellett amúgy Sztarenki Dóri nagyon hasonlít külsőre a fiatal Csinszkára – ő meséli el nekünk a kettejük történetét a versekkel, levelekkel és dalokkal együtt, amiből összeszerkesztettem ezt a dokumentumdrámát” – foglalta össze Tóth Réka Ágnes.

Fotó: felonline.hu

Ez volt az első színházi munkája rendezőként. Arról, hogy milyen érzés volt a számtalan bábelőadás után, amiben korábban dolgozott, az alkotó elmondta: “Nagyon szerettem, hogy van egy előadás, amit csak én viszek a hátamon – ha elrontom, csak az én felelősségem, senki másé. Ez felszabadítóan hatott rám. Eddig mindig rendező mellett dolgoztam dramaturgként vagy rendezőasszisztensként, és az másfajta szerep a mostanihoz képest. De ez ugye sokkal nagyobb felelősséggel is jár. Furcsa ambivalencia, hogy a felszabadító érzés mellett – hogy egyedül dolgozhatok – rengeteget izgultam azon, hogy ez most vajon milyen lesz.”

Nem járt a Színművészetire, viszont Szentesen volt gimnazista. “Nagyon sokat köszönhetek a drámatagozatnak. Zárkózott, tébláboló kamasz voltam, aki sokat olvasott, de nehezen kezelte az embereket. A szentesi évek alatt rengeteget változtam, de soha nem felvételiztem a Színműre színész szakra, mert nem gondoltam magam annyira tehetségesnek. Először Pécsre jártam esztétika–spanyol szakra, aztán amikor Pestre költöztem, egyik este a Tűzraktérben odaálltam Formanek Csaba elé azzal, hogy szeretnék színházzal foglalkozni, de nem tudom, hol kezdjek hozzá. Azt mondta, hogy menjek vissza másnap tréningre, és én végül két évig ott ragadtam a Radikális Szabadidő Színházban, ami nagyon meghatározó időszaka lett az életemnek. Eközben elkezdtem a Károlira járni színháztudomány szakra, ahol a szakmai gyakorlat során először rendezőasszisztens voltam a Stúdió K egyik gyerekelőadásában Fodor Tamás mellett. Ezzel párhuzamosan írtam egy felnőtt bábelőadást, az Akárki hivatását, és pályázati pénzekből sikerült is színpadra állítanunk a MU Színházban. Talán az volt kulcsfontosságú momentum még ezután, amikor Halasi Dániel bábrendező először elhívott egy kőszínházi előadásba dolgozni. Ezekben a produkciókban általában nemcsak annyi volt a munkám, hogy megírtam a darabot, hanem részt vettem a próbákon is” – mesélte Tóth Réka Ágnes.

“Bár én még mindig dramaturgként aposztrofáltam magam, alapvetően szinte minden alkalommal adaptálnom kellett ezeket az előadásokat a bábszínpadokra. Ez hihetetlen jó lehetőség egy írónak, mert nemcsak annyit jelentett, hogy írtam egy szövegkönyvet, hanem dalszövegeket, verseket is rendszeresen kellett hozzá költenem, meg kellett tanulnom zeneszerzőkkel, színészekkel közreműködni és változtatni a szöveget a próbafolyamat alatt. A bábszínházi írói munka nagyon izgalmas, igazi kihívás” – hangsúlyozta az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.