Gálvölgyi János: “A játék a legsúlyosabb kábítószer”

2019 december 28. szombat, 9:01

A Rózsavölgyi Szalonban december 13-án mutatták be a Végszó című darabot, ami egy színészcsalád életébe nyújt betekintést. A Lear király szerepére készülő színészlegendát Gálvölgyi János alakítja. A Kultúra.hu kérdezte.

A Kultúra.hu interjújából:

“Nagyon emberi a történet. Rengeteg téves elképzelés él a színészekkel kapcsolatban, ez a darab viszont bepillantást enged abba, hogy mennyi gyötrelemmel, kétséggel, munkával jár esténként kiállni a színpadra. A szerző – bár keveset tudok róla – érezhetően ismeri a színészek lelkét. A Végszó egyben családtörténet is egy idős férfi színészről, a lányáról, aki ugyancsak színész, illetve az ő fiáról, aki bár gyerekszínészként indult, elhagyta a pályát, mert világosan látja a buktatóit. Nekem sok jó mondatom van a darabban, az egyik, hogy „életem fontos pillanatait a színpadon éltem át”. Van ezzel így az ember, hogy eltölt a pályán negyven-ötven évet, majd rájön, hogy mennyi minden „elszaladt mellette”, míg ő a színházban élte a napjait, estéit” – számolt be Gálvölgyi János.

Gálvölgyi János, Györgyi Anna / Végszó – Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Szokodi Bea

A kérdésre, mikor engedte el az érzést, hogy az élete múlik az esti előadáson, azt felelte: “Nem engedem el. Ha nem azt érzem, hogy ez a legfontosabb dolog a világon, akkor nem szabad színpadra mennem. De miután ezt tartom a legfontosabbnak, a nejem hiába kéri, hogy vegyek két kiló krumplit, vagy közli, hogy intézkedjem, mert leszakadt a nappaliban a mennyezet. Engem az foglalkoztat, hogy az esti előadásra felfrissítsem a szöveget, karban tartsam a hangomat. Erről szól az életem. (…) Akadtak nehéz emberi helyzetek a pályámon. Amikor apám hajnalban meghalt, apósom azt mondta: ha játszol este, akkor színész vagy, ha nem, hagyd ott a pályát. Ez akkor fájdalmasan kemény mondat volt, de később többször megtapasztaltam, hogy az ember valóban ki tud kapcsolni arra a két-három órára. Én soha nem próbáltam kábítószert – még csak nem is a tisztességem, hanem inkább a gyávaságom miatt –, de azt hiszem, valójában ez a legsúlyosabb kábítószer.”

A darabbeli karaktere, Edward utolsó nagy szerepére készül, a Lear királyt szeretné eljátszani. A felvetésre, van-e beteljesületlen szerepálma, elmondta: “Én már fiatalon beláttam, hogy a szerepálmoknak semmi értelmük. Ehhez nem elég, hogy én most azt mondom magának: reggel a fürdőszobai tükör előtt eljátszottam a Hamletet, és egészen zseniális voltam. Ehhez kell egy igazgató, aki látja bennem a figurát, kell egy rendező, aki szerint ezt remekül el tudom játszani, kell a szervezési osztály vezetője, aki szerint erre el lehet adni a jegyeket. Annyi összetevője van annak, hogy az ember megkapjon egy nagy szerepet, vagy akár csak egy kisebb szerepet is.”

A Kultúra.hu interjúját ITT olvashatja.