Gera Marina: “Úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom”

2020 január 03. péntek, 16:05

Foyamatosan színpadon van – mégis, amíg nem jelölték Emmy-díjra, a széles tömegek alig ismerték a nevét. Gera Marinát kérdezte a 24.hu.

A 24.hu interjújából:

A kérdésre, milyen élmény, hogy egy repülőről nem hagyják anélkül leszállni, hogy négy mikrofont meg hat diktafont nyomnának az arcába, Gera Marina elmondta: “Most csöppentem bele ebbe, legalábbis itthon, mert New Yorkban rengeteg interjúm volt. Maga az Emmy-fesztivál is arról szólt, hogy a jelölteket bemutassák producereknek, rendezőknek, meg az újságíróknak, és a végén volt a díjátadó. Ahhoz is nehéz volt hozzászokni, de mivel megkaptam előre a programot, fel tudtam készülni, és ezért ott tök jól éreztem magam. Csak aztán jött a díj, és nem lehetett rendesen elérni, mert nem működött kinn a telefonom, már a konzulátus munkatársait meg a férjemet keresték, és azon gondolkodtam, hogy úristen, otthon mi lehet. Közben persze örülök ennek, mert végre megkérdeznek valamiről. Mióta hazaértem, minden délelőttől estig volt programom. Lehet, hogy nem így kellene csinálni, de nagyon meg akarok felelni, meg úgy is vagyok vele, hogy a magyar újságírók sokáig vártak, tehát most, hogy itthon vagyok, így illik. Érdekes érzés ez, meg az is, hogy mindenki fotózkodni akar velem meg a szoborral, még a portás is, ezekkel az élményekkel most szembesülök, mert eddig ebben a körben nem voltam benne, most meg végre tudták, ki vagyok.”

Beszélt róla interjúkban, hogy a helyszínen éreztették vele, hogy ő lesz a nyertes. Ennek kapcsán kifejtette: “A díjátadó reggelén jutottam el oda, hogy megértettem a jelzéseket, aztán ebbe beleéltem magam, amivel egy időben elkezdődött bennem, hogy de mi lesz, ha nem, á, túlélem, de nem, most már nem élem túl. És ettől zöld voltam, hányingerem volt, azt hajtogattam, hogy ezt most nem fogom tudni végigcsinálni, kiment a lábamból az erő, és már csak azt vártam, hogy legyen már vége, mert akkor nagyon rosszul voltam. De amikor eljött a díjátadó, és ki kellett menni a vörös szőnyegre, akkor már annyira jól éreztem magam, hogy nem is akartam onnan lejönni. Kár, hogy azt a jelenetet nem vette fel senki egy szép hosszú snittben, mert annyira jól nézett ki: felálltam az asztaltól, felmentem elmondani a beszédet, aztán lekísértek a színpadról, és – mivel a díjátadó egy hotelben volt – az alagsoron keresztül kellett átmennem, ahol mexikói és kínai vendégmunkások mostak meg főztek. Én meg mentem nagyestélyiben, ők meg, mivel látták, hogy díjat kaptam, gratuláltak, miközben mentek el a törölközőkkel előttem, aztán bevittek egy szobába, ahol kellett adni azonnal egy interjút, majd kiraktak egy színpadra, és azonnal jöttek a fotósok. Magyarázták, hogy puszilgassam a szobrom, nem puszilgattam, de ráhajoltam, ezen az amerikai fotósok elolvadtak, aztán további interjúk jöttek, és eltelt nem is tudom, mennyi idő, mire a többiekkel újra találkoztam.”

A 24.hu arról is kérdezte a színésznőt, hogy amíg nem volt a jelölés meg a díj, addig a nemzetközi Emmy sem volt érdekes itthon, és hiába sikerült nagyon jól az Örök tél, Gera Marina mint a film főszereplője nem volt kimondottan elárasztva megkeresésekkel, noha a diploma megszerzése óta folyamatosan játszott, nem kis szerepekben.

“Nagyon nehéz volt az elmúlt két hónap. Amellett, hogy persze, csodálatos volt, de a dilemmák miatt sok szempontból tényleg nehéz időszak van mögöttem, például ezért, mert rájöttem, hogy én nem vagyok egy termék. (…) Látszódni, azt vágytam, persze hogy vágytam. De soha senki nem keresett, és nem is tettem érte semmit, és most szembesültem ennek a felelősségével. (…) Hamis az a kép, ami a médiaszereplésekből kiolvasható, hogy vannak a celebek, aztán vannak, akik valamilyen díjat nyertek, vagy nagy filmben játszottak, és mások nincsenek – ez alapján tényleg úgy tűnhetett, mintha én nem dolgoztam volna semmiben. Volt olyan idő, amikor ez nagyon fájt. Úgy voltam vele, hogy biztos nem vagyok olyan szép, nem annyira érdekes az arcom, nem vagyok menő, és ha nem, akkor nem. Keserűség volt bennem, meg irigység, de túlélő típus vagyok, és ezért elaltattam magamban ezt, hogy azért tudjak jól lenni, meg önmagam előtt sznobnak tűnni, hogy a szakma a lényeg, és így tovább. És ezzel a jelöléssel minden ilyen élményem visszajött, de olyan erősen, és olyan erős fájdalommal, hogy nagyon sokat szenvedtem emiatt. Elképzeltem, hogy ha nem nyerek, akkor még az utolsó döfést is megkapom, és lesz egy rövidhír, hogy ott voltam, és ha XY lenne ott, akkor írnának róla akkor is, ha nem nyer. Miközben azért próbáltam lebeszélni magam erről, meg felelősséget vállalni, hogy én azért, hogy látszódjak, tényleg semmit nem tettem. Voltak is olyan kollégák, akiknél rákérdeztem, hogy ők hogyan csinálják, és mondták, hogy „ja, már tíz éve van PR-osom”. Ja, akkor ezen is múlhattak dolgok. Ezért is volt fájdalmas ez, mert éreztem benne a saját felelősségem, nem így kellett volna intézni ezt a tíz évet, ezt nem engedhettem volna meg magamnak, mert én mindig színésznő akartam lenni, és sokszor nagyon büszke vagyok rá, hogy mennyire tudatos vagyok – ilyen szempontból meg úgy elcsesztem ezt a tíz évet, hogy nagyon” – árulta el Gera Marina.

Arról is beszélt, hogy egy tudatos döntés eredményeként az Örök tél előtt majdnem két évig alig játszott. “Pihenőt akartam, így kijártam forgatásokra asszisztensként, nem azért, mert váltani akartam, hanem mert sok volt egy kicsit a színház, és nem tudtam, merre menjek, mi az irány. Elvesztem a dilemmában, hogy most akkor leszerződjek egy színházhoz, vagy vállaljam ezt az évi hat bemutatót szabadúszóként, ami iszonyú sok, miközben filmezni szeretnék, vagy menjek ki egy kicsit külföldre, vagy csak járjak ki külföldi castingokra? Egyikbe se mertem belekezdeni, és úgy éreztem, hogy jobb, ha ezt egy picit altatom most. Az a pánik, amit a családban erre tapasztaltam… a barátaim, akik színházi emberek, kiakadtak, hogy ezzel kiírom magam a szakmából, én féltem, hogy majd megítélnek, de úgy voltam vele, hogy nézzük meg, és azt gondolom, hogy jól jöttem ki belőle, jól éreztem.

Az Örök tél castingjára úgy tudtam elmenni, ahogyan szerettem volna, olyan szabadon.

Pedig hát nagyon kellett az a szerep, több okból is, de valahogy megnyugodtam abban, hogy most van egy pihenő. Imádom a filmezés minden oldalát, nagyon érdekel, és bevállaltam, hogy asszisztáljak, meg is kaptam most egy producertől, akinél gyakornokoskodhattam, hogy „nekem van a világon az első és egyetlen Emmy-díjas asszisztensem”. (…) Az egy év szünet miatt olyan jó állapotban voltam, és úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom, de úgy, hogy ez most az én csúcsom lesz. Nagyon akartam nagyon jól megcsinálni, de az a görcs, amit a megfelelési vágyhoz kötök, nem volt bennem. Ha mondják, hogy ezt csak most az egyszer tudjuk felvenni, többször nem, akkor csak azért is hozom a legjobb formám, ilyen szempontból sportoló alkat vagyok, a nagy teher összeszed, és nem szétesek tőle” – nyilatkozta Gera Marina.

A 24.hu interjúját ITT olvashatja.