“A független színészetnek hit nélkül nincs értelme” – Interjú Szabó Zoltánnal

2020 január 08. szerda, 6:48

Mint oly sokan mások, ő is az egykori Szputnyik Hajózási Társaság tagja volt. A végletek és a helyzetek embere, aki humor nélkül tán nem is ugyanaz a színész lenne.

A mostani beszélgetés során is sokszor fel-felnevetett Szabó Zoltán, akivel az együtt zenélés öröméről, a hangszer csodálatáról és hitről is szót ejtettünk. Ám legfontosabb témánk első önálló előadása, Első kétszáz évem című, Királyhegyi Pál szerezte regény adaptációja volt, amelynek révén az is kiderült, mennyi mindenben hasonlít a XX. századi író és ő.

Te is játszol a Garázsbanda című előadásban, dobolsz. Miért döntöttél úgy, hogy felnőtt korodban elkezdesz hangszeren tanulni?

Felnőtt fejjel kezdtem el tanárhoz járni. Korábban is játszottam hébe-hóba gitáron, de az csak annyi volt, hogy a haverom lakásán találtam egy gitárt, azon pötyögtem, és mindig megkérdeztem tőle, hogy ez hogyan van, meg az hogyan van. Vele tanultam pár akkordot. Miután végeztem Kaposváron, lekerültem Nyíregyházára, ahol szerepet kaptam az Ágacska című mesejátékban, amiben mi, színészek csináltuk a zenét. Na, akkor kerültem először gitártanárhoz. Aztán később elgondolkodtam, hogy melyik az a hangszer, amelyik egyáltalán nem volt a kezemben. Hát, a dob! Ekkor kezdtem el iskolába járni.

Miért érezted fontosnak, hogy kellene valamit kezdened egy hangszerrel?

A zenélés örömforrás, különösen az együttzenélés. Sokszor bénáztam, igaz, de amikor egy előadásban kialakult zenekarban jól játszottam, az fantasztikus öröm volt! Meg hát, szeretek zenét is hallgatni…

Hová helyezed szakmai életedben a Garázsbandát?

A csúcsra! Ennél már csak lejjebb mehetek (nevet). Tíz évvel ezelőtt együtt dolgoztam Kölnben Jankovics Péterrel és Vinnai Andrással. Akkor nagyon jóban lettünk hárman, később kiderült, hogy ők ketten zeneileg is képzettek. Egyszer felmerült aztán, hogy milyen jó lenne együtt zenélni, és aztán rám néztek, hogy ja, Zoli, te is itt vagy?! Gyere te is! Akkor már jártam pár éve dobolni, gondoltam, próbáljuk meg! Nagyon élveztem azt a nyarat, amikor gyakorlatilag a kibérelt próbaterem volt a munkahelyünk, és az volt a munkánk, hogy zenéljünk. A hangszeres tudásomban ez az időszak hozta a legnagyobb fejlődést.

Gitározni vagy dobolni szeretsz jobban?

Dobolni, mert az egyszerűbb! Nagyon szeretnék olyan szintre jutni gitáron, hogy egy társaságban egyszer csak elővegyem a hangszert, és lazán megkérdezzem: Játsszak valamit? De, hát, sajnos ezen a szinten még nem tartok…

Garázsbanda / Vinnai András, Szabó Zoltán, Jankovics Péter

Ha újrakezdenéd, a színészet helyett választottad volna a zenét?

Semmiképpen sem! Várj, születésemtől újrakezdve…? Mert akkor rendőr is szívesen lennék!

Csapatjátékos vagy?

Azt hiszem, igen.

A színészi éned is?

A próbák során akkor szeretek valakivel készülni, ha már tudom a szöveget. Ez nekem fontos a jó ritmus és a szinkronban való létezés miatt. Mással tanulnom a szöveget számomra mindig nehézkes. Ilyen értelemben inkább egyedül szeretek dolgozni.

Csapatjátékosként miért döntöttél a monodráma műfaja mellett?

Királyhegyi művét születésnapomra kaptam Pallagi Melittától és Nagypál Gábortól. Amikor elkezdtem olvasni, azonnal azt éreztem: ó, hát én ismerem ezt a gondolkodást! Nyilván nem tudtam a legnyomorúságosabb pillanatait átélni tapasztalat híján, de az, ahogyan kamaszkorában a lányokkal alakított ki viszonyt, vagy ahogyan az agya járt lehetetlen szituációkban – az nagyon is ismerős volt. Eszembe jutott Bánki Gergő rendező, akinek hasonlóan forog az agya, megkerestem az anyaggal, és azt mondta: csináljuk! Úgy voltunk vele, hogy ezt vagy óriási stábbal vagy nagyon kicsiben, intim térben lehet létrehozni. Így a körülmények és a lehetőségek miatt is az önálló est mellett döntöttünk.

Mi az, ami arra vesz rá egy színészt, hogy kiálljon egyedül, egymaga az adott anyaggal a színpadra?

Az, hogy azzal mondani akar valamit. Vagy nagyon közel érzi magához azt az adott anyagot. Vagy felkérik.

Királyhegyi stílusa hasonlít Örkény fanyar humorához. Mennyire a sajátod emberként és színészként ez az ironikus humor?

Talán már megbolondultam volna a saját helyzeteimben, ha nem lenne a részem. Nem mintha olyan szörnyű helyzetekbe esnék, mert emellett a szerencse gyermeke is vagyok. Csak kicsit hiperérzékeny vagyok, s emiatt hajlamos vagyok szélsőségesen látni a dolgokat. A hiperérzékenység amúgy egy létező diagnózis, bár korábban azt hittem, csak csúfolódás.

Első 200 évem / Szabó Zoltán

Királyhegyi Pálról is lehet tudni, hogy elképesztően sokféle és -fajta foglalkozást űzött élete során, végül íróként is kipróbálta magát.

Szívesen írt volna egész életében, de sokszor csak poharakat is gyűjtött lebujokban.

A te színészetig vezető utad mennyire kalandos? Mennyire mondható annak?

Azt hiszem, egyáltalán nem. Kilencedikes koromban csatlakoztam az ajkai színjátszó csoporthoz. Ott egy nagyon erős, összetartó közösség alakult ki, végigkísérte a gimis éveimet. Egyértelmű volt számomra, hogy a színészet felé veszem az irányt. Kaposvárra például úgy kerültem, hogy persze, megjelöltem a budapesti Színművészetit, aztán néztem Kaposvárt is, hogy igen, ott jó színház van. Néztem, milyen szakok indulnak akkor az egyetemen. Láttam, hogy van tanítóképző is, de én mindenáron a színházhoz akartam kapcsolódni. És épp a felvételim évében, 2003-ban indult ott színészképzés.

Egyszer a szüleim megkérdezték a barátnőmet: szerinted mi lenne a Zoli, ha nem színész lenne? A barátnőm rávágta, hogy rendőr. Erre apám: jaj, az nem lenne jó, mert Zoli vagy elengedné vagy helyben agyonlőné a bűnözőket.

Ennyire a végletek embere vagy?

Vagy csak jó az apám humora. Talán a kettő együtt.

A fiktív rendőri működéseden túl miben nyilvánul meg ez a végletesség?

Ha megnézzük a napom egyik óráját, grafikonon tudnánk ábrázolni, mikor vagyok dühös és mikor boldog.

Garázsbanda / Szabó Zoltán

Egy órán belül?

Amíg idejöttem, megjártam a poklot és a mennyet két telefonhívás között. A színpadon ugyanezt csinálom, csak ott pénzt is kapok érte!

A gondolkodásmódodon kívül miben hasonlítasz még Királyhegyire?

Én is alacsony vagyok! Nem is tudom… szerintem én nem éltem volna túl azokat a helyzeteket, amelyekbe ő került, amelyekbe ő sodorta magát. Nem másztam volna be egy hajó gyomrába azért, hogy Amerikában kössek ki. Tette mindezt azért, mert szerelmi bánata volt.

Ez is szélsőséges reakció…

Én ennyire nem keresem a veszélyt. Persze, ilyen szempontból én is úgy jöttem ide, Pestre, hogy kezdetben nem volt semmilyen munkám. Aztán a szerencse mindig mellém állt, és velem van mind a mai napig. Mindig volt hol laknom, volt mit ennem…A családom, a barátaim nagyon sokat segítettek és segítenek. Ha mostantól csak annyi lenne a munkám, hogy hálás legyek nekik vagy másoknak, az is kevés lenne. Meg szerencsés vagyok abban is, hogy eddig és most is csak olyan emberekkel dolgozhatok, akikkel szeretek együtt alkotni.

Szeretsz hinni valamiben vagy valakiben?

Persze, ha nem hinnék, nem lennék ezen a pályán. Jelenleg nem tudom, mit csinálok nyáron, de hinnem kell abban, hogy a befektetett munka egyszer csak beérik. Szerintem ma Magyarországon a független színészetnek hit nélkül nincs értelme. Ha végiggondolom, miért csinálom ezt, csak a hit miatt. Hinni abban, amit csinálunk.

Nem fárasztó a hit állandó felélesztése?

Dehogynem. Jó pár évvel ezelőtt sokat gondolkodtam ezen: miért csinálom ezt? Mi értelme van ennek, ha ebből senkinek sem lesz egy kiló kenyere…? De aztán valahogy mindig túllendültem rajta. Manapság a tévén kívül ráadásul sokkal több platform van, amin az ember eljuttathatja azt, ami értékesnek gondol.

Első 200 évem / Szabó Zoltán

Miért érzed fontosnak mégis ezt a hitet életben tartanod?

Mert most még megvan rá a lehetőségem. Persze, ha mondjuk a következő hónapban ugrik az albérletem, akkor biztosan máshogyan vélekednék erről. Nézőpont kérdése. Mint ahogyan egy előadás megítélése is. Ha jó előadásban játszom pici szerepet, az jobban esik, mintha, mondjuk, általam nem szeretett darabban lennék főszereplő. Azt a picit van miért megcsinálnom.

Akkor nem alkuszol meg.

Nem, bár még nem is voltam erre rákényszerítve.

Kipróbálnál más platformokat most így, a monodrámád után?

Én színházban, előadásokban gondolkodom első körben. Én így akarok beszélni a világhoz.

Az Első kétszáz évemben hány százalékban vagy benne te és hány százalékban van benne Királyhegyi?

Érdekes, mert nagyon sok karaktert kell játszanom az előadáson belül, annyifélét, hogy ebből a szempontból Királyhegyi talán nincs benne. Így ő inkább én vagyok. Az őrületet, ami az ő életében volt, talán így tudom megfogni. Skizofrén állapot ez, szerencsére a nézők azért nem szokták félreérteni. (nevet)

Tervezel-e még a jövőben a Királyhegyi estedhez hasonló előadást?

Jelenleg nincs tervben. De lehet, hogy fél éve múlva majd lesz. Nem zárkózom el tőle, csak tudod, ezután épp, hogy mást kellene mesélni… Fontos azokban a dolgokban, amiket csinálok, hogy azok ne hasonlítsanak egymásra. Így én sem unom meg, meg a nézők sem mondhatják: Szabó Zoli? Ja, akkor az ilyen lesz.

Az interjút készítette: Németh Fruzsina Lilla

Az Első kétszáz évem legközelebb február 4-én a Stúdió K-ban, a Garázsbanda pedig február 7-én látható a Három Hollóban.