Nagy Zsolt: “Fontos minden mozdulat, minden döntés”

2020 január 20. hétfő, 8:58

Többek között a színházi tüntetésről, a jelenleg uralkodó helyzetekről, személyes élményekről beszélgetett Nagy Zsolttal, az Örkény Színház színészével afüzet.hu.

A teljes interjú itt olvasható.

“Úgy érzem, a tüntetés elérte a célját. Pintér Béla tökéletesen összefoglalta a helyzetet. Ennyire szellemesen és értelmesen is meg lehet fogalmazni: el a kezekkel, és nem tovább! Lehetetlen dolgokat akarnak. Annak idején Andy Vajna próbálta honosítani az amerikai profitorientált filmgyártást, azt a szellemiséget, ami Los Angelesben él. Ami nem tud működni itt, Kelet-és Közép-Európában. Ez egy pici ország, ahol a piac nem arra van berendezkedve, mint Hollywoodban. Teljesen más szint a kettő. (A színház) mindig búvópatak lesz, pedig sokszor veszélyben volt már. Shakespeare színházát effektíve kitiltották Londonból; akkor erdőben játszottak. A színház más, mint a film. Az embereknek szükségük van rá. Arra, hogy valami megtörténjen benne. Valami, aminek nagyon nagy ereje tud lenni” – fejtette ki a színész.

Arról is beszélt, a legnagyobb problémának az oktatás helyzetét látja: “Még mindig a poroszos irányvonalat erőltetik, ami viszont sikerorientált. Ötös, négyes, tanulmányi versenyek… kapaszkodni, mászni, mindenáron feljutni a csúcsra a cél. Pedig lehet kiegyensúlyozottan és boldogan élni hármas tanulóként is. Én ezt tanítanám. Nem kell mindenben versenyezni, nem kell a legtöbbet keresni, nem kell a legtöbbet eladni egy termékből. Ez a fajta gondolkodás kikészíti az egész világot; tönkreteszi a termőterületeket, elszipkázza az utolsó oxigénmolekulát is a levegőből, kipusztít mindent. Kimegyünk, letarolunk egy idegen szigetet, belerakjuk a kis kőépületeinket. Repülünk bele a világba, egyik helyről a másikra, csupán csak azért, mert 25 ezer forint egy jegy Londonba. Kimész meginni egy kis irish whiskeyt vagy egy kis krémlikőrt? Minek mentél ki? Azért, hogy elmondhasd, sétálgattál a Trafalgar téren? (…) Azt látom, hogy az emberek nem tudják, mihez kezdjenek az életükkel. Attól, hogy minél több helyet látunk, ha elmegyünk Dominikára, jobb lesz? Mert? Mi lesz Dominikán? (…) Azért dolgozol, hogy elutazzál egy másik országba fehér homokot, meg pálmafát látni? Tényleg jó ott, voltam én is óceánparton, de én a színházzal utaztam. Van itt egy klímaügy, egy óriási katasztrófa előtt állunk. Talán át kellene gondolni néhány dolgot. Ha csak a saját életemet nézem: valóban le kell-e gyártani még tizenöt előadást ennek a színháznak évente? Miért nem csinálunk hármat? Miért nem élünk kevesebb pénzből? Én azt látom, hogy egyre több pénzt keresek, ami ugyanúgy elfogy” – vallotta Nagy Zsolt.

“Az biztos, hogyha nem állsz a kormánypárt oldalán, egyre nehezebb boldogulni, egyre kevesebb helyre jutsz be. Én például nagyon szívesen dolgoznék az M1-ben, a Duna Tv-ben, a Tv2-ben, de nem bírok. Ezek mind lehetőségek lennének, ahol jó műsorokat gyártanak le, de nem tudok bemenni egy olyan tv-be, ahol folyamatosan Soros Györggyel foglalkoznak a műsorok között, meg mocskos migránsoznak. (…) A múltkor is felhívtak, hogy csináljunk a prágai tavaszról egy műsort. De mivel a Duna Tv-n van, megköszöntem, hogy rám gondoltak, de nem tudok bemenni, nem fogok ott dolgozni. Pedig akkor nem is volt pénzem. Egyetlen fillérem sem volt, és van négy gyerekem”- tette hozzá a színész, aki leszögezte: elképesztően fontos a morál, amivel a filmes és színházi szcénában is gondok vannak” – árulta el a művész.

“Engem egymillióért kiraktak az Apró mesékből, amire másfél évet készültem. Az nagyjából egy lámpa bérleti díja. Ennyire nem fontos a színész. De nyilván súlyosabb problémák is vannak. Stadionokat építünk, amikor az építészeti magazinban is az áll feketén-fehéren, hogy ne építs már újat, hanem újítsd fel a régit! Nem bírja már el a Föld. Forgatják a kést az emberben. A TAO-pénzeket megkapta az underground? Nem. Akik kritikát fogalmaznak meg, azokat ellehetetlenítik. Nekem sincs illúzióm, még pofázhatok egy darabig, még bevéd egy kicsit az Örkény Színház” – vélekedett a színész.

Arról is beszélt, hogy nem a nagy boldogságot kéne az embernek hajtani, hanem a kicsiket értékelni. “Konstatálni, hogy milyen finom az étel, mennyire szépek ezek a fények, játékosak az árnyékok. Itt kezdődik a világ, ezeket kell felismerni. Nincsenek nagyobb örömök. Az összes többi kitaláció. Lehet boldogan szemlélni egy törülközőt, hogy hever a fogason. Lehet, hülyeségnek hangzik, de nem az. Tizenöt éve nincs új ruhám. Csak és kizárólag használt ruhában járok. Eladtam az autóimat. Van egy lakásunk, ennyi. Nem kell semmi több. (…) Nap mint nap foglalkozni kell magaddal; hogyan szeresd önmagad; hogyan fogadd el a másik embert; hogyan kerülhetnénk közelebb egymáshoz; mik azok a módszerek és lehetőségek, amikkel ez sikerülhet. Akár egy feltalálónak: keresni kell a megoldást. Tíz vagy akár húsz év múlva, miután mindent megnézett, megforgatott – és közben teljesen hátat fordított egy adott iránynak – esélyes, hogy egyszer csak összerendeződnek a fejében a dolgok és meglesz a megoldás. A keresés, kutatás, figyelés a legszabadabb állapot a világon. Ezért szeretem jobban a próbát az előadásnál. Sokkal felszabadítóbb. Bármerre lehet menni, bármit lehet keresni, de ha nem lesz az előadás része, akkor is megéri csinálni” – fejtette ki Nagy Zsolt.

A kérdésre, jobban szereti-e az improvizációt azt felelte: “A színház mindig impró. Nem tudod, hogyan fogsz eljutni addig, hogy elsírd magad az adott pillanatban. Minden nap más lesz a dobbantó, minden nap más lesz a vízió, amiből megszülöd azt a pillanatot, amitől a nézőnek katarzisa lesz, vagy érzések ébrednek benne. Nem attól fogsz érzelmeket átélni, ha vásárolsz, még ha sajnos a pénz felé is vannak tolva az emberek. Ha megvetted, amire vágytál, boldog leszel: megvásároltad magadnak az élvezetet. A birtoklástól nem leszünk boldogok. (…) Fontos minden mozdulat, minden döntés; egyáltalán nem mindegy, hogy hol vagy, mit csinálsz, kivel beszélsz, kik a barátaid, hogy mi lesz az irány.”

A teljes interjú itt olvasható.