“Gyökerekről, traumákról, örökbefogadásról” – Grecsó Krisztián D. Tóth Krisztával utazott

2020 január 23. csütörtök, 7:41

Az íróval betegségről, gyógyulásról, a gyógyult rákos betegekre ragasztott cimkékről, örökbefogadásról, az erről való kommunikációról, vidékiségről és világképek összetöréséről is beszélgetett DTK.

D. Tóth Kriszta ajánló sorai:

Grecsó Krisztián íróval húsz éve, még a „nőklapjás” időszak óta ismerjük egymást, így amikor beült mellém, rögtön a közös emlékek felidézésével kezdtünk, de persze nagyon sok olyan friss történés van, amiről beszélni szerettem volna vele. És beszéltünk is, mert Krisztián megejtő őszinteséggel mesél nemcsak az írói gyökereiről és a gyerekkoráról, hanem a közelmúltbeli traumáiról is.

Úton a munkahelyére – az Élet és Irodalom szerkesztőségébe –, nem volt helye tabunak köztünk; mesélt arról, hogy kislánya, Hanna örökbefogadás útján került a családjukba, mégis olyan gyorsan jutott be a belső körbe, mintha egy ősfásba egy pillanat alatt benőtt volna egy öreg tölgy (ezt Krisztián mondta így, és milyen szép, nem?). A baba ráadásul a legjobb pillanatban érkezett, akkor, amikor a Krisztián gyógyulása (fejnyaki daganattal diagnosztizálták 2018-ban – a szerk.) utáni életöröm már éppen átcsapott volna a veszteségek miatti kesergésbe. A betegség kapcsán felmerült gondolatait sem kozmetikázta. Annyi minden van, amit írhatnék még az előzetesbe… de inkább nézzétek meg a felvételt, mert érdemes. Nagyon.

Elviszlek magammal: Grecsó Krisztián.