Mácsai Pál: “Csak nyitva kell lenni”

2020 január 28. kedd, 8:29

A művész szerint nincs lényegi különbség aközött, hogy a színész koturnusban áll, arca előtt maszkkal, és görögül énekel, vagy úgynevezett realista módon játszik. Mácsai Pált a mediapiac.com kérdezte.

A mediapiac.com cikkéből:

“Amikor a néző bejön a színházba, nem gondolja azt, hogy a színpadon a Hamletet alakító személy valóban egy dán királyfi, a közönség pontosan tudja, hogy a megformáló egy színművész, akit az Örkényben Polgár Csabának, a Vígszínházban pedig ifj. Vidnyánszky Attilának hívnak. Dehogy hazugság, frászt hazugság, játék! Az hazugság, ha egy gyerek kezében egy repülővel berreg? Cseppet sem. Ha egy felnőtt teszi, az csak annyiban más, hogy vagy bolond, vagy színész” – fogalmazott Mácsai Pál.

Mácsai Pál a Zűrzavar 2045 olvasópróbáján az Örkény Színházban / Fotó: Horváth Judit

Arra a kérdésre, hogy divatfüggő-e a színház, a szerepformálás, Mácsai Pál így válaszolt: “Lényegi különbség nincs aközött, hogy koturnusban állsz, arcod előtt maszkkal, és görögül énekelsz, vagy úgynevezett realista módon játszol. Ami a külsőségeket, a színpadi közlés nyelvét illeti, természetesen másképpen játszunk, mint Molière vagy Shakespeare idején, de egy ötven évvel ezelőtti színházi előadás vagy filmalkotás is eltérő a ma megszokottól. Kivételt itt talán a humor, illetve néhány meghatározó alak jelent. Chaplin, Buster Keaton, Latabár Kálmán vagy az olyan nagyon nagy, eszköztelen realisták, mint Páger Antal vagy Jean Gabin. Ezek játéka nem öregszik. Színészként egy pálya alatt ritka a forradalmi változás, de a szerves, lassú alakulás természetes.”

Mácsai Pál az interjúban azt is elárulta, mikor volt színészként az utolsó válságos pillanata. “Folyamatosan válságos pillanatokat élek át, és ebben semmi szellemeskedés nincs. Legutóbb A hattyú című előadással voltam elégedetlen, lassúnak éreztem a tempóm, a reakcióidőm. Olyanra is emlékszem, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal, ahol nehézséget okozott a játék, ilyen volt a Három nővérben Versinyin szerepe. Bár ezekre a válság szó erős, ezek csak akadások. (…) Ilyenkor próbálom magam megnyugtatni, és leválni mindarról, ami gátol. Amikor az ember negyven éve foglalkozik valamivel, többé-kevésbé tudja, hogy egy bizonyos dolgot hogy oldjon meg” – mondta az Örkény Színház igazgatója.

A kérdésre, miből merít elárulta: “Mindenből. Mindabból, amit a világból látok, ami történik velem, ami érdekel, ami izgat. Minden hathat inspirálólag, az élet zajlik folyamatosan, az ébredéstől az elalvásig ingerek érnek. Csak nyitva kell lenni – ez egy feladat, lehet fejleszteni magunkat ebben.”

A teljes interjú itt olvasható.