Elhivatottságról, hitről, közlésvágyról – Bach Kata és Wunderlich József válaszolt

2020 február 01. szombat, 19:04

Egy másfél éves szőke angyalkától esténként a Vígszínház hatalmas arénájába mennek játszani.

A teljes interjú ITT olvasható.

A kérdésre, fiatal színészek hogyan képesek ezt a váltást uralni, Bach Kata elmondta: “Bizony ki kell fejleszteni ennek a technikáját. Folyamatosan tanuljuk, gyakoroljuk, hogyan kell megszólalni egy ilyen hatalmas nézőtér előtt úgy, hogy a beszédünk a hátul ülők számára is érthető legyen, ugyanakkor hanggal is éreztetni tudjuk az adott figura rezdüléseit.”

Kata gyakran játszik törékeny-sebezhető nőalakokat, József pedig rendszerint az imponáló, hős férfiú, a csapat középpontja. Arról, hogy a pályára készülve, milyen színésznek képzelték magukat, Kata elárulta: “Kezdetben nekem a független színházcsinálás tetszett és az egyetem után a Bodó Viktor vezette alternatív társulathoz, a Szputnyik Hajózási Társasághoz kerültem. Nagyon szerettem azt a fajta műhelymunkát, ahol a közösség a legfontosabb elem és a csapat együtt hoz létre egy előadást. Hiszen, ahogy Jóska mondta, az első ősi „előadások” a tűz körül is intenzív közösségi élményt jelentettek, és erre az „örömszínházra” ma talán az alternatív színházcsinálás hasonlít leginkább. Aztán persze az érdeklődésem kiszélesedett és ma már kifejezetten örülök, hogy részt vehetek kőszínházi alkotó munkában is, nagyon élvezem. Itt több lehetősége nyílik a színésznek egyénileg is töprengeni a szerepen, boncolgatni a figuráját.”

Wunderlich József, Bach Kata

Wunderlich József hozzátette: “Azért mostanában már itt is, kőszínházi körülmények között is többször születik élvezetes csapatmunkában egy-egy előadás. Például A nagy Gatsby is ilyen próbafolyamat során alakult. Bejártunk még dalt írni, meg szövegeket kitalálni is. Hasonlóan szerves alkotótársak lettünk, mint ahogy annak idején A Pál utcai fiúknál. Ahol sok minden az elején még kérdőjeles volt. Amikor megérkeztek szövegek, Marton tanár úr rázta a fejét: még ez nem jó, még azon kell változtatni, még ennek vagy annak a dallamnak is illeszkednie kell… És mindig kitaláltunk valamit.”

A felvetésre, miszerint A nagy Gatsby nem adja olyan könnyen magát, mint a korábbi musical-előadások, kifejtette: “Remélem, hogy a nézők minél többet megértenek abból, mennyire el tud torzulni egy ember abban, hogy másnak, többnek akarja mutatni magát annál, mint ami. Fájdalmas élethelyzet a huszadik század lázas, laza erkölcsű húszas éveiben. Én ezt a vonalat igyekszem egyre erősebben képviselni az előadásban. Nyomorult élete volt ennek a férfinak, amitől menekülni, szabadulni akart, de álságos, képmutató létezés felé vitte a sors meg a szerelem. A szerelem persze sokszor sorsfordító döntésekre kényszeríti az embert. Végül is, ha magamba nézek, a saját életem legfontosabb döntéseit én is mindig szerelemtől indíttatva hoztam meg.”

A házaspárt arról is kérdezték, vizslatják-e, ki hol tart a pályáján, ki milyen díjat kapot.

“Én még nem kaptam díjat, Jóskának már van egyebek között Junior Prima és Soós Imre-díja is. Egyébként folyamatosan támogatjuk, húzzuk egymást, kinek mikor van szüksége rá. Én szomorú vagyok, ha a darabot, amiben játszom, húsz előadás után leveszik a műsorról, Jóskának pedig nehéz feldolgoznia A Pál utcai fiúk bombasztikus sikerét, a több százas szériát, azt, hogy sikoltozó tinilányok kedvence lett” – számolt be Bach Kata, míg Wunderlich József hozzátette, azt tisztáznia kell magában, hogy a sikoltozás nem a teljesítmény fokmérője.

Arról, mennyire kiszolgáltatott a színész, képes-e tudatosan alakítani a sorsát, úgy vélekedett: “Kiszolgáltatott persze a szerencsének, az igazgatónak, a rendezőknek, a körülményeknek. De ha végre magához kaparint egy szerepet, azért van ötven százalék esélye arra, hogy valami jót csináljon belőle. Aztán a többiből. Meg az utána következőkből. Elhivatottság, hit, közlésvágy? Tulajdonképpen mindegy, hogy mi az erejének a forrása, de hinnie kell abban, hogy aznap este megszülethet valami a színészek és a nézők között, ami csak ott és akkor érvényes.”

A teljes interjú ITT olvasható.