Scherer Péter: “Remélem, hogy csinálhatunk még jó színházat”

2020 február 01. szombat, 7:42

A színésszel az első ínyenc fogásról, az Úttörő seregszemléről, Mucsi Zoltánról és a vitorlavászonról, Jancsó Miklós “embertanfolyamáról”, a hamarosan érkező új sorozatáról és Sztálin kultúrpolitikai ötletéről is beszélgetett a Magyar Hang.

A Magyar Hang cikkéből:

Az Arvisura Színházban, a Bárkában, majd a Krétakör társulatban is játszott. Arra a kérdésre, hogy azalternatív közegből érkezve másként tekint-e a szakmára, mint egy színművészetit végzett, kőszínházi színész, Scherer Péter így válaszolt: “Erről a kollégáimat kellene megkérdezni. Részemről pökhendiségnek tűnne, ha azt mondanám, hogy igen. Ráadásul mindegy, hogy ki honnan érkezik, ha komolyan veszi a színészetet, akkor a lényeget tekintve nincs különbség. Weöres Sándor mondja A teljesség felében, hogy ‘Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.’ Akik tisztelik a színházat, azok előbb-utóbb ugyanoda jutnak el, akár van diplomájuk, akár nincs. Abban persze már lehet különbség, hogy ki hogyan talál rá a forrásvidékre, és itt lehet némi differencia az alternatív és a kőszínházi módszerek között. Ha Mucsi Zolival közösen próbálunk, ő, aki a Szolnoki Szigligeti Színházban lett színész, szereti felépíteni a karaktert, jellemmel, motivációval, elemzéssel és válaszokkal, én ellenben, aki a független társulatok felől érkezem, hajlamos vagyok egyből belevágni az improvizációba, hátha ösztönösen kijön belőle valami. De mind a két úton ugyanoda juthatunk el.”

Scherer Péter / Fotó: jegy.hu

A Nézőművészeti Kft. produkciójában évek óta járják az országot tantermi előadásokkal. “Olyan problémákat járunk körül a családon belüli erőszaktól a kábítószer- függőségen át a látássérült emberek mindennapi tapasztalatáig, amelyek erős drámai helyzetet teremtenek, és színházi eszközök segítségével jelenítik meg a valódi problémákat. Nincs díszlet, nincs jelmez, és csak nagyon ritkán van zene, kiáll egy vagy két színész az osztályterem közepére, és így kell megteremteni azt a világot, ami beszippantja a gyerekeket. Ez az igazi színház. Mert a diákközönség nem adja könnyen magát, el kell őket varázsolni, különben már veszik is elő a telefonjaikat és egy pillanat alatt fenn vannak a neten. Nem lehet átverni őket, ami rossz, ami hamis, az egyből megbukik. Délelőtt tízkor egy iskolában katarzist elérni pokolian nehéz. Ha sikerül, már nyert ügyünk van, az előadást követő beszélgetés a szakemberrel pedig kiterjeszti azt a társadalmi missziót, amit ez a színházi forma képvisel” – számolt be a színész.

Az új színházi törvény számos más független társulathoz hasonlóan a Nézőművészeti Kft. működését is veszélybe sodorhatja. “Többször voltam New Yorkban színházban, ahol 100-150 dollárba kerül egy jegy, ezt itthon képtelenség bevezetni, harminc-negyvenezer forintot senki sem fizet ki egy előadásért. Magyarországon nem lehet olyan árat megszabni, amiből fenn tudja magát tartani egy társulat, ezért van szükség az állami támogatásra. Ezzel a kulturális kormányzat is tisztában van. Ha fenn akarják tartani ezt a színes és csodálatos színházi világot, akkor muszáj áldozni rá. A régi anekdota szerint Sztálin megkérdezte Zsdanov elvtársat, hogy hány film készül a Szovjetunióban. Két-háromszáz, hangzott a válasz. És abból mennyi a jó film. Körülbelül öt. Zsdanov elvtárs, akkor nem lehetne csak azt az ötöt leforgatni? Megértem, hogy nem akarják kidobni az ablakon a pénzt, de bízom benne, hogy fölöslegesen nem fogják tönkretenni a szakmát. Remélem, hogy csinálhatunk még jó színházat” – fogalmazott Scherer Péter.

A teljes interjú a Magyar Hang nyomtatott számában olvasható.