Vidnyánszky Attila: “Ha valós párbeszédet akarunk, Soroshoz fordulni óriási hiba”

2020 február 05. szerda, 13:13

Ha valós párbeszédet akarunk és konstruktív jövőépítést, akkor Soroshoz fordulni óriási hiba – állítja Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója. A Népszava kérdezte.

A teljes interjút ITT olvashatja.

Annak kapcsán, hogy 2023-ban Magyarországon lesz a Színházi Olimpia, Vidnyánszky Attila elmondta: “(…) Valójában egy olyan hatalmas seregszemle ez, amely két-három évente összképet ad a színházi világ állapotáról – több száz előadással, kísérőprogramokkal, kiállításokkal, workshopokkal. Mindig van egy gondolat, tematika, amely köré az esemény szerveződik. A világszínház meghatározó alkotói alapították 1995-ben. (…) A Színházi Olimpia idején eljön hozzánk az egész világ. És egy ilyen kulturális esemény a teljes magyar színházi szakmát felélénkíti, megtermékenyíti. Ha jól élünk a lehetőséggel, az egész ország profitál belőle” – fejtette ki a direktor.

Az elmúlt hónapokban a színházi élet kettészakítottsága nagyon élesen, már-már háborús szinten jelent meg. A kérdésre, ebben mekkora a felelőssége azt felelte: “Három részre szakítottságról lehet beszélni. A Magyar Színházi Társaságon és a Magyar Teátrumi Társaságon kívül létrejött egy kör, amelyet a Katona József Színház, az Örkény, a Radnóti és egy sor független társulat alkot, amelyek nem tagjai a két nagy szakmai szervezet egyikének sem. Ez a kör tüntetett – azt a látszatot keltve, mintha az egész szakmát képviselnék. Ők azok, akik – például ezzel a tüntetéssel – a párbeszéd lehetőségét is akadályozzák, és politikai síkra terelnek minden szakmai kérdést. (…) A tüntetés katasztrófa volt. (…) Szakmai eseményként feltüntetni egy olyan tüntetést, amelynek központi figurája Karácsony Gergely, vagyis egy olyan politikus, aki az ellenzéki összefogás megtestesítője, finoman szólva: csúsztatás”.

A kérdésre, az önkormányzati választás eredménye nem játszott-e közre abban, hogy a színházi átalakítás terve gyorsabb ütemre kapcsolt, azt felelte: “Új helyzet alakult ki, ez kétségtelen. De az is tény, hogy a tüntetés előtt a szervezők közül senki sem hívta fel Fekete Péter államtitkárt vagy engem, hogy mennyi igaz a kiszivárgott tervezetből. Aki megkeresett, annak igyekeztem elmagyarázni a történéseket. Valószínűleg hiba volt, hogy a színházi törvény szélesebb körű egyeztetésére nem fordítottunk kellő figyelmet. De mi történt korábban?! Sok vitával, de szakmai konszenzussal folyt évek óta Pécsi Országos Színházi Találkozó ügyeinek intézése. Tavaly nyáron a Színházi Társaság belejelentés, egyeztetés nélkül kilépett az együttműködésből, és Mácsai Pál is felállt. De nézhetjük a tao megszüntetésének történetét is. Vagy harminc találkozó volt, a Nemzetiben három nagy egyeztetés zajlott, amin ott voltak a független szféra képviselői, és ott volt többek között a Radnóti, a Katona, a Müpa és a Madách gazdasági vezetője, Wettstein Tibor is. Ő a tao kitalálója, aki – miután nem voltak használható ötletek a tao megreformálására – maga mondta: meg kell szüntetni. Nyilvánosan miért nem vállalja a véleményét? Az ellenzéki sajtó mégis azt harsogta: nem volt egyeztetés. De volt! Amikor kétszer pofon csapnak, az ember nem rohan egy újabbért” – szögezte le Vidnyánszky Attila.

A Gothár-ügy kapcsán kifejtette: “Egy egész társulatot megbélyegezni nem szerencsés. Viszont Máté Gábornak rögtön el kellett volna küldenie Gothár Pétert a Katonából, amikor az ügy a tudomásra jutott, és ahogy helyesen tette, védeni az áldozatot. Miért vártak egy évig?”

Arról is beszélt, érdekelné-e a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése: “Nem. Van elegendő feladatom. De annyiban igenis érdekel, hogy a Színművészeti az általam művelt szakma első számú felsőoktatási intézménye. És az nem jó, hogy túlságosan szűk az a szellemi kör, amelyik ezt az iskolát működteti, a Katona és az Örkény Színház körül csoportosulva.”

Arról, mit hoz az új színházi törvény, elárulta: “(…) A színházi törvény legfontosabb eleme, hogy rendbe lehet tenni a finanszírozás torzulásait. A vidéki önkormányzatok majd 20 százalékkal nagyobb arányban veszik ki a részüket kulturális intézményeik finanszírozásából, mint a főváros. Miért is? A vidék 50 százalékos átlagával szemben Budapest mindössze 30 százalékban finanszírozza saját színházait, a Madách Színházat esetében ez mindössze 11 százalék. A többit az állam állja. Van erre magyarázat? Ha ehhez a TAO pótlására kiosztott összegeket is hozzászámítjuk, még nagyobbak az aránytalanságok. Ezek olyan igazságtalanságok, amelyeket most orvosolni lehet. Ha világos, hogy egy intézmény önkormányzati, minisztériumi, vagy vegyes fenntartású, szerződésbe kell foglalni évekre előre, hogy mennyi a támogatás. Így kiszámítható lesz a finanszírozás, és tervezhetőbb a működés. A főváros meghatározhatja a maga prioritásait, eldöntheti, hány színházat akar, de akkor azok működéséhez a forrást is biztosítsa. Amelynek a finanszírozásában viszont nem vállal részt, ott ne tartson igényt a vezetői kinevezésekre.”

A függetlenekről szólva úgy nyilatkozott: “Ma majdnem háromszáz formáció tartja magát függetlennek. Olyan sanyarú a helyzetük, hogy éppen az elmúlt tíz fideszes évben háromszorozódott meg a számuk. (…( Az én javaslatom évek óta az, hogy (…) ők döntsenek, kinek jár támogatás és mennyi. Ők volnának ebben a legilletékesebbek. De ezt nem merték meglépni. Most azt javasolom, hozzanak létre legalább három-négy inkubátorházat, és a függetleneknek szánt támogatást nekik kellene odaadni, hogy ők osszák szét. (…) Ha valós párbeszédet akarunk és konstruktív jövőépítést, akkor Soroshoz fordulni óriási hiba, mert azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom: Soros úgy ad pénzt, hogy azért kér valamit cserébe. (…) Például azt, hogy tüntetést szervezzenek”.

A teljes interjút ITT olvashatja.