“Revelatív erővel hatott” – Barátok és kollegák emlékeztek Taub Jánosra

2020 február 09. vasárnap, 14:01

2020. február 4-én rövid, csendes emlékezést tartottak színész kollegák és barátok a 10 éve elhunyt Taub János tiszteletére az Óbudai Zsidó Temetőben.

Taub János rendező a 80-as évek második felében számos jelentős előadást készített Magyarországon. “A vele való közös munkában vált igazán nagy színésszé Eperjes Károly, Gáspár Sándor, de Törőcsik Mari, Garas Dezső pályájának is fontos szakasza kapcsolódik hozzá. Rendezéseivel Taub János a magyarországi színházi szemlélet változását gerjesztette” – írta róla az Ellenfény.Taub János a Szatmár megyei Halmiban született 1927-ben. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben diplomázott 1954-ben, majd az újjászerveződő temesvári magyar nyelvű színházhoz szerződött igazgató-főrendezőnek. 

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

1962-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője lett, ahol olyan előadásokat rendezett, mint Bertolt Brecht: Koldusopera, Móricz Zsigmond: Rokonok, W. Shakespeare: A makrancos hölgy, Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem (Harag Györggyel közösen), Alexandru Mirodan: A hírhedt 702-es, Mihail Sebastian: Lapzártakor jelentik, Aurel Sorin: Háztűznéző, Aurel Baranga: Jámborlelkű Szent Flórián, D. R. Popescu: Szomorú angyalok. 

1971-től a nemzetközi hírű bukaresti Bulandra Színház tagja és a bukaresti Színház- és Filmfőiskola tanára. 1981-ben Izraelbe emigrált, ahol a legnevesebb színházakban, a Habimában és Kameriben dolgozott, mellette pedig a tel-avivi egyetem tanára volt. Magyarországra 1986-ban költözött, dolgoztt a Játékszínben, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Radnóti Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Művész Színházban, melynek alapító tagja volt, végül pedig az Új Színházban.

Taub János

1962-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője lett, ahol olyan előadásokat rendezett, mint Bertolt Brecht: Koldusopera, Móricz Zsigmond: Rokonok, W. Shakespeare: A makrancos hölgy, Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem (Harag Györggyel közösen), Alexandru Mirodan: A hírhedt 702-es, Mihail Sebastian: Lapzártakor jelentik, Aurel Sorin: Háztűznéző, Aurel Baranga: Jámborlelkű Szent Flórián, D. R. Popescu: Szomorú angyalok. 

1971-től a nemzetközi hírű bukaresti Bulandra Színház tagja és a bukaresti Színház- és Filmfőiskola tanára. 1981-ben Izraelbe emigrált, ahol a legnevesebb színházakban, a Habimában és Kameriben dolgozott, mellette pedig a tel-avivi egyetem tanára volt. Magyarországra 1986-ban költözött, dolgoztt a Játékszínben, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Radnóti Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Művész Színházban, melynek alapító tagja volt, végül pedig az Új Színházban.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

“Revelatív erővel hatottak Magyarországon Taub János előadásai. Ugyanis a rendező a nálunk mindaddig megszokott színházi felfogástól gyökeresen eltérő módon vélekedett a teatralitásról. Kiindulópontja sosem egy reális élmény naturális rekonstruálásának szándéka volt, hanem valamely művészi tartalom színpadi adaptálásának igénye. A drámát nem kész ténynek, befejezett formának tekintette Taub, hanem a színházi előadással formálódó alapanyagnak. Ezért bánt minden alkotással szuverén módon, sokszor még a szöveget is szabadon kezelve” – fogalmazta meg Sándor L. István kritikus.

Köszönet Hirtling Istvánnak!

Színház.org, Ellenfény