Borbély Alexandra, Nagy Ervin: “Újfajta nyugalom költözött az életünkbe”

2020 február 14. péntek, 8:40

Folyamatos testi-lelki kontaktusban vannak, mindenük reagál egymásra. Jászai Mari-díjas jegyespár, a pálya csúcsán. Szenvedélyük és szerelmük a színésszakma, de most azt mondják, ha úgy alakul, hagyják az egészet a fenébe. Félelem nélkül, egymásra nézve.

A Nők Lapja interjújából:

A kérdésre, mit szeret Szandrában, Nagy Ervin elárulta: „Szeretem a vérmérsékletét. Szeretem az igazságérzetét. Szeretem, hogy minden porcikájából valami ősi nőiesség árad. Szeretem, hogy imádja a gyerekeket. Az enyémet is. Szeretem, ahogy rám néz. Szeretem, hogy előrelátó. Szeretem, ahogy dolgozik egy szerepen. Miközben ugyanolyan az ízlésünk, a szerepekhez való művészi közelítésben teljesen különbözünk. És ezt nagyon izgalmas figyelnem. (…) Én mindig eltolom magamtól azt a karaktert, amin éppen dolgozom. Mintha egy robotra pakolnám rá az általam teremtett karakterjegyeket. Szandra viszont úgy beszél a szerepeiről, mintha létező személyek lennének. Akkor volt ez igazán szembetűnő, amikor a Testről és lélekről kapcsán (Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje – a szerk.) kísérgettem őt külföldön, mint valami testőr, és huszonhatodszor hallgattam végig, ahogy különféle interjúkban elmondja, hogy “Mária attól fél, hogy…, Mária úgy gondolja, hogy…” , és a többi.”

Fotó: Nők Lapja

Nagy Ervin arról is mesélt, az ő családjában a “csodálatos” és “fantasztikus” jelzők nem számítottak túl gyakorinak, keményen meg kellett értük dolgoznia és a mai napig nehezen bírja, ha „elég jó” valamiben: „A színházban is előfordul, hogy az ember nem érzi a labdát. És ha Szandra olyankor éppen néz, akkor pontosan tudom, hogy ő is így látja. Már ezen jár az agyam, mielőtt kimennék a tapsból. Hogy ő mit gondolhat. Aztán el is mondja. Na, az kemény!”

„Nehéz ez, mert mindketten láttuk már egymást közel tökéletesnek egy-egy szerepben. Én Ervint például a Kincsemben, ő engem a Testről és lélekrőlben. És onnantól valahogy mindig olyannak akarod látni a másikat. Persze ez nem sikerülhet mindig. De nem azért, mert megfakult a tehetsége, hanem mert az adott szerep nem igazán való neki. Ez nagyon nehéz a mi szakmánkban” – tette hozzá Szandra.

„Hogy nem válogathatsz, nem te tehetsz róla, hogy milyen szerepet osztanak rád, milyen lehetőségeket kapsz. Én már most, harminchárom évesen is borzasztó ideges vagyok emiatt. Ezért is borultam ki annyira a Joker című filmen, amiben Joaquin Phoenix olyan csodálatosat alakít, hogy az elmondhatatlan. Hogy nekem már most tisztában kell lennem vele, hogy soha az életben nem lesz ilyen lehetőségem. Pedig én is szeretnék így felkészülni egy szerepre, elvonulni egy évre, akár csont és bőrre fogyni, ha az kell, átszellemülni, pszichológusokhoz járni, egy rakás zsenivel együttdolgozni, aztán valami olyan varázslatosan tökéleteset létrehozni, mint Phoenix Jokerként. Ilyen hatalmas dolgot adni a nézőknek. Ervin csak ült mellettem a moziban, és nem értette, miért zokogok” – fejtette ki a színésznő.

Nagy Ervin arra hívta fel a figyelmet, a közelében sem járt annak a nemzetközi sikernek, aminek Szandra, akit Európa-szerte ünnepeltek, amikor megkapta tavalyelőtt a Testről és lélekről főszerepéért a legjobb színésznőnek járó Európai Filmdíjat, aztán hazajött, és nem az történt, amit ilyenkor az ember várna.

„Az egészen sokkoló érzés, ami az elmúlt két évben velem történt. Igazából egy káosz, így visszanézve. Csodálatos dolog persze megkapni egy ilyen a fantasztikus díjat, de egyben teher és felelősség is. Annyira váratlanul történt az egész. Aztán az a rengeteg interjú, kérdés, érdeklődés! Úgy voltam vele, hogy rendben van, eljátszottam Máriát, és nagyon is tudom, kicsoda ő, de ki vagyok én?” – vetette fel Szandra, aki arról is beszélt, márciustól a Centrál Színházban játszhat majd főszerepet a Mary Page Marlowe című darabban, aztán a Hatszín Teátrumban, a Delta Produkció új előadásában játszik egy kétszereplős angol krimiben, míg a Katonában a Tartuffe Lojális uraként láthatjuk.

„A mi itteni társulati létünk és kötődésünk origója mindig is Máté Gábor volt. Ő az igazgatónk, és egyben mentorunk, ő volt mindkettőnk osztályfőnöke a Színművészeti Egyetemen. Rengeteget köszönhetünk neki. De az, hogy a karrierünk szempontjából nekünk épp hol lenne jó dolgozni – legyen ez filmsorozat, más színházak, vagy bármi, ami nem a Katona -, nem mindig egyeztethető össze azzal a hűséggel és szeretettel, amit mi az igazgatónk iránt érzünk. Ez örök dilemma” – fűzte hozzá Nagy Ervin.

Borbély Alexandra azt is elmondta, a kevesebb munka, felerősítette benne a család idánti vágyat, most érzi rá elérkezettnek az időt: „És nem is akarom már mindenáron eljátszani a világ összes szerepét.” Erről szólva Nagy Ervin elmondta, 10 éves lánya annyi örömet ad a születése pillanatától kezdve, hogy „erre a hullámvasútra még kétszer-háromszor simán befizetne”.

Arról is meséltek, azzal, hogy egymásra találtak, újfajta nyugalom költözött az életükbe.

“Én sem azon rettegek már, hogy a politika vagy a szakma milyen ítéletet hoz bármiről, vagy akár rólam. Belül akkor is jól vagyok. Persze remek volna, ha így vagy úgy történnének a dolgok itthon, de bármi is legyen, körbefog minket Szandrával valami finom, de erős biztonsági burok. És szerintem életünk hátralevő részében ebben a szövetségben mi nagyon jól elleszünk. Ha meg úgy alakul, legfeljebb eladom a lakást, kiköltözünk Szicíliába, és nyitunk egy halsütőt. Úgy is boldogok leszünk” – nyilatkozta Nagy Ervin.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.