Elek Dóra: “Csak jól érezni magunkat a színházban, az nem elég”

2020 február 16. vasárnap, 9:35

A Baltazár Színház alapítójával és művészeti vezetőjével beszélgetett a femcafe.hu. Elek Dóra a magazin ‘A Leginspirálóbb civil teljesítmény’ kategóriájának egyik jelöltje 2020-ban.

A femcafe.hu cikkéből:

Elek Dóra 1998 januárban alapította meg az egyetlen olyan hivatásos színtársulatot Magyarországon, amelynek tagjai értelmi sérült színészek. 2015-ig a társulat előadásainak állandó rendezője volt, 2015-től pedig dokumentumfilmeket rendezett. A Baltazár Színház indai utazásáról készült Világlátó Baltazár című filmje a Jaipur Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját, de számos más szakmai és állami elismeréssel is büszkélkedhet.

Fotó: Szabó Gábor/Origo

“Általános iskola végétől kezdve rendszeresen jártam színházba. A családi, baráti körömben rengeteg színész volt, ami hatott rám. Gimnázium legvégén már megfogalmazódott, hogy nemcsak nézőként lehet élvezni a színházat, hanem a csinálójaként is. Kicsit kitoltam az elköteleződést, de onnantól, hogy pályára álltam, rendíthetetlenül csináltam. Megfogalmazódott bennem, hogy nézőként én mit igénylek, ez pedig a katarzis. Ezzel az élménnyel, a lehető legtöbbel szerettem volna megajándékozni a közönséget. Azt hiszem, hogy csak jól érezni magunkat a színházban, az nem elég. Fontos, hogy kikapcsolódjunk és egy telt batyuval távozzunk, de ennél több, nemesebb célja kell, hogy legyen. A társadalmunk ma olyan komoly sérülésekkel van tele, hogy a művésznek nagyon fontos feladata, hogy ezeken átléptesse a nézőket. Kell, hogy egy előadásnak társadalmi tétje legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak szórakoztassunk, mert akkor eluralna bennünket az érzelmi sivárság. A művészet ezt nem hagyja” – fogalmazott Elek Dóra.

A kérdésre, mi segíthet abban, hogy ráleljünk a valódi hivatásunkra, így válaszolt: “Ez a legfontosabb dolgok, a siker mozgatója, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Egyszerűen csak abban tudunk jók lenni. Azt gondolom, hogy sok szempontot kell mérlegelni, amikor meghozzuk azt a döntést, hogy milyen hivatásnak kötelezzük el magunkat. Fel kell tennünk magunknak néhány fontos kérdést. Merünk-e dönteni úgy, hogy nem az anyagi szempontot nézzük, hanem a belső hangunkra hallgatunk? Jók vagyunk-e egyáltalán abban, amit szeretünk? Tudjuk-e hosszú távon élvezni azt? Ez hosszú, bonyolult döntés és kell hozzá egy jó nagy adag bátorság és önismeret.”

A teljes interjú itt olvasható.