“Minden mondatnak van következménye” – Gimesi Dóra válaszolt

2020 március 05. csütörtök, 9:38

Az Időfutár befejező része 2019 novemberében került a könyvesboltok polcaira. Gimesi Dóra társszerzőt az u-szeged.hu kérdezte.

“Egy rádiójáték megírására kértek föl minket a szerzőtársaimmal 2011-ben. Az volt az elvárás, hogy ez egy olyan rádiójáték legyen, amire a tizenévesek vevők lehetnek, azaz legyen ‘menő’ és legyen benne internet. Mi, a szerzőtársaimmal – Tasnádi Istvánnal és Jeli Viktóriával – hármasban összedugtuk a fejünket, hogy összevessük, mi az, amire mi a kamaszkorunkban vevők voltunk, és mi az, amiből még manapság is jó sorozatot lehet írni. Hiszen a napi sorozat olyan műfaj, amiben muszáj, hogy legyen muníció, hogy lehessen továbbfűzni. Arra jutottunk, az időutazás egy jó téma, mert szinte bárkit el tud kapni, kortól függetlenül – így minket, magunkat is. Elsődleges szempont volt az is, hogy a téma minket is érdekeljen, mert csak olyanról lehet és érdemes írni. A különböző történelmi korok fölidézése azért tűnt jó ötletnek, mert a végtelenségig lehet bonyolítani, mindig újabb és újabb korokat hozhatunk be a játékba. A fizikai vonalat pedig a később hozzánk csatlakozó Vészits Andrea képviselte, mert kiderült, őt nagyon érdekli a fizika, míg mi nem voltunk annyira jártasak ebben a témában. Amikor viszont felmerült, hogy kellene egy ilyen szál, én is elkezdtem elméleti fizikát olvasni, és nem bántam meg, mert ez tényleg egy borzasztó érdekes téma” – mesélte Gimesi Dóra.

Gimesi Dóra / Fotó: Szöllősi Mátyás

Arra a kérdésre, hogy a rádiójátékot eredetileg is úgy tervezték-e, hogy lesz belőle egy könyvsorozat és egy színdarab, az alkotó így válaszolt: “Legelőször csak a rádiójáték volt, aztán, amikor az sikeres lett, megkeresett minket a Pagony Kiadó, hogy nem akarjuk-e regénnyé átírni. Mondtuk, hogy dehogynem. Ebből lett hat kötet. Erre húztunk rá most még kettőt. A színdarab pedig úgy született, hogy megkerestek minket a debreceni színház vezetői, akiknek a gyerekeik voltak nagy rajongói a történetnek, hogy nem akarunk-e darabot írni. Mi mindig meggyőzhetőek vagyunk ebben, szeretünk ezekkel a karakterekkel foglalkozni.”

Gimesi Dóra arról is beszélt, mennyire volt nehéz a rádiójáték szövegét könyvvé, illetve a könyvet színdarabbá alakítani: “A színdarab a második-harmadik könyv történetének felel meg, a rádiójáték második évadának. Nagyon nehéz is volt összerakni a színdarabot, mert annyira sok szálon fut, hogy sokat ki is kellett hagyni, gyakran karaktereket is. Tibi például nem is szerepel. A rádiójátékot könyv formára nem volt annyira nehéz átírni. Én például élveztem, hogy végre le lehet írni rendesen is, nem csupán dialógusokban, hogy mikor mi zajlik Hanna fejében, vagy milyenek a helyek, ahol járnak. Nagyon jó volt utánanézni annak is, hogy milyen volt a 18. századi Bécs. A leírásánál viszont arra kellett figyelni, hogy minden hiteles maradjon, mert minden mondatnak van egy következménye. Ha leírod azt, hogy van valahol egy macskaköves utca, de aztán utánanézel és kiderül, hogy akkor még csak földutak voltak, az úgy nem túl profi. A nyolcadik kötethez, ami a reneszánsz Londonban játszódik, Shakespeare idején, egy hatalmas stócnyi szakirodalmat kerestem elő, be is lepte az asztalomat teljesen, mert – hála istennek – az Erzsébet-kori Londonról nagyon sokan írtak már. Viszont az összes szöveg, amit leírtunk, akár a hangjátékhoz, akár a könyvhöz vagy a színdarabhoz, már annyi transzformáción ment keresztül, és már annyiszor megnéztük, hogy utólag néha azt is nehéz volt eldöntenünk, ki melyik mondatot írta. Annyira a sajátunknak éreztük már a történetet.”

A teljes interjú itt olvasható.