“A színész együgyű báb, egy fegyelmezett katona” – Csőre Gábor válaszolt

2020 március 19. csütörtök, 8:13

A Vígszínház szakszervezeti vezetőjét a Demokrata kérdezte.

A Demokrata cikkéből:

Bár a teátrum szakszervezeti vezetője, évek óta jóformán alig játszik a Vígszínházban, tévés elfoglaltságai miatt fizetés nélküli szabadságon van. Arra a kérdésre, hogy meg tudja-e ítélni hitelesen, mi folyik a Vígben a mindennapokban, Csőre Gábor így válaszolt: “Szakszervezeti vezetőként pont ez a feladatom, hogy a panaszokat is meghallgatva a dolgozók érdekeit – és ebbe beletartozik természetesen a jegyszedőktől a díszletépítő szakembereken át a színészekig mindenki – próbáljam meg védeni. És attól, hogy nem vagyok ott a próbákon, még napi szinten benne vagyok a színház életében, eljutnak hozzám az információk, emellett korábban személyesen is tapasztaltam problémákat. Ezért biztosan tudom, hogy aki most azt állítja, a Vígszínházban minden rendben van, annak legjobb lenne mélyen magába néznie. Különösen azokra gondolok, akik egyébként büszkén lengetik mindenfelé a szabadság zászlaját, de most, amikor a saját megélhetésükről van szó, már gyáván hallgatnak.”

Csőre Gábor / Fotó: capacenter.hu

Csőre Gábor szerint az egész történet a vezetői alkalmasságról és alkalmatlanságról szól. Az emberségről. “Arról, hogy mintha a régi világból itt maradt reflex működne még mindig sok helyen. Nem a régi-régi világra gondolok, amikor a színész még öltönyben próbált, és ha valaki arra kérte udvariasan, hogy egy jelenet kedvéért esetleg feküdjön le a kanapéra, ő öntudatosan visszautasította, hogy hát nem olyan ruhában jött! Ezt váltotta néhány évtizeddel ezelőtt egy másik rendszer, amiben az igazgató vagy a rendező élet-halál ura, a színész meg együgyű báb, egy fegyelmezett katona, akinek centire megmondják, hova álljon a színpadon. Az ilyen viszonyok pedig hamar egyenlőtlenné, alá-fölé rendeltté válhatnak. A Vígszínházban sokszor még ezen is túlmutattak a dolgok, és nem csak a színészeket érte bántás” – hangsúlyozta a teátrum szakszervezeti vezetője.

Arra a megjegyzésre, hogy közel ötven színész ment el a Vígből az elmúlt nagyjából tíz év alatt, ami Eszenyi Enikő szerint teljesen normális, például a televíziós sorozatok elszívó hatása miatt, Csőre Gábor elmondta: “Csaknem kétszázan mentek el, ebből nagyjából száz színész és művészeti dolgozó. Ilyen mértékben biztosan nem normális ez az arány. Ráadásul nem évente öten mentek el, hanem sorokban álltak fel a munkatársak, köztük olyan neves színészek, akik nem a dinnyeföldön kapáltak, hanem övék volt a dinnye. Vagy azért, mert ők nem bírták a megaláztatásokat, vagy azért, mert azt nem bírták tovább hallgatni, ahogyan másokkal bánnak. Ilyen sok ember menekülését pedig nem lehet pusztán más színházak vagy a tévés sorozatok elszívó hatásával indokolni. A Nemzeti vagy a Katona színészeit nem szívja el semmi? Mondok mást. A Nemzetiben vagy a Katonában van középgeneráció? Van. A Vígben van? Nincs. Csak fiatalok és öregek. Mert ez a két korosztály nem ugrál. A fiatalokat még hajtja a vér, mennek előre, nem érdekli őket más, csak a feladat, és az, hogy ne rájuk lőjenek. Én is ilyen voltam, ez természetes. Az idősebbek meg kompromisszumokat kötnek: miért kellene nekik elmenni évtizedek után? A fennen hangoztatott társulatépítésről meg csak annyit, hogy az elmúlt tizenvalahány évben, azok közül, akiket Eszenyi hívott oda a művészeti állományba, mára mindössze ketten maradtak öt évnél régebb óta.”

Farkas Anita interjúja a Demokratában olvasható.