Balázs Zoltán: “A színház nevében és érdekében sok mindent el lehet követni”

2020 március 27. péntek, 7:45

Nemrég mutatta be a Maladype Színház Gombrowicz Yvonne című darabját, azonban a koronavírus-járvány őket is súlyosan érintette. A társulat alapítóját a 168 Óra kérdezte.

A 168 Óra cikkéből:

“Nem tudjuk, mikor játszhatjuk újra. Több belföldi és külföldi vendégjátékunk elmaradt. Ráadásul most kellett volna Chicagóba repülnöm, hogy az avantgárd színházi élet amerikai fellegvárában megrendezzem Witkiewicz Vízityúkját. De ezt is elnapolták” – számolt be Balázs Zoltán.

A rendező elmondta, az Emmitől már megkapták a többlettámogatásukat, és maradt egy kis spórolt pénzük is, így a tartalékaikból május végéig kihúzhatják, addig biztosított a társulat tagjainak a fizetése. “Hogy azután mi lesz, nem tudom. A Maladype fennállásának közel húsz éve alatt anyagilag szinte mindig embert próbáló helyzetben volt. Megszoktuk már, hogy különféle tervekkel kell rendelkeznünk, és a gyors problémamegoldás képessége is fontos, hogy továbbléphessünk. A színháznak mindig készen kell állnia a változásra” – fogalmazott az alkotó.

Balázs Zoltán III. Richárdként / Fotó: Toldy Miklós, Maladype Színház

Arra a kérdésre, hogy a nagyon megosztott színházi közegben van-e esély közeledésekre, pozitív változásokra, Balázs Zoltán így válaszolt: “Muszáj lennie. Ám ahhoz, hogy a viszonyainkat és közös feladatainkat újrarendezhessük, mindannyiunknak le kell mondanunk valamiről: az egónkról. Ez az egó táplálja bennünk a felsőbbrendűség érzését és az ítélkezés kísértését. A színház nevében és érdekében sok mindent el lehet követni. Akár azt is, hogy porig alázunk, kizsigerelünk másokat, és azt mondjuk: ezzel a színház szent ügyét szolgáljuk. Vagy elfogadjuk, hogy korunk önjelölt Mikes Kelemenjei önkéntes száműzetésükből megüzenik nekünk, hogyan kell megfelelően cselekednünk. Vagy hagyjuk, hogy a színház nevében a narcisztikus hajlamú megmondóemberek arrogáns módon kinyilatkoztassanak. Elnézzük, hogy valakik felhatalmazva érzik magukat, hogy a nemzet színészeit gyávának nevezzék. Hol ott ezek a csodálatos művészek nemzeti kincseink, olyan történelmi korokban álltak helyt, amiket mi elképzelni sem tudunk, és mégis megőrizték a szakmai, emberi hitelességüket. Tanulnunk kéne tőlük. Ha valóban közös nevezőre akarunk jutni, nem szabad indulatból pillanatnyi sikerekre vadászni. Át kellene gondolnunk, honnan jövünk és merre tartunk, milyen értékeket szeretnénk a színház nevében képviselni és közvetíteni.”

Sándor Zsuzsanna interjúja a 168 Órában olvasható.