Felmérést készített a Színházi Társaság a teátrumok online megjelenéséről a járvány ideje alatt

2020 június 06. szombat, 11:20

A Magyar Színházi Társaság a pandémia miatt kialakult helyzetet próbálta meg, ha nem is tudományos módon, de valamelyest elemezni, amikor kiküldött egy kérdőívet a színházak a bezárás után kialakított szokásairól, különös tekintettel az online streamelésre.

A Magyar Színházi Társaság közleménye:

A Színházi Társaság május 13-án kiküldött levelére 11 helyről érkezett válasz. Ezek többsége vidéki bábszínház: Szeged, Szombathely, Veszprém, Miskolc, Pécs, Győr. Válaszolt még: Kolibri Színház, TRIP, Trafó, Pannon Várszínház, Szombathely és a Katona.

A beérkezett válaszokból az derült ki, hogy a színházak korábbi, általában már nem látható előadásaikat tették közre a neten többnyire, huzamosabb ideig – egy napig – egy hétig. A látogatottságot természetesen mérték.

Minden előadásnál a jogdíjakkal kapcsolatban konzultáltak az érintett személyekkel – író, rendező, esetlegesen fordító, s kikérték az engedélyt, természetesen hivatkozva a járványhelyzetre. (Az érintettek többnyire lemondtak a helyzetre való tekintettel az őket megillető jogdíjról)

Előfordult olyan (Mesebolt Bábszínház), hogy meghirdetett bérletes előadást online pótoltak – az oktatási intézmények vezetésével történt egyeztetés után. A Kabóca Bábszínház nem tett fel előadást, viszont különböző foglalkozásokat rendezett a neten.

A Kövér Béla Bábszínház is tett fel videós anyagokat. A hozzáférés a bérletes előadások esetében kizárólag a bérletes nézők számára történik jelszóval meghatározott ideig. Ezesetben a megállapodott szerzői jogdíjakat az összes bérletes néző után kifizetik.

Valamennyi bábszínházra jellemző, hogy csatlakozott a gyermeknapi „Pörögj velünk!„ országos gyermeknapi programhoz, ahol minden egyes bábszínház szerepelt egy-egy előadással.

Külön kategóriát jelent a színházak közt a TRIP, amely azonnal reagált az első magyar karanténszínház létrehozásával a kialakult helyzetre. A Jelenetek egy háztartásból mellett karantén drámaíróversenyt is rendeztek, s minden eseményt gondosan kidolgozott PR és marketing tevékenységgel kísértek.

Arra a kérdésre, hogy a potenciális nézők hozzászoknak-e így a virtuális színházba járáshoz, s ezzel csökkenne a tényleges színházlátogatók száma, egyértelműen nem volt a válasz. A közzétett előadások elsősorban a színházi előadás emlékének a felidézésére volt alkalmas és nem értelmezhető önálló „online színházi alkotásként”.

Figyelemre méltó Novák János véleménye, miszerint” a gyermek és ifjúsági célközönség érdeklődését ilyem módon felkeltő előadások látogatottsága érezhetően megnövekszik tv sugárzások és internet közzététel után.”

A megadott adatok szerint a streamelt előadások nézettsége általában lényegesen meghaladja az adott színház befogadóképességét, s az olvasható vélemények alapján sokan örülnek, hogy a fizikai – földrajzi – távolságok ellenére megnézhettek előadásokat. A válaszadókon kívül szinte mindegyik magyar nyelven játszó színház – határon innen és túl – streamelt előadásokat.

Elgondolkodtató, hogy kell-e nagyobb teret biztosítani az ilyen kezdeményezéseknek akkor is, ha beindul a normális színházi szezon, vagy tekintsük azt mérvadónak, amit a Színház Társaság által szervezett Jó kérdés online beszélgetésén elmondtak: színház csak élő közegben, a közönséggel való élő kapcsolatban létezik.