“Elhordta a világot a hátán” – Szabó Réka írása Szirtes Attila emlékére

2020 november 11. szerda, 4:00

Elhunyt Szirtes Attila világosító, fénytervező. Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője búcsúzik.

Szabó Réka írása:

16 éve dolgoztam vele először.

A zsigereimben van a lelke, a szelleme. A tenyeremben a háta egy itt maradt ölelésből.

Szinte mindennek, amit létrehoztam, fénytervezője, alkotótársa volt. Barát.

November 3-án éjjel meghalt.

Zokogunk.

Végigkísért, támasztott, segített, kimondta az igazat, vitatkozott, mindent megoldott, kíváncsi és szenvedélyes volt, hajlíthatatlan.

Fotó: titaniumprojekt.blog.hu

Intenzív volt, makacs, konfliktusos, borzasztó kemény, belül folyékony, hiperérzékeny, iszonyatosan szerethető, nyers, szókimondó, gyermeki, lényegi, tele árnyalattal és titokkal és humorral. Végtelenül tehetséges. Átment a falon, ha kellett – a barátaiért, azért a művészetért, amiben hitt. Elhordta a világot a hátán.

Mindenhez értett, mindent meg akart tanulni. A fényekről, a térről, a projektorokról, a tárgyak lelkéről, szerkezetek működéséről. Az előadásainkban nem egyszerűen a fényt tervezte. Komplexen lehetett vele mindarról gondolkodni, ami szcenikailag együtt dolgozhat az előadásban az előadókkal. Szenvedélyesen vitatkoztunk – álláspontja volt, ízlése, gondolata – nehezen lehetett meggyőzni, nagy erő kellett hozzá. Kimondta, amit gondolt, nem hazudott lelkesedést, nem mismásolt. Ha viszont valamiért lelkesedett, annak hurrikánszerű ereje volt. Bíztam a szemében. Ha unalmas volt, amit csináltunk, elaludt. Mellettünk állt bukásainkban, sikereinkben. Nem szerette a rivaldafényt, mindig a háttérben maradt.

A progresszív, minőségi munka érdekelte, meghatározó kísérletező alkotók sorával dolgozott (Hudi László, Árvai György, vagy a tánc területéről Ladjánszki Márta), akik elképesztően új gondolatokat ébresztettek arról, hogy mi is a színház, hogyan is lehet a színházról, vagy tágabban az előadó-művészetről gondolkodni. Utódokat nevelt, morált, a munkához való megalkuvás nélküli hozzáállást, hihetetlen szaktudást adott át számtalan fiatalnak. A kezdetektől beállt a Jurányi csapatába. Hihetetlen munkabírása volt, és minden részletre figyelő szeme.

Egyetlen díjat, kitüntetést nem kapott. Egy országban, ahol az innovatív, izgalmas gondolatok, a szokatlanság szitokszó – ijedelmet, értetlenséget, zavart kelt, ahol az úgynevezett független előadó-művészet alkotói nem valódi része a szakmának.

Egy folyamatos – a munka által szakaszolt – beszélgetésben voltam vele életről, családról, gyereknevelésről, színházról, bicajozásról, természetről, politikáról, Magyarországról. Pontosan tudta, mi a kamu, mi a valódi. Csak az érdekelte, ami bátor és teljes embert kívánó.

Egy ideje már fájt neki az élet. Nem tudtunk neki segíteni.

Zokogunk.

Szabó Réka és az egész Tünet Együttes

A Tünet Együttes alábbi alkotásaiban működött közre:
Karc – szabad ötletek színészekre és táncosokra (2004, MU Színház)
Priznic – lay-down comedy – ágy felvonásban (2006, Szkéné Színház R klub)
Szeánsz – aritmiás szívek klubja (2006, MU Színház)
Alibi – zenés-táncos kihallgatás másfél órában (2007, Thália Színház Régi Stúdió)
Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok (2008, Trafó)
Katasztrófa maraton (2009, Szkéné Színház)
Az élet értelme – avagy időmúlatás 60 percben (2009, Szkéné Színház)
Gyász – kripta-revü (2010, Katona József Színház Kamra)
Propaganda! (2011, Trafó)
Voks – interaktív politikai táncszínház (2012, Trafó)
Nem emlékszem, hogy így neveltek volna (2012, Trafó)
Ez mind én leszek egykor (2013, MU Színház)
Közhely – élet-disco (2013 Trafó)
Voyager 3 – mission is possible (2014, Jurányi Ház Színházterem)
Az éjszaka csodái (2015 Trafó)
Sóvirág – avagy a létezés eufóriája (2015 Vígszínház Házi Színpad)
Loop (2017, MU Színház)
Burok – a táguló idő összehúzódásai (2018 Trafó)
Trolletetés – offline tragikomikus szidalomjáték (2020, MU Színház)
A létezés eufóriája (2019) c. dokumentumfilm két jelenetének gyönyörűséges fényeit is neki köszönhetjük (a film legvégén Éva-Emese áttűnését, és az Apa monológot)