“A szakmát kint tanulod meg”

Interjú Baki Dániellel, Blahó Gergellyel és Papp Endrével
2016 november 13. vasárnap, 8:25

Ebben az évadban a pécsi színház három gyakorlatos színészt is foglalkoztat, mindannyian a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, Máté Gábor tanítványai. Baki Dániel az Addikt című darabban (rendezte: Anger Zsolt), Blahó Gergely a Szentivánéji álomban (rendezte: Horgas Ádám) és a Fekete Péterben (rendezte: Méhes László), Papp Endre pedig szintén a Fekete Péterben debütált Pécsett. A színész(növendék)ekkel Görcsi Péter beszélgetett.

Miként kell elképzelni a színházi gyakorlatot? Azon gondolkodtam, vajon magatok választjátok-e meg a helyszínét, vagy inkább egyfajta kötelezettségről beszélünk és előre tudni lehet, hogy ki hova kerül majd?

Blahó Gergely: Annyiban kötelezettség, hogy negyedéves korától mindenkinek gyakorlatra kell mennie. Mi már harmadévesen is játszottunk különböző színházakban: Daniék Pesten, a Katonában, én itt.

Papp Endre: A kötelezettség része – azt hiszem – ennyiben ki is merül. Rázga Miklós megnézte két (vizsga)előadásunkat, majd megkeresett minket azzal, hogy a Pécsi Nemzeti Színháznál komoly feladatokat szánna nekünk.

img_1477

Baki Dániel és Vlasits Barbara

Az „újak” számára az első és talán az egyik legnagyobb kihívás az, hogy gyorsan kell beilleszkedni egy csapatba. Hogy érzitek, nektek ez könnyen ment?

Baki Dániel: Zárkózott embernek tartom magam, ennek ellenére azt gondolom, hogy könnyen megbirkóztam a feladattal. Az Addikt próbái jó hangulatban teltek, az eddigi nézőszám pedig azt bizonyítja, hogy népszerű előadást hoztunk létre.

Papp Endre: Befogadó, készséges és nyitott volt felénk mindenki ebben a színházban, és ezt teljesen őszintén mondhatom. Végzősként, csekély tapasztalattal nem mindenhol kapnak lehetőséget a hallgatók arra, hogy rájuk, illetve köréjük építsenek egy előadást. Felszabadító érzés, hogy Pécsett megbíznak bennünk, hogy mernek nekünk adni ilyen mértékű feladatokat. Ilyenkor az ember merészebben, szélsőségesebben próbál. A bizalom abban is segít, hogy könnyebben elfogadjuk, ha hibázunk.

img_0759

Más az a színházi gyakorlat, amit az egyetemen elsajátítottatok és amivel Pécsett találkoztok?

Blahó Gergely: Teljesen. Nyilván sok mindent tanultunk – főként Máté Gábortól, az osztályfőnökünktől –, amit hasznosítani tudunk egy próbafolyamatban, de amint új rendezővel dolgozunk, új szemlélettel is találkozunk, ezért folyamatosan változtatnunk kell a színjátszási metódusunkon. Ráadásul mindezt nem egy kis térben, hanem egy nagyszínházi közegben tesszük, a környezetváltozás pedig azt jelenti, hogy más nézői igényekkel szembesülünk, mint például az Ódry Színpadon. Ha valakivel négy éve együtt dolgoztok, könnyebben megértitek egymást, mert ismeritek a másik személyiségét, tudjátok, miként fog reagálni bizonyos szituációkban, van egy közös alap, ami biztonságot nyújt. Pécsett viszont minden partner meglepetés.

Papp Endre: Itt rájöttünk, hogy működik a közhely: „a szakmát kint tanulod meg.” Ráadásul mi most egy olyan műfajban próbálhattuk ki magunkat, amiben kevés gyakorlatot szereztünk az egyetemen. A Fekete Péter esetében talán az jelentett könnyebséget, hogy Kocsis Gergőtől tanultunk zenés színházi gyakorlatot, aki évekig volt a rendezőnk, Méhes László tanársegédje – így könnyebben megértettük, hogy az operett bizonyos jeleneteiben Méhesnek mik az elvárásai.

img_3624

Blahó Gergely és Györfi Anna

Gergő, te már tavaly játszottál Pécsett, most is megy a Szentivánéji álom, ahol Lysandert alakítod. Lysander (Szentivánéji álom) afféle hősszerelmes, Lucien Ouvrier (Fekete Péter) pedig egy hideg, mértéktartó üzletember. Fontosnak tartod – de ezt kérdezhetném mindannyiótoktól – , fontosnak tartjátok, hogy többféle szerepben próbáljátok ki magatokat?

Blahó Gergely: A tanáraink figyeltek arra, hogy különböző feladatokkal lássanak el minket, nekünk is fontos, hogy sokféle karakterrel próbálkozzunk. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. A Szentivánéji álomban Lysandert játszom, közben pedig már megkezdődtek a Csongor és Tünde próbái, ahol enyém a férfi címszerep. Mindkét darab középpontjában a szerelem áll, de más az alaphelyzet, más szálak mozgatják a figurákat, ezért más okokat és okozatokat kell megfejtenem, és ez segít abban, hogy megtaláljam a játékbeli különbségeket. Nem jó, ha az egyes szereptípusokra paneleket alakítunk ki, amelyeket a megfelelő pillanatban előhúzunk a mellényzsebünkből. Én is igyekszem ezeket elkerülni. Sokat tudok tanulni abból, ha két különböző szerep játszásakor felismerem, mi az, ami könnyebben megy és mi az, ami nehézséget okoz. Ugyanakkor az is tanulságos, amikor két hasonló karakterrel kell megbirkóznom, ilyenkor arra keresem a választ, hogy tudom hangsúlyozni a kettő közti különbséget, miként tudom átlépni a korlátaimat. Máté Gábor kifejezetten ügyelt arra, hogy megismertessen velünk módszereket, amelyek segítségével közelebb hozhatjuk magunkhoz a tőlünk távol álló szerepeket. Ezekre próbálok hagyatkozni.

img_36701

Dani, a te karaktered az Addiktban egy együgyű fiatalember, akinek erős akcentusa van, és aki vidékről érkezik a függők közé a rehabilitációs intézetbe. A Vészhelyzetben című darabban pedig egy orvost fogsz alakítani. Ez a két szerep első ránézésre szintén elég távol áll egymástól, de tulajdonképpen az orvos karaktere az Addikt Lacikájáéhoz hasonló, komikus szerep.

Baki Dániel: Bár Lacika valóban nagyon egyszerű figura és gyakran nevetteti meg a közönséget, sőt a többi szereplőt is, én mégsem gondolok rá komikus szerepként. A nevetést ugyanis elsősorban a karakter akcentusa vált ki, de ez nem elég ahhoz, hogy Lacika „clown-figurává”, afféle helyi bohóccá változzon. Ma például a közönség eleinte nevetett a dialektusán, a darab vége felé pedig már helyesen konstatálták, hogy ez a szereplő egyszerűen ilyen és ezen nincs nevetnivaló. Létezik egy rendkívül gyakran használt kifejezés, amit úgy hívunk, hogy „a szerep igazsága”. Ez dióhéjban annyit jelent, hogy egy bizonyos szereplő nem feltétlenül tud egy esetleges rossz, vagy hátrányosnak tartott tulajdonságáról, miközben a környezete ezt tisztán felismeri. Van, aki házsártos, van, aki megsértődik és agresszívan reagál olyan dolgokra, amelyek mások számára jelentéktelenek. Lacika dialektusát a környezete komikusnak tartja, de ettől ő maga nem lesz komikus karakter. Az együgyűség és a megmagyarázhatatlan őszinteség hátterében neki ott a saját tragédiája – mint mindenki másnak a darabban –, de ettől talán még szerethetőbbé válik, mint a többiek. Az orvos szerepéről még nem tudok nyilatkozni, még nem kezdődtek el a próbák.

img_0008

Györfi Anna és Papp Endre

Az Addikt egy a valóságban is létező, függőket segítő intézményben játszódik, ahol a betegek szabad akaratuk szerint dönthetnek a távozásról vagy a maradásról. A próbafolyamat során tanulmányoztátok drog- és alkoholfüggők viselkedését? Ellátogattatok hozzájuk?

Baki Dániel: Nem végeztünk terepszemlét, szerintem be sem engedtek volna minket. Szücs Zoltán, a darab szerzője hosszú időn át a lakója volt a komlói intézménynek, a szöveg tehát önéletrajzi ihletésű. Ő velünk volt a próbák alatt, és sokat mesélt arról, hogy mit élt át. Egy alkalommal találkoztunk egy terápiavezetővel is, aki a darabbéli Ákoshoz hasonló addiktológiai konzultáns. Tőle sok mindent megtudtunk a terápia menetéről, a saját sorsáról, arról, hogy embereken miként lesz úrrá saját függőségük és miként nyílik meg számukra újra egy normális élet lehetősége.

Hogy kell azt érteni, hogy a társulat is részt vett az Addikt színpadi szövegének megírásában? A színlap szerint: „Szücs Zoltán Addictus című színdarabja nyomán írja Anger Zsolt és a társulat”.

Baki Dániel: A függők számára a terápia egyik lényeges lépése, hogy mindenkinek írnia kell egy „neheztelési listát”. Amikor elkezdtünk próbálni, akkor mi is így tettünk: Anger Zsolt mindenkit megkért, hogy írjon egy neheztelési listát. Írtam egyet Baki Dani szempontjából és egyet Lacika szempontjából is, végül Lacika listája belekerült az előadásba. Ezentúl mindenki írt magának szövegeket az egyes jelenetekhez és ezekkel olykor kiegészítettük a darabot. A darabban például eredetileg nincs benne az a jelenet, amelyikben megjelenik a pap. Ezt Stenczer Béla és Anger Zsolt közösen dolgozták ki.

Endre, te augusztusban kerültél a színházhoz és a Fekete Péter címszerepében debütáltál. Ez az első nagyszínházi főszereped?

Papp Endre: Igen, de azt gondolom, hogy alapvetően minden egyes előadás kihívást jelent, függetlenül attól, hogy mekkora a szerep. Valójában Gergővel éppen fordított szereposztást kaptunk, ami a személyiségünkhöz közel álló szerepköröket illeti. Gergőhöz azt hiszem közelebb áll a kétbalkezes, mindent elszúró, komikus figura, én pedig általában könnyebben megbirkózom a feszes, tekintélyt parancsoló szerepekkel.

img_0749

 

Ezt mondtátok Méhes Lászlónak is?

Blahó Gergely: Nem, de Endre jobban énekel, mint én, Pierre-nek pedig több dala van a darabban, mint Luciennek, szóval egyértelmű volt, hogy neki kell vinnie ezt a szerepet.

Papp Endre: Szerintem ilyenkor örül az ember annak, hogy beledobták a mélyvízbe. Különleges feladat volt.

A jövőben milyen előadásokban láthatunk titeket még Pécsett? Gergő, te említetted már Csongort…

Baki Dániel: Én együtt játszom majd Gergővel. Kurrahot alakítom a darabban, amit egyébként a napokban kezdtünk próbálni. Ezenkívül a már szóba került Vészhelyzetben című darab van, amelyben Mikola Gergő korábbi szerepét játszom.

Papp Endre: Nekem most kezdődött egy másik próbafolyamatom, Király Attila rendezi Dunaújvárosban A kaméliás hölgyet, Armand Duvalt játszom a darabban. A premier után fogok csak visszatérni és azt hiszem, decemberben kezdjük próbálni a Meseautót, de azt még nem tudom, hogy milyen szerep jut majd nekem. Ezen kívül mindhárman játszunk a Sirály és a Válogatás című előadásokban az Ódryn.

Szerző: Görcsi Péter

Színház.org

Pécsi Nemzeti Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok