Egy történet a valóság és az álom határán – Interjú Horgas Ádámmal

2016 december 03. szombat, 8:30

A Pécsi Nemzeti Színház készülő Csongor és Tünde előadásáról Horgas Ádám rendezővel Görcsi Péter beszélgetett.

Milyen kihívásokat rejt számodra a Csongor és Tünde? Miért ez a következő vállalkozásod?

Horgas Ádám: Nagyon érdekelnek azok a történetek, amelyekben valamiféle mitológia jelenik meg, amelyekben valóság és álom keveredik. A Csongor és Tünde egy ilyen darab. Az a komoly nehézsége, hogy hibrid műfajú: olyan drámai költeményről van szó, ami sokkal inkább költemény, mint dráma, ezért a szövegen végeztem változtatásokat, hogy a darab játszhatóbb legyen. Az eredeti műnek nem mindig elsődleges szándéka, hogy jól követhető dramaturgiája legyen, ez viszont számomra elengedhetetlen.

Csongor és Tünde

Próbafotók: Körtvélyesi László

A szöveg átdolgozásánál mennyiben jelentett problémát a verses forma megtartása?

Horgas Ádám: Az eredeti szövegben is rímes és rímtelen formák váltakoznak. Igyekeztem megtartani a mű líraiságát, de ezt alárendeltem a dramaturgiai tisztaságnak és érthetőségnek, ugyanis az eredeti szövegnek talán az a legnagyobb hátránya, hogy nehezen érthető. Vörösmarty elég sok helyen nagyvonalúan bánik egyes szituációkkal, előfordul, hogy dramaturgiai értelemben nem találunk magyarázatot bizonyos fordulatokra. Fontos például, hogy a darab elején Tünde miért nem maradhat Csongorral, miért kell elmennie. Erre megoldást csak a forrásul szolgáló népmesében találtam.

Csongor és Tünde

Az előző nagyszínpadi rendezésed a Szentivánéji álom volt. Shakespeare drámájában három különböző világ ütköztetését látjuk, amit az általad rendezett előadás látványos eszközökkel ábrázolt. A Csongor és Tünde szellemiségében és tematikájában is ehhez hasonló történet. Szándékos volt, hogy egymás után rendezted meg a két előadást? Mennyiben hasonlít és mennyiben tér el a két produkció egymástól?

Horgas Ádám: Az egymásutániság nem volt szándékos. Régóta gondolkodtam mindkét darab megrendezésén, végül tavaly a Szentivánéji álomra esett a választásom. A Csongor és Tünde idei előadása Rázga Miklós javaslata volt, így mindkét rendezés megvalósulhatott. A két anyag valóban nagyon sok rokonságot mutat, azt is lehet tudni, hogy a Csongor és Tünde keletkezésére komoly hatással volt a Szentivánéji álom. Shakespeare drámája a szerelemről szól, azonban a Csongor és Tünde szerintem nem. Vörösmarty darabja szerelmi történetként elég gyengén működik, hiszen Csongor két ízben is megcsalja Tündét. Van egy jelenet, amiben Csongor egy fátyolos ruhába öltözött hölgynek udvarol, és nem tudja, hogy a nő valójában Tünde. A másik alkalom az, amikor a kútból előkerülő démonlányt kezdi követni. Szerelmi kérdésekben tehát Csongor elég csúnyán megbukik. Ez a darab sokkal inkább szól az ideák kereséséről. Jó esetben mindenkinek van valamilyen cél az életében, egy idea, amit követni tud, aztán jön a csábítás, a biztonság lehetősége, amely egy jól begyakorolt életformát eredményezhet, és az ember elkezd leadni az ideáiból, lassan elkényelmesedik a praktikumban. Aztán újra feltűnik az idea, az embert elkezdi mardosni valami belülről, mert nem ezt akarta, és akkor újra elindul. Tünde inkább egy idea Csongor számára.

Csongor és Tünde

Vörösmarty szövege tele van rejtjelekkel és szimbólumokkal, amelyek már az Árgirus históriában is ott vannak. Ilyenek például a különböző színek, a titokzatos fa, a madár (Vörösmarty-nál a hattyú, a históriában a holló), a hármas út, a mesebeli, misztikus számok megjelenése és még sorolhatnánk. Ezek a mikroelemek mekkora jelentőséget kapnak, illetve hogyan kapnak jelentőséget az előadásban?

Horgas Ádám: Igyekeztem ezekre nagyon odafigyelni, és a színpadtechnika segítségével sikerült olyan környezetet teremteni, ami erősen hangsúlyozza ezeket az elemeket. A Csongor és Tünde nagyon filozofikus, és ebből a szempontból ragaszkodom az eredeti mű szellemiségéhez. A felsoroltakon kívül ott van még az Éjjel, mely a megsemmisülés körforgásának allegorikus figurája. Érdekes még a Kalmár, a Tudós és a Fejedelem három karaktere, akik mind valamilyen emberi archetípus megtestesítői, egy-egy életút alternatívát mutatnak Csongornak.

Csongor és Tünde

Talán nem árulok el túl sokat, ha elmondom, hogy ez esetben is meghatározóak lesznek az előadásban a vizuális effektek és a hanghatások. Össze tudnád foglalni néhány mondatban a látványra vonatkozó rendezői koncepciót, a fontosabb irányelveket?

Horgas Ádám: Szeretném egy olyan fantáziavilágba kalauzolni a nézőket, ami számtalan asszociációra ad lehetőséget. Ugyanakkor ez egy sokkal letisztultabb tér lesz, mint amilyen a Szentivánéji álom díszlete volt. Az utóbbiban fontos volt a sűrű, varázslatos erdő átláthatatlansága, a Csongor és Tünde tere ehhez képest egyszerűbb, de többféle funkcióval rendelkező tér lesz, ami úgy gondolom, erősíteni fogja a mű szimbólumait. Eredetileg képzőművésznek indultam és az ehhez hasonló munkák lehetőséget adnak arra, hogy megmutathassam ezt az oldalamat. Ha a történetet hitelesen akarom ábrázolni, akkor olyan látványvilágot kell mögé tennem, ami a mai néző számára is szokatlanként és nem evilágiként hat.

Csongor és Tünde

Balgán, és az ördögfiakon általában nevetni szokott a közönség, ők viszik a komikus szálat a történetbe, ebben az előadásban azonban újfajta megközelítést kaptak.

Horgas Ádám: A Csongor és Tünde bizonyos aspektusait tekintve egészen sötét és kegyetlen darab. Az ördögfiak szélsőségesen ostoba és könyörtelen alakok. A testi szükségletek és az akol meleg összetartozása határozzák meg őket. Megeszik Mirigy lányát, aki rókává változtatva jelenik meg, semmiféle lelkiismereti kérdést nem csinálnak a gyilkolásból. A megbánásnak szikráját sem érzik. Ez nem egyeztethető össze azzal a helyes, aranyos manó figurával, amilyennek általában ábrázolni szokták őket. Ha komolyan vesszük – és miért ne vennénk komolyan – a dramaturgiai helyzetet, amelyben ők megesznek valakit, akkor félelmetes karaktereknek kell tekintenünk őket. A gonoszság egy másik, talán kevésbé elvetemült formáját láthatjuk Mirigy esetében. Az ő figurájában olyan negatív szereplőt szeretnék megmutatni, akinek értjük az indokait, és adott esetben együtt tudunk érezni vele.

Csongor és Tünde

Észrevettem a próbán, hogy nagyon aprólékosan igyekszel kidolgozni az egyes jeleneteket. Szinte mozdulatról mozdulatra, hangról hangra teszitek meg a lépéseket egymás után a színészekkel. Az előadás/ a darab kíván ekkora precizitást vagy mindig így dolgozol?

Horgas Ádám: Sokáig adok teret a színészek kreativitásának, de a végére mindennek precíznek kell lennie. Szeretem, ha minden másodperc ki van dolgozva, és a színész is minden pillanatban tudja, hogy mit csinál, vagy mire kell éppen előkészülnie. Egy olyan anyagnál, mint a Csongor és Tünde világosan és tisztán kell fogalmazni, és vezetni kell a néző figyelmét, hogy érzelemmel és értelemmel is tudja követni a cselekményt. Ez nagy pontosságot igényel. A műfaj színpadi világa is – a látvánnyal, a zenével, mozgásszínházi elemekkel – szintén megkívánja a precizitást.

Szerző: Görcsi Péter

Színház.org

Köszönet a Pécsi Nemzeti Színháznak!