A hülyéje és A Bandy-lányok – Dupla bemutató Miskolcon

2016 december 04. vasárnap, 12:03

A Nagyszínházban december 2-án A hülyéje, a Játékszínben december 3-án A Bandy-lányok került színre Miskolcon.

A hülyéje

Az előadást Szőcs Artur rendezte, aki szerint Feydeau olyan tökéletesen megírta és felépítette a darabot, hogy szinte olyan, mint egy nagyon pontosan működő óraműszerkezet. – Ha a bohózat jól működik, három órán keresztül a néző végig tudja nevetni, vagy végig tudja izgulni. Azt gondolom, hogy egy bohózatban a pontos kottától, hogy ki mikor lép be, ki mikor hall meg és lát meg valamit, nem érdemes eltérni. Viszont meg kell találnom azt, amitől olyan lesz, mintha egy egészen más művet látnék – mondta a rendező. – Az eredeti darab a múlt század elején játszódik, én viszont megpróbáltam közelebb hozni a kort magunkhoz. Mivel a színhely Párizs, így próbálom közel hozni azt az idealisztikus, 70-es évekbeli Párizs-képet, amit az akkori filmekből ismerünk. A díszlet, a jelmezek is ezt a bátor divatot idézik meg, mondhatni, már-már pop-artos a látványvilág – tette hozzá Szőcs Artur.

a-hulyeje-02

Fotó: Gálos Mihály Samu

Czakó Juliannát nem először látjuk Feydeau bohózatban a miskolci színpadon, néhány évvel ezelőtt a Kézről kézrében Sophie szerepét játszotta, ami azonban szerinte sokkal kevésbé látványos ívet bejáró szerep, mint most Lucienne-é. A színművésznő elárulta, felüdítő egy ilyen előadásban is játszani, mert nem kell az embernek szétszaggatnia minden este a szívét, és egy nagyszínházi komédiánál az elismerés is látványosabb. A munka viszont hihetetlen koncentrációt és energiát igényel: ritmusérzéket, technikai találékonyságot, mindezt persze a jóízlés határain belül. – Ha nem vesszük komolyan ezeknek az embereknek a problémáit, akkor akármennyire vicces is, amit csinálunk, nem érünk el a közönségig. A darab lényege, hogy egy valójában tragikus, kínos vagy szerencsétlen helyzet hogyan tud az emberi kicsinyesség, felületesség miatt humorossá válni. Például Lucienne szerepét nézve, amikor éppen elhinnénk róla, hogy borzasztóan le van sújtva a férje hűtlensége miatt, kiderül, hogy már sokkal fontosabb számára a bosszú, mint maga a fájdalom, és az ehhez való együgyű ragaszkodás teszi mókássá a figurát – mondta Czakó Julianna.

a-hulyeje-10

Fotó: Gálos Mihály Samu

A Lucienne után epekedő, mégis számos állandó és átmeneti szeretőt tartó férfi, Redillon szerepében Rózsa Krisztiánt láthatja majd a közönség. A színház társulatának idén érkezett tagja elárulta, a bohózatnál a ritmuson múlik minden. – Az előadás akkor lesz igazán szórakoztató és közben mégis emberi, ha megtaláljuk a ritmusát. Egy ilyen gyorsfolyású, pörgős poénokkal, helyzetkomikumokkal teli bohózatnál elengedhetetlen a színészi technika. A helyzeteket és a poénokat nagyon pontosan kell kijátszani és nagyon pontosan kell tudni, hogy mikor mit csinálsz – hangsúlyozta a színművész, aki elárulta azt is, hogy közel áll hozzá a komédia műfaja. – Szeretek komikus embereket megformálni, az életben sem vagyok depresszív típus, sokat nevetek, viccelődöm. Azt viszont nem szeretném, hogy beleragadjak ebbe a szerepkörbe – mondta Rózsa Krisztián.

A Bandy-lányok

Sophie és Angéla, a valaha fényes karriert remélő lánybanda Hollandiában élő, harmadik tagját várják, aki azonban soha nem érkezik meg. A negyvenes évek híres amerikai triója, az Andrew nevét és slágereiket fordította, költötte át Parti Nagy Lajos és írt belőle egy minden ízében magyar sztorit. Miskolcon Harangi Mária állítja színpadra a különleges zenés játékot.

Harangi Mária rendező szerint tökéletes választás a két művésznő erre a darabra. – Két rutinos zenés színésznőt ismerhettem meg Seres Ildikó és Eperjesi Erika személyében, akiknek ez az előadás tökéletes terep arra, hogy kipróbálják magukat és lubickoljanak olyasmiben, amire eddig talán kevesebb lehetőségük volt és bebizonyítsák, hogy nem csupán szépen éneklő primadonnák, hanem remek prózai színésznők is: mély tartalmakkal és humorral – mondta. – A darabnak van egy lelki vetülete is: minden nő számára – ahogy minden színésznő számára is – elérkezik egyszer az a pillanat, amikor számot kell vetnie azzal, hogy mit ért el eddig az életében és a pályáján, és azzal, hogy mi jöhet még ezután. Számvetés, és ha kell, váltás: a darabban Angéla és Sophie életének ebben a szakaszában jár éppen. Nagyon nehéz, de hálás terep ez a darab, és ha jól csináljuk, akkor igazi jutalomjáték lehet Seres Ildikó és Eperjesi Erika számára – tette hozzá a rendező.

bandy-02

Fotó: Gálos Mihály Samu

A darabbal kapcsolatban elmondta, Parti Nagy Lajos mesteri elegyét adja A Bandy-lányokban az egyéni-társadalmi problémák felvetésének és a szórakoztató zenés színháznak. – Nagyon jól eltalál egy divatot, érezhető rajta a ma rendkívül népszerű „retró hangulat”, amit meg tud tölteni komoly tartalommal. A jelmezek is megidézik ennek a korszaknak a ruháit, hiszen a történet szerint 30 év múltán kerülnek elő Angéla és Sophie régi fellépő ruhái, kicsit átszabva, turkálóból kiegészítve. Így idéződik meg a próba alatt az ő fiatalságuk és mindaz az erő és tehetség, ami még mindig bennük van. Be is bizonyítják, hogy mindannak ellenére, amit megéltek, ők még mindig jók ebben – mondta Harangi Mária.

Seres Ildikó elárulta, A Bandy lányok pedig igazi jubileumi jutalomjáték számára, hiszen ez a 25. miskolci évada. – Nagyon élvezem, hogy dacára az operett primadonna múltunknak, mennyire más karakterek vagyunk. Eperjesi Erikának ez az első olyan nagy szerepe, amiben nem énekesként vagy primadonnaként kell működjön. Ennyit még sosem beszélt színpadon. A Bandy-lányok ugyan zenés darab – 12 remek amerikai sláger hangzik el az előadásban –, mégis inkább színészi feladat mindkettőnk számára. Egészen más kihívás eljátszani egy hús-vér embert a Játékszínben egy lépésre a nézőktől, mint egy operett szerepet a zenekari árok nyújtotta biztonsági távolságból – hangsúlyozta a színművésznő. – Ha cirkuszi hasonlattal élhetek, kicsit olyan, mintha egy légtornász páros lennénk, ahol a trapézon én vagyok a fogó ember. Erikának bíznia kell bennem, nekem pedig akkor is el kell kapnom őt, ha elvéti az ugrást. Persze egyelőre van „biztonsági hálónk” Harangi Mária rendező személyében, de hamarosan csak magunkra és egymásra leszünk utalva – tette hozzá.

bandy-08

Fotó: Gálos Mihály Samu

A duó másik tagja, Eperjesi Erika is elárulta, bár a darabban elhangzó dalok zenei világa közel áll hozzá, de ebben a stílusban most énekel először. – Nagyon örülök, hogy a számos opera és az operett szerep után végre egy másik oldalamat is megmutathatom. Ebben rejlik számomra a szépsége és a nehézsége is egyben, hiszen olyan „lágéban” kell énekelnem, ami egy szoprán számára nem igazán kényelmes. És mivel egy egyfelvonásos, kétszereplős darabról beszélünk, így egy percnyi pihenés sincs közben – mondta. – Az elejétől a végéig jelen kell lennünk, egymásra utalva és egymásból építkezve, ami nagy feladat, hiszen nem csupán a dalokat kell tökéletesen tudnunk a precízen kidolgozott koreográfiákkal együtt, hanem a prózai jelenetek alatt is fenn kell tartanunk a feszültséget és meg kell őriznünk a nézők folyamatos figyelmét – mondta.

Hozzátette, kis kettősséget is érez a darabban, hiszen maga a próza, az Angéla és Sophie között zajló párbeszéd keserédes, fanyar humorú és átszövi a csalódás érzése, amiért fiatalkori álmaik ellenére mégsem lett belőlük művész. A zenék viszont vidámak, szarkasztikus humorúak, sőt olykor komikusak, és a 12 dal alatt bontakozik ki igazán a szereplők személyisége, amiből kitűnik, hogy bár mélyen elzárva, de még mindig ott van a művésznő mind a két nőben.