Szerednyey Béla: “Az előre megfontolt szándékú poénkodás maga a halál”

Villáminterjú
2016 december 30. péntek, 14:15

A kecskeméti közönség Szilveszter estéjén láthatja először a Család ellen nincs orvosság című sikerdarabot. Szerednyey Bélával, a darab rendezőjével készült villáminterjú.

Fotó: Rostás Bianka/life.hu

– Miért lett a darab szerzőjéből, Ray Cooney-ból abszolút sikerkovács?

– Cooney, színész létére elhatározta, hogy a francia komédiaszerzők nyomdokaiba lép, méghozzá azzal az utánozhatatlan humorral, amely egyedül az angolok sajátja. Kecskeméten a Család ellen nincs orvosság a negyedik Cooney-bemutató – kis túlzással tehát házi szerzőnknek tekinthetjük. Az eddigi sikerek azt bizonyították, hogy a közönség szereti a helyzetkomikumra és leleményes nyelvi humorra épülő vígjátékokat, mégpedig úgy, ahogy azt a kecskeméti színház társulata előadja.

Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

– Milyen munkamegosztást alakítottak ki Cseke Péterrel, aki nem csak főszereplője, de társrendezője is a produkciónak?

– A társrendezés ötletét kényszer szülte. Majd’ minden nap játszom a Madách Színházban, ezért az esti próbákon nem tudok itt lenni, ezeket tehát Péter irányítja. Ez volt a legideálisabb megoldás, hiszen David Mortimore, akit Péter alakít, a darab kulcsfigurája, aki szinte végig színpadon van. Belekontárkodtam a díszlettervezésbe, és a „közlekedési menetrendet” is én találtam ki, de egyébként szinte kezdettől fogva együtt dolgozunk.

Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

– Mitől működik, vagy éppen hogyan lehet elszúrni egy Cooney-vígjátékot?

– Sok Páratlan párost láttam különböző színházakban, amelyek közül nagyon kevés lett igazán sikeres. A Madách Színházban 1985-ben mutattuk be a darabot, túl vagyunk a 900. előadáson, és még mindig teltházzal játsszuk. A titka? Egyrészt még mindig nem untuk meg, több mint 30 év után sem, másrészt komolyan vesszük. Kőkemény drámaként játsszuk. Az előre megfontolt szándékú poénkodás Ray Cooney darabjaiban maga a halál. Van egy fickó, akinek két felesége van, és mindent megtesz azért, hogy titokban tartsa. Ha ebbe nem izzadunk bele, akkor nem lesz jó az előadás. Pontos és komoly játékra van szükség, lélektanilag pedig olyan mélyre kell ásni, amilyen mélyre csak lehet, mert akkor szól szépen a zenekar, ha minden hangszer pontosan tudja, hogy mit és miért játszik.

– Itt lesz a szilveszteri bemutatón?

– Sajnos nem! A Madách Színházban játszom, ráadásul dupla előadást. Nem először járok így, és valószínűleg nem is utoljára, hiszen a vendéglátósokén kívül egyetlen olyan szakma van, ahol nincs se hétvége, se ünnep: a színészeké.

 
 

Kapcsolódó anyagok