“Slank leszek, mint a sikló” – Villáminterjú Csombor Terézzel
– Szigorúan és határozottan! Az én főnővérem szerencsére mindent jobban tud, mint bárki a világon – vagy legalábbis ezt gondolja magáról. De egy váratlan fordulatnak – és egy lórúgásnyi nyugtatónak – köszönhetően kiderül, hogy a főnővér is ember, sőt, nőből van a szentem, akit érzékeny lélekkel áldott meg az ég. S ez az érzékeny lélek mi másra vágyhatna, mint egy szerető társra… (…)
– Szép és mozgalmas! Nagyszerű feladatokat hozott ez az év, és fantasztikus elismeréseket: elnyertem a Színikritikusok Díját, a Pécsi Országos Színházi Találkozón a Maszk Színészegyesület díját vehettem át, a kecskeméti színházban pedig elnyertem a „Város kedvence” díjat. Nagy boldogság volt mind a három! Temérdek gratulációt kaptam, ami azért is volt nagyszerű érzés, mert egyszerre érezhettem a közönség és a szakma figyelmét és szeretetét!
– Hogyan indul neki 2017-nek? Fogadalmak?
– Fogyókúra… az örök feladat! De most kaptam egy remek ötletet, amitől állítólag slank leszek, mint a sikló. Ezt még kipróbálom, de ha nem válik be, nem gyötröm magam többé!
– A színpadon remekül bánik a mostani alkatával is.
– A karaktereimnek nagyon jól áll, csak akkor van baj, ha belenézek a tükörbe, ugyanis elképzelni sem tudom, kit látok benne, mert hogy nem magamat, az biztos! Ráadásul túl vagyok a lakásfelújításon, ami önmagában nagyszerű dolog, de sajnos egy kicsit elkapkodtuk a bútorvásárlást, és úgy alakult, hogy két nagy tükröm lett… Nagy csapás ez!
– A szakmával kapcsolatos tervek?
Sok szép szerep és esetleg egy önálló est, amelyben megmutathatom a drámai arcomat. Imádom a feladataimat, a János vitéz boszorkányát épp úgy, mint a Család ellen… főnővérét. Imádtam a Prah című darabot is. Nagy boldogság lenne egy hasonló mélységű szerepet eljátszani. Optimistán nézek 2017 elé, nem vagyok türelmetlen, remélem, előbb-utóbb valóra válik ez az álmom.
