“Erős nőket szoktam játszani” – Villáminterjú Mӓrcz Fruzsinával

2017 január 22. vasárnap, 15:23

Egy régi szerelem emléke tépi ki házasságából Szofja Jegorovnát, akit Mӓrcz Fruzsina alakít Szász János rendezésében Csehov Apátlanul című művében.

A bemutató után egy héttel, és az Ármány és szerelem első próbája előtt néhány nappal új szerepeiről kérdezték a kecskeméti Katona József Színház fiatal művészét.

Fotó: kecskemetikatona.hu

– Mi volt Szofjáról az első benyomásod az olvasópróbán?

– A különbözősége. Nagyon más, mint amilyen én vagyok! Fogalmam sem volt, mi motiválja a döntéseiben. Tele voltam kérdéssel! Mi vethetett véget a Platonovval való viszonyának az egyetemen? Meddig jutott a kapcsolatuk? Plátói szerelem volt, vagy szenvedélyes viszony? Végső soron milyen asszony Szofja Jegorovna? Erős, határozott és következetes, vagy éppen ellenkezőleg: tehetetlenül sodródóik az eseményekkel? Nagyon sokat töprengtem ezeken! Végül János arra terelt, hogy a törékenységéből, határozatlanságából bontsam ki Szofja alakját.

– Mivel babonázza meg őt Platonov? Mivel tudja kitépni a házasságából?

– A régi szerelem emlékével.

– Hamis nosztalgia?

– A férfi, akinek régen világmegváltó gondolatai voltak, felidézi benne azt a lányt, akinek ugyancsak világmegváltó gondolatai voltak, és Szofja elhiszi, hogy képes megváltozni, sőt, képes mindkettejüket megváltoztatni. Úgy érzi, hogy a találkozásuk sorsszerű. Nem véletlenül akadtak egymásra éppen akkor, amikor rossz házasságuk rabjaivá váltak mindketten. Szofja ráébred, hogy életében talán először a saját kezébe veheti a sorsa irányítását, és nem akar tudomást venni arról, hogy Platonovnak már régen késő.

Fotó: kecskemetikatona.hu

– Nagyon különböző női karaktereket hozott számodra az idei évad.

– Alapvetően erős nőket szoktam játszani. A Vízkereszt Oliviája ebbe a sorba illik: határozott, erős akaratú lány, tudja, mit akar, és amit akar, azt meg is szerzi. Szofja éppen az ellenkezője: rebbenékeny, törékeny teremtés, akinek ugyanakkor intenzív, szenvedélyes megnyilvánulásai vannak. János nagyon jó eszközt adott a kezembe a megformálásához, amikor azt kérte, hogy ne a hangom mélységével fogalmazzak. Beszéljek magasabban, legyek levegősebb, lágyabb, ami nagyon sokat segített abban, hogy rátaláljak Szofja érzékenységére. A következő bemutatóm Schiller Ármány és szerelem című színműve, amelyben Miller Lujzával, a törékeny kamaszlány figurájával lepett meg a rendező, Rusznyák Gábor. Izgalmas feladat, hiszen 18 évesen sem voltam naiva alkat… Majd az évad utolsó bemutatójában, Szép Ernő Vőlegény című darabjában jön a másik véglet: Nusi, a táncosnő, egy igazi wamp.

– Van olyan szerep, karakter, amelyet nagyon szeretnél „bevonzani”?

– Azt hiszem, nincs. Ha kapok egy szép feladatot, arra rácsodálkozom, és boldog vagyok, hogy eljátszhatom. Ilyen volt tavaly a Szerelemben Nelli. Soha nem gondoltam rá, hogy valaha dolgom lesz vele. Aztán megkaptam a lehetőséget, és végtelen boldogság öntött el. Úgy éreztem: „Ez csak rám várt!” Ilyen élményeket szeretnék bevonzani, még rettentő sokat!

Kérdezett: Rákász Judit
Forrás: kecskemetikatona.hu

 
 

Kapcsolódó anyagok