Horváth Zita és Tóth Géza kapta idén a Nagymama-díjat Kaposváron

2017 február 06. hétfő, 15:35

A Molnár Piroska színművész által alapított elismeréssel minden évben egy vagy két kaposvári színészt jutalmaznak.

Horváth Zita és Tóth Géza a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központban vehette át a kitüntetést.

Molnár Piroska 2010-ben kapta meg Csiky Gergely A nagymama című darabjának főszerepét a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Az előadásért járó keresetéből fiatal színészek számára egy díjat alapított.

Molnár Piroska 2011 februárjában kétmillió forintos alaptőkével hozta létre a Nagymama-Alapítvány nevű szervezetet, ehhez az összeghez csatlakozhatnak a színházkedvelő vállalkozók. Az örökbetét kamatai képezik a díj személyenként százezer forintos jutalmát.

A díjátadó alkalmával Kiss István kelléktárvezető írt:

Drága Piroskánk!

Mondd, hogy reménykedhetünk abban, hogy ma este kicsit találkozhatunk a Nagymama díjátadón, Kaposváron. (Csak mert tegnap valaki ezt rebesgette.) Én ugyan furcsállottam, hogy szombat lévén, te nem valami fővárosi színpadon dolgozol épp, (Mert az csak szóbeszéd, hogy a színészet játék. Igenis, kemény munka! Ezt bizton állíthatom, hiszen 27 év alatt, láttam, amit láttam.) a megérdemelt tapsodért, de a remény hal meg utoljára. Mindenesetre, ha jössz, nagyon fogunk örülni Neked!

Édes Pistikém! Sajnos álhír. Délelőtt próbálok, este játszom, vasárnap két előadás. Szeretettel gondolok rátok, és Ölelésem. Piroska.

Pedig épp most hoztuk el a virágcsokrodat. Na, mindegy. Valamikor úgyis találkozunk. Addig is Ölelünk! Te, Örök Csárdáskirálynőnk!

Hát így. Így történt, hogy szombat este, az előadás, és a függöny előtt, Gáts Andrea, a kuratórium tagja olvasta föl Piroskánk üzenetét, a díjazottaknak.

Mindketten sok, sok éve tagjai a színháznak. Két olyan színész, akik szívből, és hittel szolgálják a színházat, és a színészi pályát, annak minden örömével, és nehézségével együtt. Igazi színházi emberek, akik alázattal segítik mindenki munkáját. A közvetlen tapintható siker, általában a főszereplőké. De az igazi siker őket, és a hozzájuk hasonló színészeket is megilleti.

A kuratórium úgy döntött, hogy az első díjazott, Horváth Zita művésznő. Nekem csak Zita. Hiszen földik vagyunk. Mindketten Pécsre jártunk gimibe. Ő a Nagy Lajosba, én a Leőweybe. Utáltuk egymást. Úgy értem, a két iskola diákjai, általában. De amikor 1996 – ban Zitával megpillantottuk egymást a Csikyben, tudtuk, hogy mostantól sutba dobjuk a múltat, és szövetségesek leszünk. S hogy reflektáljak Piroska szavaira, Zitánk a Csókolj meg Katámban játszott először. De a premieren nem volt ott. Főpróbán leégette tűzfújás közben a fél arcát. (Azóta én fújok, mert nekem van bőr a képemen hozzá.) S hogy Tóth Gézáról, a második díjazottunkról se feledkezzünk meg, ő pár éve azt nyilatkozta, hogy: 1983 óta dolgozom a kaposvári színházban. Amíg csak egy szög marad az épületben, ami a színházra hajaz, maradok, mint “szelíd modoros”, és színházat fogok csinálni. Szerencsére hívnak máshová is, tagja vagyok például a k2 társulatnak. “Nem szabad megöregedni”! A színházban töltöttem az életem. Mindent itt tanultam meg, nekem az életem játék, szerelem, bűn, megbocsátás, színház. Mit csináljak, ez lett az életem!

S mivel én is a színházban töltöttem az életem, hát előadás végeztével, töltöttem pár pohár italt a barátaimnak, hogy méltón megünnepeljük a díjazottainkat. Mert megérdemlik. S mivel Gézánk ma reggel Pestre utazott, a fölöslegesnek hitt virágcsokor is célba ért. Épp most adta át, Piroskánknak. Szeretettel.

Kiss Pisti, kelléktárvezető

Forrás: Színház.org, Csiky Gergely Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok