“Igazi közlekedési rendőr vagyok” – Interjú Merő Bélával

2017 március 11. szombat, 15:28

Közönségkedvenc darabot keresett Merő Béla rendező, így esett a választása Anthony Marriott és Alistair Foot Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! című komédiájára. A hetvenes évek egyik londoni kasszasikere és annak angol filmváltozata bejárta a világot (Guinness-rekorddal is büszkélkedhet), meghódította a magyar nézőket is. A Békéscsabai Jókai Színház premierjét március 31-én láthatják. Merő Béla rendezővel a darabválasztásról és az előkészületekről Niedzielsky Katalin beszélgetett.

Merő Béla (fotó: Békéscsabai Jókai Színház)

Merő Béla (fotó: Békéscsabai Jókai Színház)

– Rendkívül érdekes és szakmailag nagyon nehéz ez a darab. Már egyszer színpadra állítottam Zalaegerszegen közel harminc évvel ezelőtt, de az nagyon régen volt. Még Georges Feydeau műveihez képest is bonyolult szerkezetű a No Sex Please: We’re British. A Bolha a fülbe három felvonásos darab, amelynek az első felvonása a szereplők otthonában játszódik, a második egy kuplerájban, a harmadik megint a lakásban. Hatvannégy évvel később, 1971-ben született Anthony Marriott és Alistair Foot vígjátéka. A XX. századi néző már türelmetlenebb, igényeinek megfelelően a darab már csak két felvonásos és egy helyszínen játszódik. Fantasztikus ez az angol szerzőpáros! Mindketten igazi színházi emberek voltak, Foot (1930-1971) filmes forgatókönyveket és vígjátékokat írt, Marriott (1931-2014) színészként és szerzőként szerzett hírnevet. Foot nem érhette meg az 1971. június eleji bemutató sikerét, a próbák alatt, áprilisban hunyt el. Az 1973-ban készült angol filmváltozat is bejárta a világot.

– Milyen feladatot jelent a kortárs darab második színrevitele három évtized múltán?

– Azóta eltelt az idő, láttam néhány angol színházi feldolgozást, de az nem az én világom. A magyar színjátszás sajátossága, hogy az angolszász tragédiát és a latin vígjátékot kedveli. Ez a mű nem tartozik ebbe a tradícióba, hiszen angolszász vígjáték! Amelyen látszik persze a francia hatás is. A bemutatása elképesztő technikát igényel. Hét ajtó a színen, el lehet képzelni, mekkora közlekedés „zajlik” a színpadon. Milliméterről milliméterre kell komponálni a színészek mozgását, igazi közlekedési rendőr vagyok, miközben természetesen minden szituációnak pontosnak kell lennie. A Vigadóban lesz a premier, 4-5 alkalommal játsszuk ott az előadást, ami – a színház tervei szerint – jövőre felkerülhet a nagyszínpadra, valójában oda is való.

– Mennyiben változott mostanra a régi rendezői felfogása?

– A felfogásom alapvetően nem változott, csak ma már másként látom a helyzetet. Sok színház műsorára tűzte hazánkban is a Csak semmi szexet, és mindenütt nagy sikerrel ment. Láttam több verziót, és rácsodálkozom a saját rendezésemre is, hogy mennyi furcsaságot műveltem akkor, sok mindent nem vettem észre. Fantasztikus például a darab poéntechnikája, nagyon-nagyon bonyolult a szöveg. Rendkívül nehéz megtalálni az eredeti angol figurákat: a fiatal házaspárt, a banktisztviselőt, a feleségét, a bankigazgatót és a többieket. Izgalmas a történet: a bankárfeleség dolgozni akar és egy skandináv import cégnél jelentkezik munkára, amelyről azonban kiderül, hogy szexshop! Így aztán egyre eszeveszettebb a helyzet, ezek a fiatalok a munkahelyüket, az életüket kockáztatják, ha kiderül az igazság. Hogy a történet még bonyolultabb legyen, a mama is megjelenik a színen, akinek éppen a bank vezérigazgatója udvarol. Fellép a belső ellenőr, a rendőrfelügyelő, aki a pornográf bizonyítékok után kutat. A helyszín a fiatalok bank fölötti szolgálati lakása.

– A latin vígjáték és az angolszász tragédia ellentétéről beszélt, illetve a készülő angol komédiáról. Mi a helyzet a jellegzetes angol humorral? Az hogyan jelenik meg az előadásban?

– Az angol humor meghatározza a darab világát, és elsősorban a karakterekben jelenik meg. Ezek nem déli figurák, hanem puritán angolok: ízig-vérig tisztviselők, hivatalnokok. Ugyanakkor megvan mindenkinek a jellegzetes magatartása, hanghordozása, sajátos gesztusai. S hamar kiderül, hogy mindez csak álarc, viselkedési forma, amelynek meg kell merítkeznie a furcsa szituációkban, és néha az álarc le-lecsúszik.

Békéscsabai Jókai Színház: Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! - próba (Fotó: JókaiFilm/Nagy Attila)

Békéscsabai Jókai Színház: Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! – próba (Fotó: JókaiFilm/Nagy Attila)

– Miért nehéz a színészeknek komédiát játszani? A néző talán azt hiheti, könnyű műfaj, elég poénkodni…

– Nem lehet poénkodni. Major Tamás azt tanította a főiskolán, hogy minden Moliére-darab mögött ott lappang a tragédia, mint ahogy itt is: a fiatal pár bajba kerülhet, közel a veszély, hogy kirúghatják őket, tönkre mehet az életük. Az igazgató nem tűr semmilyen lazaságot, szexuális kilengést…

– Miért szerencsés minden évadban egy-egy vígjátékot műsorra tűzni?

– A vidéki színháznak népszínháznak kell lennie. Ezt úgy fogalmaztuk meg annak idején Ruszt Józseffel, a mesteremmel Zalaegerszegen, hogy minden vidéki színháznak „népszínháznak” kell lennie. Ennek érdekében bipoláris koncepciót kell megvalósítanunk, ami azt jelenti, hogy a kisgyerektől a nyugdíjas, időskorúig – az avantgardtól az operettig minden igényt ki kell elégítenünk. A lényeg az, hogy a néző hozzászokjon a színházhoz, s mindegy, hogy milyen produkció kapcsán, de váljon nézővé!

A banktisztviselő szerepét Czitor Attila játssza, a feleségéét Komlóssy Kata szh. A mamát Nagy Erika, Briant Csomós Lajos kelti életre, az igazgatót Jancsik Ferenc, a főfelügyelőt Nagy Róbert, a belsőellenőrt Szabó Lajos, a két lányt Harcsa Boglárka és Csonka Dóra szh. A díszlet Egyed Zoltán munkája, a jelmezeket Petrovszki Árpád tervezte.

Az interjút készítette: Niedzielsky Katalin
Békéscsabai Jókai Színház