Játék a kastélyban – Először rendez Miskolcon Mohácsi János

2017 március 30. csütörtök, 9:00

Március 31-én mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Molnár Ferenc vígjátékát Mohácsi János rendezésében.

Feczesin Kristóf, Szatmári Attila, Görög László

Feczesin Kristóf, Szatmári Attila, Görög László

A Miskolci Nemzeti Színház ajánlója:

Molnár Ferenc a Játék a kastélyban című zseniális vígjátékában egyszerre ír szerelemről és a színpad hatalmáról. Két színműíró, Turai és Gál kedélyesen beszélgetnek új operett-bemutatójuk fiatal és tehetséges komponistájával, Ádámmal, amikor a szomszéd szobában megszálló színésznőt, Annie-t – Ádám menyasszonyát és szerelmét – hallják veszekedni a produkció egyik színészével, korábbi szerelmével. A vitából hallhatóan békülés lesz, a fiatal zeneszerző ennek hallatán pedig összeomlik. Turai tudja, hogy meg kell mentenie a fiút, és vele az operettet is. Ehhez pedig minden írói tehetségére szüksége lesz!

Az előadást Mohácsi János, az egyik legizgalmasabb ma élő magyar színházi rendező jegyzi. Egyedi stílusával, sajátos munkamódszerével a színészi összjátékról szóló különleges előadást hoz létre Miskolcon! Turait Görög László, Gált Szatmári György, Ádámot Feczesin Kristóf, Anie-t Czakó Julianna alakítja. A további szerepekben Gáspár Tibor, Simon Zoltán és Szegedi Dezső lép színpadra. A Játék a kastélyban bemutatója március 31-én lesz a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Az előadás ezt követően április 1-én, 5-én, 6-án, 7-én és 22-én látható ugyanott, minden alkalommal este 7 órától.

Mohácsi János az előadásról:

“Szerintem meg tudok felelni a várakozásnak. Nem aggódom. Lehet, nagyképűségnek tűnik, de elég sokat és elég jól dolgozunk ahhoz, hogy ne csalódás legyen a vége. (…) Ha egy színházi előadást eljuttatok a premierig, akkor sem mondhatom, hogy készen van. Előadásról előadásra változik. Hogy milyen, azt meghatározza az aznapi közönsége is. Az is fontos körülmény, hogy itt más színészek dolgoznak. Más dolgokat kell kitalálni. Máshogyan alakul a darab élete. Molnár Ferenc történetén és a saját értelmezésemen – ami a sajátommá teszi ezt a darabot – már nem változtatok. De nem tudom és nem is akarom azt a kaposvári zakót ráhúzni a miskolci társulatra. Amikor elkezdjük a munkát, mindig és mindenhol az a kérdés, ezt szögezem a színészeknek: hogyan lesz ebből a rengeteg betűből előadás? Hogy milyen legyen Turai, és sorolhatnám a többi szereplőt, az húsba vágó napi kérdés. Dolgozunk rajta, hogy ez a kérdés önmagát megválaszolja.

Görög László, Czakó Julianna

Akkor jó az előadás, ha élő, önmagát javítani képes organizmust hoztunk létre. Ha a saját életét éli tovább. Ha ellenáll a dolgok természetes kopásának vagy romlásának. Ez az én melóm. És ez benne az érdekes mindig. Akkor is, ha először rendezek meg valamit, és akkor is, ha ötödször. (…) Ez nagyon egyszerű történet, megcsalással, a következményeivel, azoknak az eltussolásával. Már amikor először olvastam, napnál világosabb volt, hogy ebben a műben súlyos, nagy hazugságok vannak, nagyon finom igazságként előadva. Azt is látom, hogy ezek az emberek bizony benne élnek a szituáció szorításában. Maga az élet ilyen. Ilyen szempontból nagyon jó drámának tartom ezt a művet. Sem most, sem az előadásban nem fogok rá válaszolni, mit gondolok arról, hogy azt a fajta hazugságot, ami köré a darab szőve-fonva van, elítélendőnek tartom-e. Ezek az emberek nem tudnak mást csinálni. Csak ezt. És ennek, mint a legszigorúbb görög tragédiákban, nagyon súlyos következményei vannak. Itt például a happy end. Ami nem biztos, hogy jó alapokon nyugszik. De az már legyen a néző problémája, mit gondol erről.” (eszak.hu)

Forrás: Színház.org, Észak.hu