Volpone – Alföldi Róbert rendezi Jordán Tamást Szombathelyen

2017 április 26. szerda, 8:34

A Shakespeare-kortárs Ben Jonson színműve, a Volpone vagy a pénz komédiája (1606), az angol irodalom egyik legtöbbet játszott, legjelentősebb komédiája.

Ajánló a darab elé:

Volpone, a velencei nemes ember haldoklást színlel, hogy rászedje “barátait”, akik a vagyonára pályáznak. Egymás után látogatják meg az ágyában fekvő Volponét, gazdag ajándékokkal halmozva el, remélve, hogy kizárólagos örökösévé teszi meg őket. Volpone szolgája, Mosca, mindenben segíti-szolgálja szélhámos gazdáját: a féltékeny férjet rászedi, hogy saját maga tessékelje féltve őrzött feleségét a haldokló ágyába, meggyőzi az apát, hogy az örökségét ne édesfiára, hanem Volponéra ruházza át. A mohóság, a pénzéhség e kíméletlenül mulatságos, kegyetlen szatírájában a beszélő nevű szereplők: Volpone – a nagy róka, Moska – a légy, Corbaccio – a varjú, Corvino – a holló elnyerik méltó jutalmukat, azaz a büntetésüket, de nem úgy, ahogy reméljük és várjuk, mert az élet más eszközökkel dolgozik…

A főszerepben Jordán Tamást láthatja a színház közönsége, az előadást Alföldi Róbert rendezi, aki a Makrancos hölgy után egy újabb reneszánsz komédiát állít a szombathelyi Weöres Sándor Színház színpadára.

Weöres Sándor Színház / Ben Jonson: Volpone - próba / Fotó: Mészáros Zsolt

Weöres Sándor Színház / Ben Jonson: Volpone – próba / Fotó: Mészáros Zsolt

A Vas Népe cikkéből:

“Mindent összevetve a Volpone Alföldi Róbert olvasatában “sötétebb, nyomulósabb annál, hogy egyszerű vígjáték legyen”. Alapvetés, hogy ebben a “durva, kavalkádos, pofátlan stílt” képviselő közegben senki – de senki – nem kérdőjelezi meg, hogy jól van-e úgy, ahogy van; hogy nem kellene-e másképpen csinálni. Itt “még a jó is koszos”: föl vannak rúgva az alapvető emberi képletek, a barátság, a szerelem, az időskor kiszolgáltatottsága; mintha ki volna lúgozva innen minden, ami emberi. “Az összes kapcsolat – tulajdonviszony.” Mindenestül “éles, karcos, acélos, hideg világ ez”, amelyben problémaként jelennek meg az emberi érzések, az emberi gesztusok (simogatások, érintések). Vagyis “van az egészben valami rémisztő, fenyegető, agresszív – de nem hangosan agresszív. Inkább úgy, mint a penge. Lassan, pontosan, tudatosan. Előre, a cél felé.” Ezt a “lidérces” érzetet fogalmazza meg Kálmán Eszter díszlete, Volpone “betegágyával” a középpontban. A jelmezek pedig élnek azzal a lehetőséggel, amelyet az “állati” nevek kínálnak föl. Külön izgalommal várjuk, milyen lesz az öreg róka, Volpone bundája.”

Ben Jonson: Volpone
– komédia –

Bemutató:  2017. május 12. 19 óra, Nagyszínpad

Volpone/Jordán Tamás
Mosca/Bányai Kelemen Barna
Voltore/Szabó Tibor
Corvino/Csankó Zoltán
Colombina/Hartai Petra
Canina/Bánfalvi Eszter
Corbaccio/Szerémi Zoltán
Leone/Balogh János
Bíró/Kálmánchelyi Zoltán
Tiszt/Endrődy Krisztián

Magyar szöveg: Spiró György
Dramaturg: Alföldi Róbert
Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter
Kellékes: Móri Csaba, Varga Máté
Súgó: Jenei Ágnes
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Alföldi Róbert