Kecskemét

“… minden nap várom, hogy kezdődjön újra a munka” – Villáminterjú Magyar Évával

Mariskát, az önfeláldozó, s végtelenül szerethető idősebb testvért alakítja Magyar Éva Szép Ernő Vőlegény című darabjában. A kecskeméti színház utolsó nagyszínházi előadásának bemutatója után gondoskodásról, szeretetről, no meg egy kis édes semmittevésről beszélgetett vele Rákász Judit.

– Az előadás első felében csodás átváltozás szemtanúi lehetnek a nézők, amikor kiderül: vendég érkezik Csuszikékhoz. A szegényes lakásból tetszetős otthont varázsolnak, ahol jólétben él a család.

– Pontosan tudják, hogy el kell titkolniuk a valóságot. Úgy kell tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hiszen nagyon fontos ember érkezik hozzájuk: egy kérő, aki talán elveszi a kisebbik lányt, Kornélt. Abban a pillanatban, hogy tudomást szereznek az érkezéséről, csatasorba áll mindenki, hogy innen-onnan beszerezzék azokat a holmikat, amelyek egy tisztes jólétben élő család otthonához kellenek. Nem először csinálják, úgyhogy olajozottan működik a dolog: pontosan tudják, kitől kérjenek kölcsön kávét, kockacukrot, szalvétát, virágot, gramofont, írógépet…

– Miért olyan fontos a kérő érkezése?

– Mert csakis egy jó házasság húzhatja ki őket az anyagi csődből. A hattagú család azokból a fillérekből tengődik, amit az idősebb testvérek, Mariska, Duci és Zoli keres. A pénzhiány fokozatosan felőrli őket, és nem látnak más kiutat, mint hogy jól „adják tovább” Kornélt.

 

– Közel áll hozzád Mariska figurája?

– Ajándék számomra ez a szerep. Nagyon szeretem őt: az önfeláldozását, a gondoskodó szeretetét, óriási szívét, segítőkészségét. Feláldozza magát, mégsincs benne fájdalom. Elfogadja a helyzetét, és mindent megtesz, hogy összetartsa és támogassa a családját. Pici, törékeny nő, akinek mindig a nehezebb út jutott, mégsem lázad a sorsa ellen. Számára az a legfőbb örömforrás, hogy mindet megtesz a szeretteiért.

– Milyen volt együttdolgozni a rendezővel, Szikszai Rémusszal?

– Kevés rendezőtől kaptam meg azt az érzést, hogy szeretve vagyok – Rémusz a kevesek egyike.

– Hamarosan vége az évadnak. Hogyan fogsz pihenni?

– Intenzív semmittevéssel. Imádok olvasni, utazni, de a legpihentetőbb számomra, ha nem kell csinálnom semmit. Aztán eltelik pár nap, tökéletesen feltöltődöm, és attól kezdve minden nap várom, hogy kezdődjön újra a munka, nyisson ki végre a színház.

Szerző: Rákász Judit

Kecskeméti Katona József Színház