“Nagyon komoly műhelymunkát végeztünk el” – Villáminterjú Cseke Péterrel

2017 július 29. szombat, 7:42

A direktort Rákász Judit többek között arról kérdezte, sikerült-e közelebb jutni a nemzeti színházi státusz megszerzéséhez.

– Számított a sikerre?

– Tudtam, hogy idén is átütő erejű előadással vehetünk részt a találkozón, és bíztam benne, hogy ez nem marad észrevétlen. Nagyon hittem a produkcióban közreműködő színészekben is, hiszen Kocsis Pál, Nagy Viktor alakítása méltó szakmánk legnagyobbjaihoz. De szívem szerint valamennyi szereplőt felsorolnám, hiszen nagyszerű teljesítményt nyújtott mindenki. Boldog vagyok, hogy sikerült a találkozón ismét bebizonyítani, hogy nagyon komoly művészi műhely jött létre Kecskeméten.

Cseke Péter (fotó: Kecskemét Online)

Cseke Péter (fotó: Kecskemét Online)

– Mikor kezdődött a közös munka Szász Jánossal?

– Több mint 20 éve láttam János Ványa bácsi rendezését Nyíregyházán. Revelációként hatott rám! Amikor megkaptam igazgatói kinevezésemet Kecskeméten, felvettem vele a kapcsolatot, s ennek eredményeképpen 2009-ben megrendezte nálunk a Három nővért. Azóta a nézők, a társulat és természetesen az én számomra is egyértelmű, hogy Jánosnak helye van a kecskeméti színházban.

– Szász János mellett Zsótér Sándor és Mohácsi János is állandó rendezőnek számít Kecskeméten. A színházi szakma megosztottságának visszautasítása lenne a siker egyik titka?

– Mindent megteszek érte, hogy ne szűrődjenek be a megosztottságból fakadó feszültségek a színházunkba. Nem hiszem, hogy lehetnek fontosabb szempontok egy rendező felkérésekor, mint a művészi színvonal, elhivatottság, szakmai alázat. De szerintem az elmúlt években sokat enyhült a helyzet ebben a tekintetben. Nem mélyültek tovább az árkok, sőt, mindkét táborban megvan a szándék arra, hogy betemessük ezeket az árkokat, és végre teljes figyelmünkkel arra koncentrálhassunk, hogy minél magasabb művészi színvonalú előadások jöhessenek létre.

– Az idei évadban rekordot megdöntött a színház bérleteseinek száma. Hogyan lehet egyszerre megfelelni a szakma és a közönség elvárásainak?

– Egyetlen titka van: az elvégzett munka. Kilenc évvel ezelőtt elvetettünk egy magot, s a nézői és szakmai visszajelzések is azt igazolják, hogy a növényünk szépen fejlődik, sőt az első virágok is kinyíltak. Ahhoz, hogy teljesen virágba boruljon, még sokat kell dolgoznunk, de a pozitív visszajelzések abban erősítenek meg bennünket, hogy jó úton járunk. A művészi alkotásokon mindig ott van a Jóisten keze: hol bővebben osztja a kegyelmet, máskor talán kevésbé vesszük észre, de a jelenléte megkérdőjelezhetetlen. Munka nélkül nincs igazi siker. A kecskeméti színházban az elmúlt években nagyon komoly műhelymunkát végeztünk el. A társulat olyan alkotóközösségé vált, amelynek tagjai szeretnek és tudnak is dolgozni, amit a közönség és a szakma is elismer.

– Régi álom a nemzeti színházi státusz megszerzése. Sikerült közelebb jutni a céloz az idei évaddal?

– Idén gyakorlatilag minden kritériumnak megfeleltünk, ami a nemzeti színházi státusz eléréséhez szükséges. Úgy érzem, a magunk részéről mindent megtettünk, ami a továbblépéshez kell. Ezt nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a döntés meghozatalakor. Hiszen a kiszámítható működés alapja, hogy ha adott egy feltételrendszer, akkor azok, akik megfelelnek, élvezhessék ennek pozitív hozadékát, s akik esetleg időközben nem tudják azokat az eredményeket felmutatni, amelyek szükségesek, akár ki is kerülhessenek a körből. Egy biztos: nem adom fel az álmom! Továbbra is megteszek mindent, hogy nemzeti színházunk lehessen Kecskeméten, ezzel tartozom a társulatnak, a közönségnek és a városnak!

Szerző: Rákász Judit

Kecskeméti Katona József Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok