Szeged

Először látható a Ványa bácsi Szegeden – Bodolay Géza rendezésében

Először mutatták be a Ványa bácsit a Szegedi Nemzeti Színház deszkáin. A produkció a Huckleberry Guys élő zenéjével, Bodolay Géza rendezésében került színre szeptember 29-én.

Csehov egyik legismertebb drámájának címszerepében Pataki Ferenc látható. Szerebrjakov professzort Jakab Tamás, Jelena Andrejevnát, a feleségét Gidró Katalin, Vojnyickaját Fekete Gizi alakítja. Bemutatkozik a társulat két új tagja is: Waskovics Andrea mint Szonya és Molnár Erika dajkaként.

Ajánló a darab elé:

Mit tegyünk?

A szorgalmasan irkáló professzor ezzel a világraszóló tanáccsal hagyja ott egykori családjának még élő tagjait:

Csinálni kell valamit, uraim. – Valamit csinálni kell.
De mit? – Csehov címszereplője: Ványa, túl férfikorának delelőjén rádöbben: átverték.

Mi a teendő címen Csernisevszkij (1828-1889) nagy hatású regényt írt. A címet utóbb egy filozófussá maszkírozott Uljanov (1870-1924) nevű alak programtéziseinek kifejtéséhez ellopta(feldolgozta?). Ez a fickó Lenin néven vált párt- és államalapító gyilkos terroristává: – Mi a teendő? – avagy: Mit tegyünk?

A színdarabunkban láthatóvá váló egykori környéken egyetlen értelmes ember volt: a csillagok felé menekülő Asztrov, az alkoholista orvos. Ő az Erdőt akarná megmenteni: hogy mekkora eséllyel, azt az elmúlt száz év még Csehov történelmi koránál is durvábban mutatta meg.

A regény- és drámaíró Turgenyevet a műelemző professzor és a szerelmi helyszínt kereső orvos egyaránt emlegeti, a reumától kapható szívzsába és az összedőlő udvarházak kapcsán. – Vajon tragikusan komoly, vagy éppen cinikusan komédiázik Csehov az elődökkel, mikor a másik, az orosz színpadokon naggyá játszott színműíró elődjét: Osztrovszkijt sem hagyja említés nélkül? Osztrovszkij amúgy Petőfivel egy esztendőben született.

Nevessünk vagy sírjunk, ha kiderül/földereng, hogy rövid/hosszú évtizedeink: Apáink és nagyapáink, egyáltalán: ősapáink évszázadai ugyanannak a nagy közösségi átverésnek voltak tudatlan tanúi, résztvevői, elszenvedői, végrehajtói és áldozatai, mint Mindenki, a Piramisok, akármilyen Háborúk és minden lázadónak vélt Forradalmunk óta? – Nevessünk, vagy sírjunk?

Mikor Katalin cárnő Fölvilágosodásával és a rákövetkező Haladásokkal kölcsönösen magunkévá tettük egymást, vajon megérthettünk/befolyásolhattunk bármit is? Illumináltan és „szabadon”?

Platón nagy találmánya: az Állam ad-e valaha bármiféle esélyt, bármelyik vidéki élet jelenetsorozatának pusztáin? Mikor már lövöldözni sem érdemes, olyankor mi marad szegény Ványabácsinak?

Ha a Szerelemtől kizökken az értelmetlenül „dolgos” élet a kerékvágásból, mire van esély az impotens tudományokon túl nyúló Fölismerés után? – Megmenthetik-e a reménytelen férfiakat a nők, miközben a professzor úr legszívesebben mindent eladna a fejünk fölül? – A nagymama elszántan olvas, a dajka kötöget, Jelena gyönyörűen dülöngél ide-oda, Szonya egész éjjel imádkozik.

Tyelegin, az elszegényedett „földbirtokos” a vihar után is pengeti gitárját. A neve szekérnek vagy kordénak egyaránt fordítható.

Bodolay.

Bodolay Géza a produkcióról:

Bodolay Géza, a darab rendezője elmondta, ezúttal nem a publikum által „ismert” szomorú hangvételű darabot vitték a színpadra, hiszen a mű tobzódik a komikus vonásokban. „Tulajdonképpen százhúsz éve azon rágódnak az esztéták, hogy mennyire tragikus illetve komikus az alkotás, ez már önmagában véve komikumnak számít”– fejtette ki a rendező. Majd hozzátette: a Jakab Tamás által megformált Szerebrjakovprofesszor figurája az egyik főhőse a történetnek, aki egy életet eltölt azzal, hogy ír és előad a művészetről, miközben semmit nem ért abból, amit papírra vet. „Mindez önmagában is mulatságos lehet, és akkor még nem esett szó a szerelmi szálakról, amiben az alkotás szintén bővelkedik”–tette hozzá egy közönségtalálkozó alkalmával.

„Nem szeretnék bélyeget ragasztani a darabra, mert nem szeretném lelőni a nézői meglepetés erejét. Annyit ígérhetek, nem egy unalmas Csehov darab lesz, hanem ébren tartó erő”– fogalmazott a rendező.

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház, Szegedma.hu, Délmagyar