Toljad, kisanyám! – Kismama-kaland 2. – Új produkcióval jelentkezik Krajcsi Nikolett

2017 november 09. csütörtök, 10:00

Toljad, Kisanyám! címmel folytatódik a Kismama-kaland, a debreceni színészházaspár, Krajcsi Nikolett és Mészáros Tibor gyermekvállalásról, szülővé válásról szóló színdarabja a Debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában.

A Kismama-kalandban a két művész a várandósság, a születésre való felkészülés kapcsán mesélt összegyűjtött és saját élményeiről. A második rész ott folytatódik, ahol az első befejeződött.
Két éve megszületett lányuk, Boróka, s a színésznő már a testvért hordja a szíve alatt…


Figyelem! Valós idejű, valós élmények!

Ajánló a darab elé:

Minden alakuló vagy éppen bővülő család életében meghatározó időszak a gyermekvárás.
A kétségektől, aggodalmaktól és édes, röppenő boldogságtól éppúgy tarkított utazás végén pedig ott a katarzis – a Szülés, mely megkoronázza az új élet érkezését… utólag. E testi-lelki hullámvasút végén ugyanis kevés nő kurjant fel, hogy „Most azonnal kezdjük újra!”

Kismama-kaland második része ott folytatódik, ahol az első befejeződött. A mindig misztikus és fájdalmasan (utólag!) kacagtató, ezerarcú szüléstörténetnél. És ismét bebizonyosodik, hogy csak a változás állandó, egy újabb kíváncsi kis lélek költözik a pocakba, minek következtében új egyenlet bontakozik ki, melyben az 1+1 az nem szimplán 2.

Az első rész a humorral és kényes kérdéseket is bátran, de bájosan feszegető témájával belopta magát a gyermekvárást megélő és emlékeikben újraélő nézők szívébe kismamáktól nagypapákig. Az újabb rész pedig újabb élményeket elevenít fel, hisz a várandósság izgalmai mellett a „kis gyerek, kis gond” mosolygós, boldog könnycseppekkel színezett időszakába repít minket, természetesen ismét valós idejű, megélt élmények alapján, Krajcsi Nikolett tolmácsolásában.

Gyermeket tervezőknek vagy épp most váróknak, szüléstől tartóknak vagy már szülés után gyermekkel bíbelődőknek, első vagy többedik gyermeket váróknak; egyszóval szülőknek, nagyszülőknek és tesóknak jó szívvel és kifejezetten ajánlott.

Mészáros Tibor és Krajcsi Nikolett

Krajcsi Nikolett és Mészáros Tibor a munkafolyamatról:

Krajcsi Nikolett: “Először külső anyagokból kezdtük összeállítani az előadást, és rájöttünk, hogy nem lehet, hogy ne tegyünk bele személyes élményt, hisz nem beszélhetünk úgy valamiről, hogy azt állítjuk, ez másoknál így van, és magunkat kihagyjuk. Sok olyan emberrel találkoztunk, akikben ugyanazok a kételyek és kérdések voltak. A személyes élmény tehát a mi igényünk volt, de nyilván színházi formában, néhol fölnagyítva, néhol elmosva, ami fontos egy előadás szempontjából, hogy nézhető legyen, másrészt mindezt a jó ízlés és a mások számára is elfogadható önmegnyilvánulás, kitárulkozás határain belül szerettük volna megmutatni. (…)


Amikor az első részt próbáltuk, és eljutottunk ahhoz a jelenethez, amelyben bennem felmerül, vajon örül-e Tibi a kisbabánk érkezésének, látta rajtam, hogy erről az érzésről mennyire nehéz beszélnem és megkérdezte, hogy hagyjuk-e ki az előadásból. Végül benne maradt, de nyilván eljátszani is nehezebb azt, ami fájdalmas. A második részben sem titkoljuk el, hogy hiába a „rutin”, ha az egyik ultrahangon mondanak valamit, amit az első terhességnél nem mondtak, akkor indul az utána olvasás a neten, az aggódás, a féltés. Szóval van miről mesélnünk.”

Mészáros Tibor: “Fontos lépés volt mind a két előadásnál, hogy Niki elkezdte írni azokat a dolgokat, amiről érdemes vagy fontos beszélni, vagyis a végső szövegkönyvhöz kaptam egy olyan tervet, amiről egymás között nem biztos, hogy beszéltünk még mi sem. És ez másnál is biztosan előfordul. Már az első részt is családi előadásnak szántuk, hisz bár egyedül csinálja egy színésznő, legyen hangsúlyos, hogy családja, háttere van, egy anya mesél, de egy férfi is benne van ebben a dologban. Ha jól, ha rosszul, ha tudja, mit csinál éppen, ha nem. Persze sok esetben ez a darab egyik humorforrása is”. (Forrás: Haon.hu)

Fotók: Máthé András