Vérnász – Kocsis Pál rendezése Kecskeméten

2017 november 25. szombat, 9:11

November 24-én, a Ruszt József Stúdió Színházban került sor Kecskeméten Lorca Vérnász című darabjának bemutatójára.

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Ajánló a darab elé:

A tragikus sorsú, de múlhatatlan emlékű Federico García Lorca költészete a XX. század világirodalmának meghatározó része. Drámaíróként leghíresebb műve az 1936-ban született Vérnász című paraszttragédia, mely egy, a spanyol feudális- patriarchális társadalomban kibontakozó szerelem története.

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Leonardo hiába járt éveken át gyönyörű választottjának ablaka alá az éj leple alatt, szerény anyagi körülményei miatt mégis más nőt volt kénytelen feleségül venni. Hajlékukban azonban ritka vendég a boldogság, mert a férfi szíve még mindig a lányé, aki szintén egy szerelmet nélkülöző menyegzőre készül. Szívük féltett titkát csak a Hold és a Halál ismeri…  „Hosszú pengét, csillogót fen a hold a levegőben. Lesi a kés, hol lehet belőle véres fájdalom.”

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Kocsis Pál a produkcióról:

Honnan indult a munka?
Elolvastam a teljes szöveget, majd elkezdtem keresgélni: felkutattam különböző példányokat, előadásokat néztem, spanyol előadásokat is, majd én magam is készítettem több példányt… persze egyik sem volt jó. Aztán megkértem egy Lorca életművében járatos tanárembert, hogy készítse el a Vérnász nyers fordítását. Elolvastam, és egyszeriben világossá vált, hogy merre kell elindulni.

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Mi mutatkozott meg a nyersfordításban?
Vasalatlan, eredeti szöveget kaptam, amely mégis tele volt költőiséggel. A műfordítások óhatatlanul elfednek bizonyos árnyalatokat. Kiszűrik például a szóismétléseket, miközben Lorca kifejezetten szereti a szóismétléseket. A Vérnász szövegében újra és újra ott van a vér és a ló – nem véletlenül. Ebből a szempontból a görög tragédiákra hajaz a mű. A Vérnász története az andalúz hegyek között, magányosan és nehezen élő emberektől jött, akiknek megvan a maguk szikár és sűrű nyelvezete. Lorca költészete ebből építkezik: mer nyers és durva lenni, ráadásul képes rá, hogy szép és sokrétegű képeket építsen belőle.

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Az előadásban közreműködik a Kecskemét City Balett társulata, a koreográfiát Barta Dóra, a színészek által megszólaltatott, énekelt zenét Rozs Tamás jegyzi. Hogyan alakult ki a közös munka?
Tamáshoz régi munkakapcsolat és barátság fűz. Nagyon szeretem, ahogy a versekhez nyúl. Minden versnek van zeneisége, mégis, vagy talán éppen ezért, nagyon nehéz megzenésíteni őket. Tamásnak kivételes érzéke van hozzá, ezért arra kértem, zenésítse meg az előadásba beemelt Lorca-verseket. A balett tagozattal való együttműködés pedig régi tervem volt. Szerintem nagyon sokat jelent, ha prózai színészek együtt dolgozhatnak táncosokkal, s erre a Vérnász kifejezetten jó lehetőséget kínált. Lorca figurái sokat fednek: látszólag szikár, kemény emberek, akiknek a lelkében elképesztő színek vannak, és iszonyatos viharok tombolnak. Sok mindent nem mondanak ki és nem tesznek meg, amivel elkerülhetnék, hogy a régen történt tragédia következményei tovább öröklődjenek. Azt gondoltam, hogy a mozgás révén megnyílik egy olyan sík, amely lehetőséget ad, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük.

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Mindez a Ruszt Stúdió Színház szűk terében jön létre. Felmerült, hogy nagyobb színpadra kerüljön a produkció?
Nem, egy pillanatra sem. Nagyon szerettem volna, ha tudunk zsúfoltak lenni. Azzal együtt, hogy egy perc alatt ki is üríthetjük a teret: amikor kell, két ember lesz jelen, a többi támogatja őket, amikor pedig tömeg kell, akkor ott lesznek mindannyian. Erre a kamaraszínház nem alkalmas: a színpad és a nézőtér mereven elhatárolt, nagy távolságok vannak. A Rusztban sem ülnek be a nézők a játéktérbe, de egy égbolt alatt lesznek velünk. A lakodalom jeleneténél elhangzik, hogy „Milyen sokan eljöttek!” Fontos, hogy így is legyen.

Szerző: Rákász Judit

Lorca: Vérnász / Kecskeméti Katona József Színház / Fotó: Walter Péter

Federico García Lorca – VÉRNÁSZ
Fordította: Boda Benjamin Gábor

Menyasszony DOBÓ ENIKŐ, NAGY NIKOLETT
Anya BOGNÁR GYÖNGYVÉR
Apa HEGEDŰS ZOLTÁN
Vőlegény ORTH PÉTER, FÖLDESI MILÁN
Leonardo ZAYZON ZSOLT, SZÓKA ROLAND
Feleség DECSI EDIT, VARGA LOTTI
Anyós CSAPÓ VIRÁG
Cseléd HAJDÚ MELINDA, SZŐLLŐSI KRISZTINA
Szomszéd SZEGVÁRI JULI
Hold FISCHER LILIAN, RAJ MARTIN
Favágók PUSKÁS GYULA, MAHALEK GÁBOR
Vendégek SZŰCS ALEXANDRA, BOLLA BENCE,

Zenészek: PUSKÁS GYULA, TÓTH JÁZMIN,
MAHALEK GÁBOR, SZEGVÁRI JULI
Díszlettervező: Gyarmati Dóra
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Dramaturg: Németh Virág
Mozgás-tánc: Barta Dóra
Zeneszerző: Rozs Tamás

Súgó: Arató Andrea
Ügyelő: Mahalek Gábor
Rendezőasszisztens: Tóth Kata