Tizenkét dühös ember – Paczolay Béla Tatabányán rendez

2017 december 07. csütörtök, 7:00

 Elkezdődtek a Tizenkét dühös ember próbái a tatabányai Jászai Mari Színházban.


A történet

Ez a lebilincselően izgalmas, fordulatos krimi akkor kezdődik, amikor már minden megtörtént: adott egy gyilkosság, megvan az áldozat és a feltételezett tettes is, megvolt a tárgyalás, és már csak az ítélethozatal van hátra. A történet szerint egy 18 éves fiatalembert azzal vádolnak, hogy megölte apját és ha a 12 főből álló esküdtszék bűnösnek találja, az automatikusan a halálbüntetését vonja maga után. Látszólag egyszerű az ügy, hiszen a vádlottnak nincs rendes alibije, a kését, amiről azt állítja, hogy elvesztette, megtalálták a gyilkosság helyszínén, és számos tanúvallomás is a fiú bűnösségéről szól: valaki hallotta a kiabálást, valaki pedig látta elmenekülni a helyszínről.

A tárgyalás befejeztével az esküdtszék visszavonul, hogy meghozza – a szabályok szerint – egyhangú döntését arról, hogy a vádlott bűnös vagy ártatlan. Ha felmentik, talán egy bűnözőt szabadítanak a társadalomra, ha elítélik, talán egy ártatlan embert küldenek a biztos halálba. Minden jel arra utal, hogy a fiú bűnös, és gyorsan el is lehetne ítélni, ezen a ponton azonban makacs porszem kerül az igazságszolgáltatás gépezetébe: az esküdtek között akad egy ember (a 8. esküdt), aki kételkedik a vád igazságában, és megpróbálja maga mellé állítani a többieket. Nincs meggyőződve ugyan a fiú ártatlanságáról, inkább csak azt szeretné, ha a többi 11 ember legalább végig gondolná döntését, beszéljenek, vitatkozzanak az esetről, tudván azt, hogy döntésükön múlik egy ember további sorsa.

Az esküdtek szobájában elszabadulnak az indulatok, és a vita hevében elképesztő nyomozás veszi kezdetét, mialatt minden korábbi biztos tudásunk megkérdőjeleződik. Kezdetét veszi az egyes esküdtek közötti vita, amely során felfedik személyiségüket, élettapasztalataikat, gondolkodásmódjukat, érzelmeiket, amelyek nyilvánvalóan befolyásolják őket viselkedésükben és ítéletük meghozatalában.

A drámának elsősorban talán nem is a cselekménye az, amely elsősorban magával ragadja a nézőt. Ami igazán izgalmassá teszi a művet, az az esküdtek „megtérésének” folyamata. A 8. esküdt nem azért szavaz arra, hogy „nem bűnös”, mert ártatlannak gondolja a fiút, hanem azért, mert nincsen meggyőződve bűnösségéről: számára az egyszerűnek tűnő ügy közel sem problémamentes. A cselekményt szavazások tagolják, amelyek során mind többen és többen szavaznak a fiú bűnössége ellen.

Tévéjáték, mozi, dráma

Reginald Rose azonos című (a televízió számára készült, élőben közvetített, 50 perces) drámájából először tévéjátékot forgattak 1954-ben, a történetet azonban az 1957-es film tette halhatatlanná, Henry Fonda főszereplésével, Sidney Lumet rendezésében. (A film 1957-ben egyébként nem aratott sikert!, csak jóval később vált kultfilmé.) A történetnek azóta több feldolgozása is született, például Nyikita Mihalkov 2007-es rendezése, a 12.

A Jászai Mari Színház a drámát (bűnügyi játékot) Hamvai Kornél fordításában – az ismert filmes változattól eltérő módon – mutatja be, azaz nem 12 színész, hanem 5 színésznő és 7 színész részvételével.

Paczolay Béla rendező az előadásról

Crespo Rodrigo felkérésében elsősorban az vonzott, hogy együtt dolgozhatom ezzel a társulattal, a Tizenkét dühös ember esetében ráadásul lényegében valamennyi társulati taggal. Úgy gondolom, ebben a színházban kiváló színészekből, nagyon erős társulat kovácsolódott össze az elmúlt évadok során, ami számomra a legfontosabb tényező volt akkor, amikor igent mondtam az előadás megrendezésére.

A darabot alapvetően két okból tartom aktuálisnak. A Tizenkét dühös ember az a krimi, amit korábbi színházi vagy mozi élménye alapján a nézők nagyobb része többé-kevésbé valószínűleg ismer. A darab történetén túl természetesen nagyon lényegesek a krimi mögött megjelenő emberi sorsok, összecsapások. Ezek ugyanis ma is érvényesek. A Tizenkét dühös ember egyik aktualitása pedig éppen ebből következik. Olyan időszakot élünk, amikor a kimondott szóhoz kapcsolódó felelősség komolyan megkérdőjelezhető. Emberek mondanak ki mondatokat mindenféle felelősség, ráadásul következmény nélkül. A Tizenkét dühös ember esküdtjei, az a helyzet, amibe kényszerülnek, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a kimondott szónak súlya van, és hogy milyen felelősség jár együtt mindezzel. A darab másik, a krimi szálon messze túlmutató aktualitása kényes, ugyanakkor az életben maradáshoz nélkülözhetetlen kérdéseket feszeget: mennyire vagyunk képesek átlépni önmagunkon, mennyire tudunk megváltozni? Képesek vagyunk-e objektíven látni a dolgokat, és ha kell, átértékelni mindazt, amit korábban gondoltunk? Képesek vagyunk-e belátni, hogy hibásan, esetleg felelőtlenül gondolkodtunk? Meg tudjuk-e változtatni a világnézetünket, a véleményünket, ha az igazság úgy kívánja? A Tizenkét dühös ember krimi, a rá jellemző részletekkel, amelyekből kiderül, ki, mikor, hol és mit csinált. De ez csak azért szükséges, hogy elmondjanak egy történetet, hogy érthetővé váljanak egy bűncselekmény körülményei. A lényeg nem ez, hanem a kérdések és az arra adott válaszok. Úgy gondolom, aktuálisabbak, mint valaha!”

Reginald Rose – TIZENKÉT DÜHÖS EMBER
fordította Hamvai Kornél

 Elnök (első esküdt) EGRI MÁRTA
Második esküdt MIKOLA GERGŐ
Harmadik esküdt MEGYERI ZOLTÁN
Negyedik esküdt LAPIS ERIKA
Ötödik esküdt DANIS LÍDIA
Hatodik esküdt MARÓTI ATTILA
Hetedik esküdt VÉGH PÉTER
Nyolcadik esküdt HONTI GYÖRGY
Kilencedik esküdt BAJCSAY MÁRIA
Tizedik esküdt KIRÁLY ATTILA
Tizenegyedik esküdt KARDOS RÓBERT
Tizenkettedik esküdt BAKONYI CSILLA
Őr TÓTH RITA

Jelmez: Benedek Mari       Díszlet: Horesnyi Balázs
Súgó: Tóth Bianka          Ügyelő: Pásztor Gábor
Dramaturg: Kovács Krisztina          Zeneszerző: Furák Péter
Mozgás: Király Attila    Rendezőasszisztens: Széplaky Petra
Rendező: PACZOLAY BÉLA

 
 

Kapcsolódó anyagok