Blaskó Balázs az egri színházról: “Neuralgikus ponthoz érkeztünk, a terhek már nem fokozhatók”

2018 január 01. hétfő, 12:05

3 hónap alatt 6 bemutatón van túl a Gárdonyi Géza Színház társulata, ráadásul – mint Blaskó Balázs direktor a Heves megyei Hírlap évértékelő interjújában kifejtette -“rendkívül sikeres produkciókról” van szó.
A színház igazgatója ugyanakkor a problémákat sem rejtette véka alá. Úgy fogalmazott: neuralgikus ponthoz érkeztek, amikor a terhek már nem fokozhatók. Szavai szerint gyakorlatilag hiányzik a szakma anyagi megbecsülése, s ez érthetően frusztrál minden munkatársat, azt is, aki a színpadon, azt is, aki a háttérben dolgozik.

A kérdésre, hogy látja a színház helyzetét, úgy válaszolt: “A bennem lévő optimizmus nem fakul, s van is rá okom, hiszen három hónap alatt hat bemutatónk volt. Ez rendkívüli, s előadásszámban is jól állunk. Ráadásul nagyon sikeres produkciókról van szó, a Tótékat pótszékes telt házakkal játsszuk, a Csárdáskirálynőt pláne, a Zrínyit pedig egyre inkább. Igen népszerűek a gyermekeknek szóló előadásaink, a Pöttöm Panna és A didergő király, de a tánctagozat előadásai is igen sikeresek, s itt érdemes szólni az idén már 6. alkalommal megrendezett Egri Stúdiószínházi Táncfesztiválról, amely a szakmában is mind nagyobb elismertségnek örvend. Ez természetesen optimizmusra sarkall. (…) Ez ellen hat az az anyagi körülmény, amelyben idestova 10 esztendeje tengődik a kultúra, a közművelődés, a közgyűjtemények és múzeumok dolgozóit érintő szakág. E területen mintegy 25 ezer ember dolgozik, s ez csak látszólag tűnik nagy számnak, de eltörpül, ha például a pedagógusok több százezres tömegéhez viszonyítjuk. Ugyanakkor e szférában egy évtizede nem történt bértáblarendezés. A garantált szakmai bérminimum lassan “benyeli” a bértáblát, azok a vezetők, akik 15-20 éve dolgoznak a színházban, alig keresnek többet, mint a frissen belépők” – fejtette ki Blaskó Balázs.

Blaskó Balázs

Blaskó Balázs

“Gyakorlatilag hiányzik a szakma anyagi megbecsülése, s ez érthetően frusztrál minden munkatársat, aki a színpadon, s aki a háttérben dolgozik. A színház fenntartását is érinti mindez: az előadó-művészeti törvény 2010-es életbe léptetése óta nem változott a kiemelt kategóriájú kőszínházak támogatásának nagyságrendje, de a kategóriába tartozó intézmények száma jelentősen emelkedett. Azt a bizonyos tortát tehát egyre több szeletre kell osztani. Ugyanakkor boldogító, hogy a közönség töretlenül hisz azokban az elképzelésekben, amelyek mentén a mindennapjainkat éljük, s az a fajta népszínházi küldetés, amely nyomán immár hetedik éve állítom össze a repertoárt, egyre inkább elnyeri az egri és a kistérségi közönség tetszését. Ez érezhető a jelenlétükben, a tapsokban és az előadások utáni, városbeli találkozások során is. De arra apellálni, hogy a színházi dolgozók imádják a munkájukat, hosszú távon nem lehet” – nyilatkozta az igazgató.

“Az említett okok miatt egyre több nagyszerű kollégánk választja a versenyszférát és a két-háromnégyszeres bért. A hangtárban egyszerre három embert kellett pótolni, de színházi fodrászt például már nagyítóval sem lehet találni. Mindez lassan a minőséget is befolyásolja majd, egy gyakorlatlan hangosító jelenlétét ugyanis a néző is észreveszi. Úgy gondolom, jelentős anyagi beavatkozás nélkül nem tudjuk majd hozni az elvárt színvonalat” – fejtette ki Blaskó Balázs, aki azt is hozzátette, még nem kellett lejjebb adniuk a színvonalból. Meggyőződése, hogy a kultúra fenntartása küldetés, s hogy egy vidéki színháztól a gazdaságos működés talán elvárható, de a nyereségesség csupán vágyálom marad.

Forrás: Heves megyei Hírlap 

 
 

Kapcsolódó anyagok