Függöny fel! Textil le! – Villáminterjú Dobó Enikővel

2018 január 03. szerda, 8:19

A karácsony már a Függöny fel! szilveszteri előbemutatója jegyében telt Dobó Enikő számára. A hagyományos ünnepi menüből így lett csirkemell és párolt zöldség. Hogy miért? – erről is mesélt a kecskeméti Katona József Színház Soós Imre-díjas művésze.

Zayzon Zsolt, Magyar Éva, Dobó Enikő / Függöny fel! / Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

Zayzon Zsolt, Magyar Éva, Dobó Enikő / Függöny fel! / Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

– Kettős szerepet játszol, hiszen te vagy Brook, a színész, aki a darabban az adóhivatalból pásztorórára érkező Vickit alakítja.

– Brooke modellből lett színész, a rendező szeretője, akit rendkívül szerény intellektussal áldott meg a természet. A darabbeli szerepét úgy formálja, akár egy robot: még véletlenül sem fordul elő vele, hogy a partneréből építkezzen. Tipikus „rossz színész” eszközöket használtam a karakterhez: párhuzamos gesztusok, rossz hanglejtés, kifelé nézések.

– Stílusparódia?

– Abszolút, és rettenetesen élvezem. Imádom Szilviát a Csárdáskirálynőben, a Menyasszonyt a Vérnászban, ahogy nagyon-nagyon szerettem Kornélt is a Vőlegényben, de az év végén hihetetlenül felszabadító komikus figurát játszani. Valószínűleg furcsán hangzik, de a passzív Brook karaktere ugyanannyit kivesz belőlem, mint a Vérnász vagy a Csárdáskirálynő. Látszólag sokszor csak állok és bámulok, de ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban „térhessek vissza”, végig fokozottabb koncentrációra van szükség.

– Brook az első felvonás elején nagyrészt megválik a ruháitól. Könnyen bevállaltad a vetkőzést?

– Ez az első ilyen szerepem. Rettenetesen féltem tőle! A civil életben szemérmesebb típus vagyok, de tudtam, színészként egyszer eljön ez a nap, és el kell engednem ezt a frusztrációmat. Persze azért próbálkoztam, hátha lehetne egy kicsit több ruha… Végtére is a szépség belülről fakad, és ugye itt a karácsony, ilyenkor könnyen felszalad néhány plusz kiló, de ha egy nő szereti a testét, akkor mások is szépnek fogják látni… Mire a rendező, Szente Vajk válasza az volt: igen, persze, teljesen igazam van, de ez nem az a szerep. Ez a lány kívülről építkezik, úgyhogy meg kellett szabadulnom néhány kilótól, minden nap edzek és diétázom.

– Mi volt a karácsonyi menü?

– Csirkemell párolt zöldséggel… Borzasztóan várom a következő karácsonyt!

– A Függöny fel! Szente Vajk harmadik rendezése, amelyben dolgozol. Milyen volt a közös munka?

– Nagyon szeretek Vajkkal dolgozni! Bízik bennem, értjük egymást, szeretjük egymás humorát és bátorságát, ami erős kiindulópont egy jó próbafolyamathoz.

– A napokban tartottátok a Csárdáskirálynő 25. előadását. Hogy érzed magad a darabban?

– Imádom! Feloldódom benne, és hagyom, hogy magával sodorjon a zene és a történet. Már nem félek az énektechnikailag nehéz részektől sem: újabb és újabb színeket fedezünk fel a darabban, és ettől egyre gazdagabbá, árnyaltabbá válik az előadás.

– Kaptál olyan nézői visszajelzést, amit magaddal viszel?

– A Vendégkönyvbe egy hölgy, aki éppen most van túl egy váláson, arról írt, milyen sokat jelentett számára az előadás, és köszöni a könnyeimet… Elolvastam, és azt éreztem, hogy nem volt hiába: minden pillanat, amit ennek a létrehozásával töltöttünk, megérte. Fantasztikus az is, amikor felszabadult nevetés tör ki a poénoknál, és a végén az egész ház állva tapsol… Leírhatatlan érzés!

Kérdezett: Rákász Judit/Kecskeméti Katona József Színház