Házimurik Zeck Julival – Monodráma Hrabal művéből Debrecenben

2018 január 13. szombat, 7:39

Hrabal Házimurik című kisregényének színpadi adaptációját Téri Sándor rendezésében, Zeck Juli szereplésével mutatta be január 12-én a debreceni teátrum.

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

A monodráma kettős életrajz, két sokat próbált ember, Hrabal és felesége találkozásának és szerelmének hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története, miközben megelevenedik a negyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európája is. A nagysikerű “sörgyári” könyvek mellett Hrabal írt egy másik önéletrajzi trilógiát is, amelynek köteteiben (Házimurik, Vita Nouva, Foghíjak) nem a szerző, hanem a feleség, Pipszi szólal meg első személyben, vagyis Hrabal a kívülálló szemével látja és láttatja önmagát. Eliška, a nagypolgári családból származó lány a háború utáni kitelepítéskor mindent és mindenkit elveszített. Hrabal pedig, a polgárcsalád fia jogi diploma mellett dönt a proletár lét mellett, s száműzve magát a családi kényelemből létrehozza a hrabali világot. Kettejük élete mégis a létezés örömének egyedülálló gazdagságát mutatja.

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Hrabal Házimurik című kisregényének színpadi adaptációját Téri Sándor rendezésében, Zeck Juli főszereplésével mutatja be a Csokonai Színház. Hrabal ezúttal a felesége szemével látja-láttatja önmagát, megismerkedésük történetét és azt a sokszínű környezetet, amelyben sorstársaikkal együtt életüket próbálják újrakezdeni. Eliška nagypolgári családból származó leány, aki a háború utáni kitelepítéskor mindent és mindenkit elveszített. Hrabal tehetős polgárcsalád fia, aki jogi doktorátusával önkéntes proletárrá züllött, és száműzve magát az elviselhetetlenné vált, komfortos családi fészekből, megteremti magának a műveiből már jól ismert hrabali világot. Rögös az út, amelyet Pipszi a minden kötöttségtől menekülő doktorral végigjár, de amelyen megadatott számukra a létezés öröme és a kis dolgok nagy szeretete.

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

A monodráma kettős életrajz, két sokat próbált ember, Hrabal és felesége találkozásának és szerelmének hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története, miközben megelevenedik a negyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európája is. „ A könyv természetesen műfajából adódóan sokkal részletesebben, gazdagabban mutatja meg ezt a világot; ebből választottam ki egy folyamatot, ami színházi előadásként működhet. Számomra egyértelmű volt, hogy ez Pipszi története. Az érdekel, milyen lelki folyamaton megy át az esküvője reggelén, miközben a vőlegényét várja haza, és aggódik, hogy lesz-e esküvő vagy sem, hiszen a vőlegény, Hrabal természete, szabadságvágya és minden kötöttségtől való szabadulási kényszere miatt ez valós veszély. Ez a helyzet persze önmagában nem kívánkozik színpadra, az viszont igen, hogy adott két ember, aki kiegyensúlyozott anyagi helyzetéből hirtelen nagyon nehéz körülmények közé kerül. Hrabal aranyifjúként nő fel gazdag polgárcsaládban, amit önként hagy maga mögött, mert a valódi élet érdekli, az abban való létezés lehetősége. Ezt az izgalmas utat – az élet sűrűjét – kevesen vállalják, de ő önkéntes proletárrá válik » mert író akar lenni… «. Pipszi a mélypontra, Hrabal az élet szeretetéig jut el ugyanabból a helyzetből. Két egészen különböző út, és amikor Pipszi találkozik ezzel a másik úttal, elkezdi másképp szemlélni a világot. Az egész gondolkodásmódja alakul át, telik meg élettel és visszatalál saját magához a depressziójából. Ugyanakkor sem az út, sem az eredmény nem idilli, hanem két ember életteli, izgalmas kapcsolata. S hogy miért érdekelt ez a darab leginkább? Mert nagyon erős közünk van hozzá: kinek ne lennének ilyen tapasztalatai akár a múltjában, akár a jelenében, amikor elgondolkozik azon, hogyan lehet ezt az életet élni? Nem az a kérdés, hogy milyen taktikát választunk, hogy megússzuk, kibírjuk az életet, hanem hogy magunkévá tegyünk olyan filozófiákat, gondolatokat, amiktől mi magunk teljesedhetünk ki”– – ajánlja a darabot Téri Sándor.

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

A rendező a monodrámát tartotta a színpadi változat legalkalmasabb műfajának. Mivel az előadásban Hrabalon kívül több szereplő is megszólal, fölmerült, hogy több színésszel, valós szituációban játsszák el a történéseket, de ezt kevésbé tartotta izgalmasnak. Zeck Juli Pipszi mellett több szereplő hangján szólal meg. „Pipszi karaktere nagyon megfogott, közel áll hozzám, ugyanakkor kicsit szokatlan is volt, mert Debrecenben eddig inkább a határozott, karakán női szerepek találtak meg. A Házimurikban egy nagyon érzékeny, nagyon nehéz sorsú nőt játszom, akinek Hrabal előtt volt egy komoly szerelmi csalódása. Valójában a Hraballal való kapcsolatával nyílik ki számára a világ, kezd visszatalálni önmagához, a nőiségéhez, s nem utolsó sorban megbirkózni a fájdalmaival. Hrabal a létezésével, amit mond Pipszinek, ahogy szereti, egy másik látásmódot tanít meg neki, arra hívja fel a nő figyelmét, hogy a legrosszabb helyzetekben is felfedezhetők az apró örömök” – mondta a színésznő.

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

Zeck Juli / Csokonai Színház: Házimuri / Fotó: Máthé András

A díszlet-és jelmeztervező Ondraschek Péter, koreográfus Katona Gábor, dramaturg Adorján Beáta, zeneszerző Kováts Jázon, ügyelő Sárkány Gyula, súgó Ozoroczki Erika, rendezőasszisztens Homonna Nóra.

 
 

Kapcsolódó anyagok