Debrecen

„Az értelmetlenséggel mindig szembe kell szállni” – A Három nővér Debrecenben

Pénteken mutatják be Csehov legismertebb darabját, a Három nővér című drámát Ilja Bocsarnikovsz rendezésében a Csokonai Színházban.

A darabban mindenki boldogtalan, és minden egyes szereplő a boldogságról álmodozik. Moszkváról, mely oly közel van és a szerelemről, amelyet mindenki szeretne megérinteni. Egy valaki van, aki nem álmodozik: Natasa. Ő valós problémákon gondolkozik: család, ház, állás és társadalmi rang. A szenvedő, hat nyelvet tudó emberek „régi életének” már vége. Senkinek nincs erre szüksége. Szerelem? Ha nem tesz boldoggá, nincs rá szükség. Ki tesz jót nekünk? A nővérek, akik a lélekkel törődnek, de nem tesznek semmit, vagy Natasa, akit csak a „földi dolgok” és a családja boldogulása érdekel? Egyik sem és mindenki. Három bájos hölgy, akik belehalnak a kizökkent idejű életükbe… Vagy Natasa, aki teljesen a saját idejét éli… és a közöttük, mellettük és rajtuk kívül álló férfiak… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk…

Pénteken mutatják be Csehov legismertebb darabját, a Három nővér című drámát Ilja Bocsarnikovsz rendezésében a Csokonai Színházban. A fiatal orosz rendező az elmúlt évadban mutatkozott be a debreceni közönségnek; akkor a Hogyan nevezzelek? című francia vígjátékot állította színpadra. A családról és barátságról egy vacsoraasztalnál mesélő komédia sikere kapcsán a rendező ebben az évadban is meghívást kapott a cívisvárosba a Három nővér rendezésére.

A Harvard Egyetemen, illetve Cambridge-ben, Los Angelesben és Németországban is kurzusokat tartó rendező jó véleménnyel van a magyar színházművészetről, szereti a magyarországi munkát: „Itt azt tapasztalom, hogy pontosan értjük egymást, még ha angolul is beszélek, olyan, mintha ugyanazt a nyelvet beszélnénk.” A színháznak adott interjújában elmondta azt is, hogy nem befolyásolták a darab korábbi feldolgozásai: „Ugyanolyan felelősségtudatot érzek Csehovval szemben, mint amilyet Nyemirovics-Dancsenko érezhetett, amikor a 20. század elején megrendezte Csehov Három nővér-ét. És annak ellenére, hogy akkor először került színpadra ez a darab, most pedig már ötezredszer, a mű iránti felelősség ugyanaz marad. Nem hiszem, hogy egyszerűbb lett volna először megrendezni, amikor még nem volt mihez viszonyítani.”

A rendező a darab kultikus motívumai közül a következőt emelte ki: „A legfontosabb talán, amit a színészeknek is folyamatosan hangsúlyoztam, két egymásnak ellentmondó, alapvetően paradox állítás – egyrészt, hogy a földi életnek nincs semmilyen értelme, másrészt, hogy ezzel az értelmetlenséggel mindig szembe kell szállni, és hinni kell abban, hogy az életnek igenis lehet értelme. Így tehát a darab és az előadás legfontosabb motívuma számomra – a hit. Hit abban, hogy a létünknek nem csak biológiai, genetikai szintű értelme és üzenete van, hanem talán van valami transzcendens, isteni elrendelés benne. Szeretnék ebben hinni. “

Ilja Bocsarnikovsz szerint minden korszak képes megteremteni a saját Három nővér értelmezését: „Az én generációm valószínűleg másképpen veti fel ezt a kérdést, mint ahogy ezt a múlt század elején tették, de ugyanúgy az élet értelmére keressük a választ, megpróbáljuk megfogalmazni a jövőbe vetett reményünket, de más emberek, más Natasák, más „három nővérek” szemszögéből, akik mindig saját „Moszkvájukat” keresik. Újra és újra átéljük azt a helyzetet, hogy az „új” ember kiszorítja a „régit”, ahogy Natasa is kiszorítja a nővéreket, de most különösen nagy a veszély, hogy nem csak generációváltás történik, hanem az ember lelki, szellemi állapotában történik alapvető változás. Az ember nem szoríthatja ki magából az embert.”

A darab főbb szerepeiben Vranyecz Artúr (Andrej), Újhelyi Kinga (Natalja Ivanovna),  Sárközi-Nagy Ilona (Mása), Varga Klári (Olga), Szakács Hajnalka (Irina), Mészáros Tibor (Kuligin) és Kiss Gergely Máté (Versinyin) láthatók.

A Mását alakító Sárközi-Nagy Ilona Kaposvárott már szerepelt Három nővér előadásban. A debreceni rendezés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy bár a rendező szabadon bánik a szöveggel, mégis Csehov marad. „Ilja nagyon bátran nyúl a szöveghez: variál, jeleneteket fűz össze, nem lineárisan halad. Szinte újra rendezi a szöveget. Valóban a saját Három nővérét csinálja meg, és a játékmódban is van egy nagyon erős, a megszokott Három nővér értelmezésektől eltérő expresszivitás. Itt nyoma sincs a hagyományos, melankolikus Csehov-intonációnak, itt minden belülről durran. Remélem működni fog ez az expresszivitás, mert azt érzem, hogy 2018-ban helye van egy ilyenfajta erős, szuggesztív színháznak. Kell, hogy az előadás szinte bezúduljon a nézők mellkasába.”

Kiss Gergely Máté is kiemelte a darab szokatlan intenzitását, humorát, s karakterek szenvedélyességét is: „Azt kérte tőlünk a rendező, hogy olyan szenvedéllyel játsszuk Csehovot, mint Shakespeare-t. Az életre vágyó emberek szenvedélye a Három nővér, nem kiégett emberek elvágyódása és filozofálása. ”

CSEHOV – HÁROM NŐVÉR

Fordította: Kozma András

Prozorov, Andrej Szergejevics Vranyecz Artúr
Natalja Ivanovna, a menyasszonya Újhelyi Kinga Jászai-díjas
Olga Varga Klári Jászai-díjas
Mása Sárközi Nagy Ilona
Irina Szakács Hajnalka
Kuligin, Fjodor Iljics, gimnáziumi tanár Mészáros Tibor
Versinyin, Alekszandr Ignatyjevics alezredes Kiss Gergely Máté
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics báró, főhadnagy Rózsa László
Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics százados Mercs János
Csebutikin, Ivan Romanics katonaorvos Bakota Árpád
Fedotyik, Alekszej Petrovics hadnagy Kovács András
Rode, Vlagyimir Karpovics hadnagy Kránicz Richárd
Ferapont öreg szolga Bicskei István
Anfisza öreg dada Oláh Zsuzsa Jászai-díjas
Harmonikás lány Vas Judit Gigi

Zenei munkatárs Dargó Gergely

Fénytervező Tumanian Narek

Díszlet-és jelmeztervező Marfa Gudkova

Ügyelő Karl József

Súgó Lezó Ádám

Rendezőasszisztens Sóvágó Csaba

Rendező Ilja Bocsarnikovsz

Bemutató időpontja: 2018. február 23.

Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.