Születésnap – Szabó Magda regényét állítják színpadra Békéscsabán

2018 március 17. szombat, 7:24

Az író születésének 100. évfordulója előtt tisztelegve a Békéscsabai Jókai Színház színpadra alkalmazza Szabó Magda Születésnap című regényét. A premiert március 20-án tartják.

Ősbemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színház: Szabó Magda Születésnap című ifjúsági regényét Belinszki Zoltán alkalmazta színpadra. A „kamasztörténet” előadását Bartus Gyula Jászai-díjas színész rendezi, a harmincszereplős produkció komoly logisztikai kihívás elé állítja a társulatot. A közreműködők már foglalkoztak korábban a darab történetével, keletkezési körülményeivel, a korral, amelyben játszódik, tartottak részpróbákat, a rendezői és tervezői koncepciókat sajtótájékoztatóval egybekötött olvasópróbán ismertették az alkotók.

Szabó Magda

Szabó Magda

„A könyv, amelyet most az olvasó kezébe vesz, egy olyan néhai osztályfőnöki óra regénnyé álmodott problematikáját tárgyalja, amely annak az elemzését kérte tőlem, mikor mondhatja magát viszonylag felnőttnek a tanuló, akinek – szavaikat idézem – otthon, ha dolgoznia kell, mindig kijár az elismerés: már elég idős vagy hozzá, meg a fordítottja, ha táncolni szeretne menni vagy nagylányos ruhára, férfias sportöltözékre vágyik: te még gyerek vagy.” /Szabó Magda/

Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti a tizennegyedik évét! Szereti a szép ruhákat, a tűsarkú cipőket, rajong a filmsztárokért és gyönyörű barátnőjéért, a szomszédban lakó Auer Szilviáért. Szilvia tanácsára magába bolondít egy fiút, akit nem szeret, egy divatos ruha miatt összeveszik a szüleivel, és gőgösen elfordul osztálytársaitól, majd Bori rádöbben arra is, hogy eddig félreismerte a barátnőjét. Édesanyjával történik egy baleset, amely miatt Bori magát hibáztatja: átveszi anyja házmesteri teendőit. Így apránként azt is megérti, hogy mások boldogsága néha fontosabb, mint az övé, és neki kell megváltoznia. Úgy érzi, tizennegyedik születésnapja határkő lesz az életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. Sok gyerek vágyik erre, amiről ekkor még nem is sejti, mit jelent valójában. Hiszen mennyire kecsegtető a felnőttek világa! Nekik mindent szabad, és mindig azt csinálnak, amit éppen akarnak! De vajon tényleg így van? A várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát.

Ritka az a bemutató, amelynek szereplői, közreműködői alig férnek el az impozáns Vigadóban, most pontosan ez történt. Seregi Zoltán igazgató köszöntője is elég hosszúra sikerült, mire harminc szereplő és az alkotók nevét felsorolta. Hangsúlyozta: szerencse, hogy itt van a Színitanház, amelynek teljes létszáma színpadra lép. Egyedülálló, hogy ennyi diák egy bérletes produkcióban részt vegyen, ahogyan az is, hogy egy kis színház operett-társulatba való darabbal birkózik meg. Az előadás másik különlegességére is felhívta a figyelmet a direktor, arra, hogy egy évadon belül több klasszikus is színre kerül Békéscsabán: Arany János (Bolond Istók) és Csokonai Vitéz Mihály (Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak) után, még Mikszáth Kálmán (A beszélő köntös) előtt a kortárs Szabó Magda műve.

– Nagy öröm számunkra, hogy sok klasszikust játszunk. Szabó Magda is annak számít, a 100. születésnapját ünnepeltük ősszel, és meggyőződésem szerint a 20-21. század magyar irodalmának egyik legjelesebb képviselője, ezért is kerül színpadra – hangsúlyozta Seregi Zoltán. Végül arra kérte a tapasztaltabb művészeket, hogy segítsék a fiatalokat a próbafolyamat, illetve az előadások során.

A kuriózumokhoz Bartus Gyula még hozzátette: majdnem ötven jelenetet látunk a két felvonásban, nem lesz egyszerű feladat ezeknek a váltása úgy, hogy a néző számára ne legyen megerőltető. A rendező elmondta, hogy a regény és az előadás súlyos generációs problémáról, értetlenségről szól. Szereplői egyrészt azok a szülők, nagyszülők, akik átélték a második világháborút, a bombázást, az 1956-os forradalmat, a másik oldalon viszont ott vannak a fiatalok, akik később születtek, a történet a hatvanas években játszódik. Minden jelenetben igyekeznek megkeresni azt a pillanatot, ahol a korosztályok közötti bizalmatlanság érzékelhető. Bartus Gyula úgy fogalmazott: A fiatalok nem tehetnek róla, hogy ők azokban a háború időkben még nem éltek, később születtek, tehát máshonnan kell nézni a problematikát.

Születésnap - olvasópróba / Fotó: Békéscsabai Jókai Színház

Születésnap – olvasópróba / Fotó: Békéscsabai Jókai Színház

Belinszki Zoltán, aki a regényt színpadra alkalmazta, az író életének jellemző mozzanatait idézte fel, főleg azokat, amelyek szerepet játszhattak a mű keletkezésében, illetve segíthetik a megértését. Szabó Magda elvált szülők gyermeke volt, ami annak idején botrányosnak számított, szülei szabad gondolkodásra nevelték a korabeli Debrecenben. Költőként indult, 1949-ben neki ítélték a Baumgarten-díjat, amit visszavontak, el kellett hagynia a minisztériumi állását és iskolába küldték tanítani. Erről mondta az írónő, hogy ez nem büntetés volt számára, hanem jutalom. A Születésnap fiatal szereplői annak a generációnak a tagjai, akikről a szüleik azt hitték, „nekik már jó”, „bezzeg előtte milyen nehéz volt”. Az indíttatást a regény megírásához egy súlyos dilemma adta: Mikortól felnőtt az ember? És ezt a kérdést ki dönti el?

A hatvanas évek divatját idéző jelmezeket – szegények, tehetősek és fiatalok viseletét idéző ruhákat – Sellei Gabi tervezte. Mint mondta, egyik szeme sírt, a másik nevetett. Nem volt számára nehéz tervezni, hiszen ezt a kort élte, találkozott Szabó Magdával. Ugyanakkor rengeteg ruhát kellett kitalálni, összeszedni, és mindegyiknél az évszakváltásra is figyelni. A díszletet Egyed Zoltán tervezte. Stilizált, jelzett színpadképet látunk majd: falak, álom, emlék, rom, lépcsőház jelzi az épületet, a háború nyomait. Négy mozgatható fal között elevenedik meg a történet, és mindig csak annyi bútor lesz, amennyi éppen kell.