Aranytól Viszockijig – Így szavaltak a soproni színészek utcán, téren, buszon

2018 április 13. péntek, 16:23

Arany János ismert versei, Petőfi Sándor bort éltető vidám sorai, Vlagyimir Viszockij költőkről szóló dala és persze József Attila klasszikusai is jól megfértek egymás mellett a soproni teátrum nagy sikerű verskommandójának akciójában a költészet napján.

Horányi László / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Horányi László / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Immár hatodik alkalommal bukkantak fel a Soproni Petőfi Színház színészei, hogy rendhagyó helyszíneken: utcán, téren, buszon, vonaton, vasútállomáson, iskolában, polgármesteri hivatalban, könyvtárban, üzletben, gyermekotthonban a mondjanak verseket.

József Attila, Petőfi Sándor, Kányádi Sándor, Dsida Jenő, Ady Endre, Babits Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Nagy László, Reményik Sándor, Sinka István és Kiss Tamás soproni költő verseit nagy tetszéssel fogadták mindenütt.

Papp Attila / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Papp Attila / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

A tíz művész: Simon Andrea, Szlúka Brigitta, Demeter Helga, Kiss Noró, Galkó Balázs, Horányi László, Ács Tamás, Papp Attila, Marosszéki Tamás és Savanyu Gergely összesen száz költeménnyel készült, hogy a helyszínekhez alkalmazkodva, rögtönzött színes műsorok keretében ajándékozzanak verseket, megzenésítve is.

Az Arany-emlékévhez kapcsolódva a költőtől egyebek mellett elhangzott a Pázmán lovag, a Tetemre hívás,az Árva fiú, diákoktól a Családi kör, de megzenésített egyedi feldolgozásként A Szondi és A két apród című gitáros szerzeményeknek is örülhettek az érdeklődők.

Galkó Balázs / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Galkó Balázs / Verskommandó / Fotó: Soproni Petőfi Színház

Népszerűek voltak József Attila Mama, A Dunánál és a Kertész leszek című klasszikusai, Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma és az Egy estém otthon című ismert költeményei és Nagy László Adjon az Isten! című verse, csakúgy, mint Kosztolányitól Mostan színes tintákról álmodom című írása. Különlegességként elhangzott Vlagyimir Viszockij A költőkhöz című megzenésített szerzeménye, amely a költőkről és költőknek szól időtállóan.